Egy pint vér
Alkalmanként kb. ennyi vért adhat az ír véradó, akiknek sorába tegnap megpróbáltam bekerülni, egyelőre hiába. Először a rádióban hangzott el buzdító felhívás, mondván, fogynak a készletek, aztán a városi közösségi Facebook oldalon jött fel a hirdetés, hogy lesz véradás esti időpontokban is: az egyik helyi hotelbe lehet menni vért adni. Teljesen felbuzdultam, hogy itt az ideje, hogy végre megpróbálkozzam véradással. Még sohasem csináltam, a családból emlékeim szerint egyedül a apósom adott vért. Előtte már átnéztem azt a weboldalt, ahol mindenféle tesztkérdések alapján meg lehet állapítani, hogy az ember egyáltalán alkalmas-e a véradónak ebben az országban, és úgy tűnt, két ponton bukhat meg a dolog: az egyik, hogy nem vagyok ír, vagyis az ő szemszögükből nézve külföldön éltem, a másik, hogy - ugyan csak fél évig, de - éltem Angliában, és a szivacsos agylágyulás ottani nagyobb számú előfordulása (vCJD) miatt ez kizáró ok lehet. Aztán már az Irish Blood Transfusion Service old...