"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma megérkezett, egy nagy raklapra pakolva, sok-sok dobozban, Luxemburg-ból. (Ott nyomták.) S ott van benne a nekem szánt vállonveregetés is. Ahhh. Azért örültem.

Amióta megjöttünk, Maska sehol. Már többször töltöttem el hosszadalmas perceket azzal, hogy a szomszédunktól elválasztó falnál állva kiabáltam a nevét, ciccegtem, ksszegtem, cicukáztam, de Maska sajnos, sehol. Ilyen még sosem volt, így kénytelen vagyok feltételezni, hogy elhalálozott, mert aligha költözött volna ki jószántából a szomszédból, ahol - mint kiderítettem -, van egy öreg, használaton kívüli galambdúc a földön, akkora bejárattal, amin egy Maska pont befér.  Miért is hagyná ott az aranyéletet, magától... Az utóbbi időben már a húspotyadékért is csak hosszas unszolásra volt hajlandó leugrani a falról, az elkopott fogairól, süketségéről úgy sejtettem, nem mai csirke már.  Az uram örvendezett vala, mert most legalább egyeduralkodó a dobogón, ahol - szerinte -, mindig is a Maska után következett. A madarak kezdenek visszatérni a kertbe, a vörösbegyet és egy cinkét már láttam hosszasan kutatni a növények között, s mind gyakrabban hallatszik hangos madárdal a b...