"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Odakint hajnal óta a Doris nevű vihar tépi a világot, folyamatos, erős zúgásra ébredtünk ma reggel. Nyugat-délnyugat felől nyomja a város fölé a szelet és az esőt, időnként kemény esőcseppek koppannak a nappali arra néző ablaktábláján. A soros vihar neve pedig már meg is ihletett valakit, aki a DublinBus elektronikus tábláiért felelős... (Bocsánat, de nem tudtam megnyirbálni a képet.)   A nap néha ki-kisüt két felhősor támadása között, hol halvány, hol szinte rikítóan éles színű szivárványok tűnnek fel, de ez sem vigasztal a kerti pusztításért: a szép, selymes szirmú krókuszok megtépve fekszenek a földön, vagy a cserepeik szélén, legtöbbjük szirmai szétszórva a kertben. Az első mini nőszirom csak úgy úszta meg, hogy szorosan beékelte magát a tulipánok merev levelei közé. A kis "téte-a-téte" nárciszok legtöbbje meghajolva, vagy eltört szárral mutatja a szélirányt, s helytelenítően rázzák kis fejüket, ahogy tépi őket a szél. A nagy termőborostyán néha el-elemelkedik a ...