Vagyok, vagyok! Csak mozgalmas napokat élünk mostanság. Mire észbekaptam, már megint betelt a határidőnapló az elkövetkező két-három hétre. Halloween, rendelések, felajánlások... Minden napra jut tenni/sütni/élveznivaló.
Múlt hét elején sms-t kaptam, hogy önkéntességi lehetőségeket bemutató összejövetel lesz a Town Hall-ban, ahol a szervezetek képviselőivel találkozhatunk. (Nem tudom, írtam-e, de fel lehetett iratkozni a városi önkormányzat által biztosított telefonos szolgáltatásra, amiben különböző fontos eseményekről, vagy vészhelyzetekről értesítik az embert sms-ben. Ezt a szolgáltatást az áradásveszély és az ivóvízzel kapcsolatos problémák miatt vezették be, szerintem remek ötlet.)
No, elmentünk, ráérősen, fél óra késéssel. Ugyanis azt gondoltam, ez amolyan börze lesz, asztalokkal, szórólapokkal, ahol kötetlen csevegés keretében érdeklődni lehet a lehetőségek iránt. Nem olyan volt. Először is, a Town Hall egészen máshol van, mint ahol sejtettük. A városi McDonalds felett van, csodaszép színes üvegablakokkal, gerendákkal ékes, igazi régimódi tanácsterem, ahol már komoly előadás folyt, mikor beslisszoltunk az ajtón, esőkabátjaink surrogását megpróbálva a minimálisra csökkenteni.
Minden szervezet kapott 15 percet, ami alatt ismertethette a munkájukat, és hogy mire használják az önkénteseket. Ahogy egyre álltak fel az emberek, s léptek ki elénk bemutatkozni, rájöttünk, hogy önkéntességet a fejében forgató ember a teremben rajtunk kívül alig van. Talán kettő. Mindenki más egy-egy szervezetet képviselt: Civil Defense, Order of Malta, Bray Tidy Towns, Wicklow Volunteers, stb. Pedig azt olvastam mindenhol, hogy mostanában az emberek inkább önkénteskednek, mint adakoznak, mert pénzük nincs, de szabadidejük igen.
Az utolsó előadást egy, a "social media" használatában "járatos" egyén tartotta, nagyon laza testmozgással, vicces "prezikével" osztva az igét a tudatlanoknak. Ez egy embertípus, szerintem. V.-nek is van ilyen ismerőse - mind egyformán lazán mozog, mind egyforma magabiztossággal, középmagas polcról magyarázza, hogy milyen nagyszerű lehetőségeket nyújt a Facebook, a Twitter és a blogolás. Éppen csak a lényeget nem magyarázta el szegény egybegyűlteknek, ezért az uram alig állta meg, hogy egy köhögésbe rejtett "bullshit!"-et meg ne eresszen. De túlestünk ezen is, s utána végre lecsaphattunk az általunk kiválasztott egyénekre. Én a Bray Tidy Towns képviselőt választottam, mert említette, hogy pénzgyűjtő rendezvényt szerveznek, amire már minden létező ismerősét megkérte, hogy süssön. Persze, hogy ott a helyem!
Még nem jöttem rá, hogy milyen nemzetiségű, Zuzana a neve, csontsovány, szőke nő. Nagyon örültünk egymásnak, s az örömködés eredménye az lett, hogy a héten nekik sütök/sütöttem. Szombaton délután, a Sidmonton Park-ban fogják tartani a bulit, különböző helyi cégek/boltok támogatásával. Kérdezte, tudjuk-e, hol a park. "Persze - feleltem -, szép időben ott szoktuk elolvasni az újságot vasárnaponként". Erre felderült az arca, hogy akkor onnan voltunk ismerősek neki! Ugyanis szemben lakik a park bejáratával.
V. a Wicklow Volunteers gyorsbeszédű képviselőnőjét kérdezte meg a lehetőségekről. A Gyár ugyanis minden dolgozójának minden évben ad 3 nap szabadságot, amit önkéntességre lehet fordítani. A hölgy alaposan kifaggatta az uramat, mihez értene vagy volna kedve, mi az, amit jó szívvel elvállalna. Az állatokkal való munka hamar kiesett a sorból, de arra én bólogattam, hogy én azt is elvállalom! Lenne még számgépszerelés, és programok installálása Afrikába szállítandó számgépekre, erdei utak-hidak javítása, falépítés, kerti meló... Nagyon sok lehetőség van, s a heti-havi egy-egy óráért is hálásak. Kiváncsi vagyok, mikor és milyen feladatot ad nekünk.
***
Szombaton színház, számomra az utolsó előadás a fesztivál során. Ibsen John Gabriel Borkman c. darabját néztük meg Trish-sel. Időszerű a téma, most, hogy annyi csődbe ment bankár lébecol az országban (vagy nem lébecol, hanem elmennek külföldre, a drágák.) Nagyon vártam már, s igen, őszintén bevallom, hogy a húzónevek miatt. Akik nem is okoztak csalódást! Alan Rickman hangját bármeddig elhallgatnám. Soha nem hittem volna, hogy egy Ibsen-drámán nevetni is lehet. Ha kicsit keserűen is, de lehetett. Nagyon tetszett, hogy a fullasztó "családi kört", a szobát, ahol az események java zajlott, a színpadon rengeteg "hó" vette körül, s a "havat" úgy tologatták a télibe öltözött kellékesek, berendezők, széles fejű lapátokkal, hogy mindig szorosan körbevegyék az adott helyszínt.
Míg Trish-t vártam, kissé feltűnt, hogy milyen sok rendőr van az utcán. Sokat nem gondoltam ezzel, még akkor sem, amikor Trish mondta, hogy a helyünket kezdés előtt tíz perccel el kell foglalnunk. Ilyen még sosem fordult elő. Aztán persze, meglett a magyarázat: már bent ültünk, engedelmesen, amikor bejelentették, hogy a köztársasági elnök, Mary McAleese és férje is részt vesznek az előadáson. Lett is tapsvihar, felállva, ahogy kell. Hat sorral előttünk ültek, tekergettük is a nyakunk Trish-sel, hogy minél jobban lássunk. Mert bár Dublinban nem ritka, hogy az ember ünnepelt egyéniségekre ütközik, de azért az elnök nem minden nap akad az ember útjába. Főleg nem ilyen közel! Szünetben kis híján beléjük ütköztünk az előtérben, a kávézó felé menet, pedig elsőként hagyták el a nézőteret. Alig volt velük őrző-védő ember (vagy nem láttuk őket), csak egy katonaruhás "aide". Így közelről is megcsodálhattam a szerintem szálanként elrendezett szép haját.
Daphne-nak, kissé szétszórt mentoromnak meséltem, erre küldött egy fotót, ami akkor készült, amikor ő vett részt egy elnöki fogadáson, ahol jótékonykodó szervezetek tagjait ebédeltették. A szép, arany hárfával díszített elegáns menüt később nekem adta, el is raktam a "vitrinbe".
***
Hétvégén megnyílt a LUAS új szakasza, s ezért ingyenessé tették az utazást erre a két napra. Tömve is volt minden járat! V. húzta a száját, mert nem szereti a tömeget, de azért bementünk kiállítást nézni, Murphy's fagyit tesztelni a nagyvárosba. Hamarosan oda-vissza végigvillamosozom a vonalon, kiváncsi vagyok, merre megy. Vasárnap ehhez a tömeg miatt nem volt kedvünk. A kormánynak szvsz nem a metrómegépítésen kellene erősködnie, hanem a LUAST elvinni fel, a város északi részébe. Olcsóbb lenne, szebb is, és nem kellene (annyira) feltúrni a vonalépítéshez a belvárost. Határozottan ellenzem a metró ötletét!
***
A múlt szombati piacon a sálaknak nagy sikere volt. Az izlandi fonalból készült bordó csipkesál még nyitás előtt gazdára talált, Argentínába utazik, Bella (p.k.) ott élő fiának menyassszonya kapja Karácsonyra. A másikat egy idős hölgy vette meg, aki a WC-ben, a tükör előtt hosszan forgolódva ellenőrizte, nem túl hosszú-e neki a sál. Annak a mintája kevésbé csipkés, mint a bordóé. Sheila (p.k.) megkért, kössek neki is egyet, de majd ő megveszi a fonalat hozzá. Hurrá! Ez a legkedvesebb mintám, könnyű kötni, s nagyon jól mutat.
A sálkötés most félretéve egy időre, mert az Innocent-nek kötendő sapkácskák leadási határideje november, s azokat feltétlenül be akarom fejezni. Nagyon úgy néz ki, hogy hiába a későbbi határidő, nem gyűlik nekik össze a 80 ezer sapkácska... De azért csak megtartják a jótékonysági akciót, gondolom.
***
Megérkeztek a hideg reggelek. Fenyegetőztek már -1 fokkal is, de inkább 2-5 fok van reggelenként. Maska egyre kevesebb időt tölt a házikó tetején, csak akkor ül oda, ha odasüt a nap. Egyébként valahol a falon, vagy amögött fekhet egy vacokban, mert ha hívom, hangos zörgés (falevelek?) közepette kerül elő a fal mögül. Már ha előkerül. Remélem, talált magának valami meleg helyet, ahol kihúzhatja a telet.
Tegnap este már sapkába-sálba tekerve mentünk sétálni. Még utoljára Oktoberfest-eztünk egyet lent, a Promenádon, a Porterhouse-ban, amely sokféle német sörrel kedveskedik az érdeklődőknek, még a hét végéig. De mi a hét végét Medvééknél töltjük, lemerészkedünk a Rebel County-ba, ott fogunk sörelemzést végezni, szolidan, családiasan. S ha minden igaz, megtanulok majonézt készíteni.
Múlt hét elején sms-t kaptam, hogy önkéntességi lehetőségeket bemutató összejövetel lesz a Town Hall-ban, ahol a szervezetek képviselőivel találkozhatunk. (Nem tudom, írtam-e, de fel lehetett iratkozni a városi önkormányzat által biztosított telefonos szolgáltatásra, amiben különböző fontos eseményekről, vagy vészhelyzetekről értesítik az embert sms-ben. Ezt a szolgáltatást az áradásveszély és az ivóvízzel kapcsolatos problémák miatt vezették be, szerintem remek ötlet.)
No, elmentünk, ráérősen, fél óra késéssel. Ugyanis azt gondoltam, ez amolyan börze lesz, asztalokkal, szórólapokkal, ahol kötetlen csevegés keretében érdeklődni lehet a lehetőségek iránt. Nem olyan volt. Először is, a Town Hall egészen máshol van, mint ahol sejtettük. A városi McDonalds felett van, csodaszép színes üvegablakokkal, gerendákkal ékes, igazi régimódi tanácsterem, ahol már komoly előadás folyt, mikor beslisszoltunk az ajtón, esőkabátjaink surrogását megpróbálva a minimálisra csökkenteni.
Minden szervezet kapott 15 percet, ami alatt ismertethette a munkájukat, és hogy mire használják az önkénteseket. Ahogy egyre álltak fel az emberek, s léptek ki elénk bemutatkozni, rájöttünk, hogy önkéntességet a fejében forgató ember a teremben rajtunk kívül alig van. Talán kettő. Mindenki más egy-egy szervezetet képviselt: Civil Defense, Order of Malta, Bray Tidy Towns, Wicklow Volunteers, stb. Pedig azt olvastam mindenhol, hogy mostanában az emberek inkább önkénteskednek, mint adakoznak, mert pénzük nincs, de szabadidejük igen.
Az utolsó előadást egy, a "social media" használatában "járatos" egyén tartotta, nagyon laza testmozgással, vicces "prezikével" osztva az igét a tudatlanoknak. Ez egy embertípus, szerintem. V.-nek is van ilyen ismerőse - mind egyformán lazán mozog, mind egyforma magabiztossággal, középmagas polcról magyarázza, hogy milyen nagyszerű lehetőségeket nyújt a Facebook, a Twitter és a blogolás. Éppen csak a lényeget nem magyarázta el szegény egybegyűlteknek, ezért az uram alig állta meg, hogy egy köhögésbe rejtett "bullshit!"-et meg ne eresszen. De túlestünk ezen is, s utána végre lecsaphattunk az általunk kiválasztott egyénekre. Én a Bray Tidy Towns képviselőt választottam, mert említette, hogy pénzgyűjtő rendezvényt szerveznek, amire már minden létező ismerősét megkérte, hogy süssön. Persze, hogy ott a helyem!
Még nem jöttem rá, hogy milyen nemzetiségű, Zuzana a neve, csontsovány, szőke nő. Nagyon örültünk egymásnak, s az örömködés eredménye az lett, hogy a héten nekik sütök/sütöttem. Szombaton délután, a Sidmonton Park-ban fogják tartani a bulit, különböző helyi cégek/boltok támogatásával. Kérdezte, tudjuk-e, hol a park. "Persze - feleltem -, szép időben ott szoktuk elolvasni az újságot vasárnaponként". Erre felderült az arca, hogy akkor onnan voltunk ismerősek neki! Ugyanis szemben lakik a park bejáratával.
V. a Wicklow Volunteers gyorsbeszédű képviselőnőjét kérdezte meg a lehetőségekről. A Gyár ugyanis minden dolgozójának minden évben ad 3 nap szabadságot, amit önkéntességre lehet fordítani. A hölgy alaposan kifaggatta az uramat, mihez értene vagy volna kedve, mi az, amit jó szívvel elvállalna. Az állatokkal való munka hamar kiesett a sorból, de arra én bólogattam, hogy én azt is elvállalom! Lenne még számgépszerelés, és programok installálása Afrikába szállítandó számgépekre, erdei utak-hidak javítása, falépítés, kerti meló... Nagyon sok lehetőség van, s a heti-havi egy-egy óráért is hálásak. Kiváncsi vagyok, mikor és milyen feladatot ad nekünk.
***
Szombaton színház, számomra az utolsó előadás a fesztivál során. Ibsen John Gabriel Borkman c. darabját néztük meg Trish-sel. Időszerű a téma, most, hogy annyi csődbe ment bankár lébecol az országban (vagy nem lébecol, hanem elmennek külföldre, a drágák.) Nagyon vártam már, s igen, őszintén bevallom, hogy a húzónevek miatt. Akik nem is okoztak csalódást! Alan Rickman hangját bármeddig elhallgatnám. Soha nem hittem volna, hogy egy Ibsen-drámán nevetni is lehet. Ha kicsit keserűen is, de lehetett. Nagyon tetszett, hogy a fullasztó "családi kört", a szobát, ahol az események java zajlott, a színpadon rengeteg "hó" vette körül, s a "havat" úgy tologatták a télibe öltözött kellékesek, berendezők, széles fejű lapátokkal, hogy mindig szorosan körbevegyék az adott helyszínt.
Míg Trish-t vártam, kissé feltűnt, hogy milyen sok rendőr van az utcán. Sokat nem gondoltam ezzel, még akkor sem, amikor Trish mondta, hogy a helyünket kezdés előtt tíz perccel el kell foglalnunk. Ilyen még sosem fordult elő. Aztán persze, meglett a magyarázat: már bent ültünk, engedelmesen, amikor bejelentették, hogy a köztársasági elnök, Mary McAleese és férje is részt vesznek az előadáson. Lett is tapsvihar, felállva, ahogy kell. Hat sorral előttünk ültek, tekergettük is a nyakunk Trish-sel, hogy minél jobban lássunk. Mert bár Dublinban nem ritka, hogy az ember ünnepelt egyéniségekre ütközik, de azért az elnök nem minden nap akad az ember útjába. Főleg nem ilyen közel! Szünetben kis híján beléjük ütköztünk az előtérben, a kávézó felé menet, pedig elsőként hagyták el a nézőteret. Alig volt velük őrző-védő ember (vagy nem láttuk őket), csak egy katonaruhás "aide". Így közelről is megcsodálhattam a szerintem szálanként elrendezett szép haját.
Daphne-nak, kissé szétszórt mentoromnak meséltem, erre küldött egy fotót, ami akkor készült, amikor ő vett részt egy elnöki fogadáson, ahol jótékonykodó szervezetek tagjait ebédeltették. A szép, arany hárfával díszített elegáns menüt később nekem adta, el is raktam a "vitrinbe".
Baloldalt zöldben Daphne, majd a lábait mutogató köztársasági elnök a férjurával
***
Hétvégén megnyílt a LUAS új szakasza, s ezért ingyenessé tették az utazást erre a két napra. Tömve is volt minden járat! V. húzta a száját, mert nem szereti a tömeget, de azért bementünk kiállítást nézni, Murphy's fagyit tesztelni a nagyvárosba. Hamarosan oda-vissza végigvillamosozom a vonalon, kiváncsi vagyok, merre megy. Vasárnap ehhez a tömeg miatt nem volt kedvünk. A kormánynak szvsz nem a metrómegépítésen kellene erősködnie, hanem a LUAST elvinni fel, a város északi részébe. Olcsóbb lenne, szebb is, és nem kellene (annyira) feltúrni a vonalépítéshez a belvárost. Határozottan ellenzem a metró ötletét!
***
A múlt szombati piacon a sálaknak nagy sikere volt. Az izlandi fonalból készült bordó csipkesál még nyitás előtt gazdára talált, Argentínába utazik, Bella (p.k.) ott élő fiának menyassszonya kapja Karácsonyra. A másikat egy idős hölgy vette meg, aki a WC-ben, a tükör előtt hosszan forgolódva ellenőrizte, nem túl hosszú-e neki a sál. Annak a mintája kevésbé csipkés, mint a bordóé. Sheila (p.k.) megkért, kössek neki is egyet, de majd ő megveszi a fonalat hozzá. Hurrá! Ez a legkedvesebb mintám, könnyű kötni, s nagyon jól mutat.
A sálkötés most félretéve egy időre, mert az Innocent-nek kötendő sapkácskák leadási határideje november, s azokat feltétlenül be akarom fejezni. Nagyon úgy néz ki, hogy hiába a későbbi határidő, nem gyűlik nekik össze a 80 ezer sapkácska... De azért csak megtartják a jótékonysági akciót, gondolom.
***
Megérkeztek a hideg reggelek. Fenyegetőztek már -1 fokkal is, de inkább 2-5 fok van reggelenként. Maska egyre kevesebb időt tölt a házikó tetején, csak akkor ül oda, ha odasüt a nap. Egyébként valahol a falon, vagy amögött fekhet egy vacokban, mert ha hívom, hangos zörgés (falevelek?) közepette kerül elő a fal mögül. Már ha előkerül. Remélem, talált magának valami meleg helyet, ahol kihúzhatja a telet.
Tegnap este már sapkába-sálba tekerve mentünk sétálni. Még utoljára Oktoberfest-eztünk egyet lent, a Promenádon, a Porterhouse-ban, amely sokféle német sörrel kedveskedik az érdeklődőknek, még a hét végéig. De mi a hét végét Medvééknél töltjük, lemerészkedünk a Rebel County-ba, ott fogunk sörelemzést végezni, szolidan, családiasan. S ha minden igaz, megtanulok majonézt készíteni.
