"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma délután kalandvágyból elvittem V.-t egy új kajáldába a városba. Pár hete nyílt. Már többször hallottam/láttam emlegetni ezt az új "dumpling bar"-t, s most a hétvégi újságban is megjelent róla egy rövid, dicsérő írás, nosza, nézzük meg, mi igaz a sok dicséretből. Már eleve sejthettem volna, hogy nem lesz jó vége a dolognak, mert a) V. nem rajong a tésztahéjba zárt keleties töltelékekért, az olaszokat szereti, de az ázsiai "gombóc bár" nem igazán az ő esete, b) frissen nyitott, még nem bejáratott kajáldába menni nem tanácsos. De azért gondoltam, adjunk egy esélyt a helynek. Azt reméltem, egy "nem rossz"-t esetleg elér V.-nél a Double 8-nek keresztelt étkezde, amit egy korábban multi cégeknél dolgozott kínai nő nyitott, akinek az édesapja szintén vendéglős volt, Dublin első kínai éttermei között szerepelt az övüké. Adtunk neki egy esélyt. Nem jött be. Igaz, minden frissen készül, a menü rövid és mindenkinek, húsevőnek és vegánoknak egyaránt ad választ...

Hihetetlen, milyen gyorsan elmúlt a hét az esküvő után, a napsütéses, aranysárgás bokrok ölelte út már csak távoli emlék... Annyi tennivaló volt, hogy mire felriadtam, már megint a tejszínt kavartam a piacon, s néztem a tálban a lassan formálódó habot: kiesett volna egy hét? Már megint itt vagyok? Mintha öt perce végeztem volna ugyanezt a mozdulatot. A hétvége a viszonylag zajló piac után elég pocsékra sikerült. Beütött egy migrén. Nem a mindent kitöltő, beszélninemtudós fajtából, csak a fejfájás és a fura villódzás volt jelen, ami miatt kissé aggódva, itt-ott hunyorogva nyírtam le V. haját, de szerencsére nem rontottam el. Annyi tervünk volt vasárnapra... mentem csakazértis a Cars and Coffee-ra, mondván, majd elmúlik a fejfájás, a lüktetés, s újra élvezni fogom a napsütést. Ott megdöbbenve láttam viszont a Popsikához nagyon hasonló, de egy árnyalattal fényesebb sárga, sárga középkonzolos Fiatot, amihez egyszer már egy áruház parkolójában volt szerencsém. Sőt, V. bosszúságára, egy...