"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A régi iratok szelektálása persze, amolyan ráérősen folyt, s még mindig van két-három irattartó az asztalon, amit át kell nézni. Ma reggel szakadó eső fogadott, amikor felkeltem, járni egyet, így inkább magam elé húztam az egyiket, s azt kezdtem átnézni, amit öcsémék őriztek meg, a ház kipakolása után. Olyan kincsek kerültek elő, mint az utolsó évek adóbevallásai, szerződések, a munkákra, amit az egyetemi adminkodás mellett végezhettem: rajzolás, cikkgépelés, tolmácsolás (te jó ég, a vietnámi vendéghallgatóval való kínszenvedés, akinek legfőbb gondja az volt, hogy rengeteg holmit eladjon a lelkes adminoknak!), a magánnyugdíjpénztárral való szerződésem, befizetéseim... az is eltűnt már a semmiben, gondolom. A régi panaszos levelem, amit egy ügyintéző minősíthetetlen viselkedése miatt írtam, amikor a TB-t akartam elintézni ideköltözésem előtt. Minősíthetetlen? Nagyon is minősíthető, egy bunkó volt, aki cigifüstbe burkolt irodában fogadott, s mondhatni, leb****ott mint a pengős malacot, ...

Fura idő járja mostanság. Rengeteget esik, úgyhogy minden zöld és friss, teli a vízgyűjtőm. De nagyon sokszor rögvest az eső, vagy az átvonuló zápor után jön az erős napsütés, szinte éget a napfény, s hozza magával a fejfájást. Cserébe szép szivárványok vannak. Volt olyan reggel is, hogy a ködtől nem láttam a házsort a bejáró végén, amikor gyalogolni mentem. S volt egy olyan éjjel, amikor hajnal előtt nagy villámlásra-dörgésre ébredtünk, s később a városka FB-oldalán nézhettem meg a csodás villámlásokról készült képeket, háttérben a hegyen álló kereszttel. Az egyik, különösen jól sikerült fotót az újságos, ahova járok, ki is rakta a pultja fölé. Az égzengéses vihar ritkaság errefelé, így inkább érdekességként kezeli az ember, vagy nosztalgiázik, visszaemlékezve a soproni viharokra. Amelyekről, ha a fenyegetően sötét felhők eső nélkül vonultak el a város fölül, nagyanyám azt szokta mondani: "Leszívta a Fertő." *** Nos, a Lesznai-könyv második kötetének végén megtaláltam a...