"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap este már szerencsénk volt a város, és külvárosai kevés-bé illusztrisabb, illetve még illusztrisabb részeihez. Tehát maga Bilbao igen szép és rendbentartott, de vannak azért itt is lepukkant negyedek. A reggelit egy cukrászdában ettük, sütik-apróságok, színes finomságok ezerszám, kaptam pár ötletet. Majd B. dolgozni ment, mi pedig haza, mosni, pilledni. Ebédelni B.-vel ebédeltünk, egy igen régi, fafaragásokkal, fa panelekkel dúsan borított étteremben. Itt megjártuk, mert a napi ajánlat (menu del dia) előétele is akkora volt, mint a főfogás, alig bírtuk megenni, amit elénk raktak, s italként nem pohár, hanem egy PALACK bor vagy cider járt, ki mit kért... Mondom én, ezek a baszkok nagykanállal esznek, reggel, délben, este. A ciderük igen érdekes, mintha savanyú almából készülne, inkább savanykás, nem édes. Finom, de teljesen más, mint a megszokott ír vagy svéd ciderek. Ebéd után egy városnéző sétaútvonalat jártunk végig, mely érintette az óvárost, a folyóparti sétányt, a bevásárlóu...

Benyomások, érdekességek: Gazdag város, jól működő tömegközlekedéssel. Tiszta utcák, de a kutyakaki itt is probléma. Sokan tartanak kutyát, s mivel az emberek inkább lakásokban laknak, az apró termetű ölebek a divatosak. Nagytestű kutyák közül a golden retriever és a német juhász a legnépszerűbb. Az emberek jól öltözöttek, nem látni melegítőalsóban flangáló tizenéveseket (sem). Az egy főre eső kávézók száma kettő. Az emberek főleg itt esznek reggel, délben és este is. Vacsoraidő fél tíztől, addig éhségünket az ún. pintxo bar-okban csillapíthatjuk. A pintxo nem más, mint a spanyol tapas baszk változata. Falatkák, nagy fantáziával elkészítve, halas, húsos, zöldséges, kis bagettszeletkéken magasra tornyozott ínycsiklandozó finomságok. A napi vízfogyasztásunk háromszorosára növekedett. Zuhanyozni is naponta háromszor kell. Kövérek vagyunk, és izzadunk. Az emberek pintxo-evés közben-után a pult alá dobják az elhasznált aprócska szalvétákat. Minél szemetesebbnek tűnik egy pintxo-bar, annál j...

Finoman célozva lett rá, hogy főzzek is már, ne csak folyton az a sütés :-) Képzeld el, főztem is. Amíg az uram távol volt, azt terveztem, hogy számos olyan kaját kipróbálok, amit ő meg nem enne. Pl. előveszem a halakat a mélyhűtőből. Ebből aztán az lett, hogy mint amolyan szalmaözvegy, nem láttam értelmét a nagy főzéseknek, hiszen ha az ember egyedül van, minek erőlködjön... elég az a két virsli sajttal... úgy hidegen... egyenesen a hűtőből. Teával. Így jobbára hideg kaján éltem. De azért a mélyhűtőben lapuló tengeri süllőre sor került: nem csináltam belőle nagy faxnit, a szakácskönyv is írta, hogy jobb, ha túl sok fűszer nélkül érvényesül a húsa íze. Só-bors, és egy kevés, halakra kitalált fűszerkeverék került rá, ami sajnos, már ezer éve érintetlenül lapul egy fém doboz alján. Ami meglepett, hogy a hal nem volt kibelezve, ugyanis még Dun Laoghaire-ben vettem, az utcán, nem is tudom, mire számítottam... Kis döbbenet után sikerült úgy, ahogy kibeleznem, szépen egyben kijött a cucc, cs...

Vicces kép kisszínesként: A kikötő felé mutató táblán a Seacat kompcég felirata mellé valaki egy bájosan oldalra néző, fekete-fehér macskafejet ragasztott. (Felette pedig a Lisszaboni szerződés elutasítására felhívó poszterke látható. Folyik a kampányolás ezerrel. Meg is állapítottam, hogy az angol nyelvben a legundorítóbb a war, a rape szavak mellett a campaign.) *** V. megjött Frankfurt-ból, tele a (már-már megszokottnak mondható) panaszos történetekkel, kőfejű orkokról, szervezetlen fotózásokról... pedig azt hinné az ember, a németeknél azért van szervezettség. Még a fotókat sem láttam, mert munka volt, mindkettőnknek. Amiről hosszan lelkendezett, az a már említett szicíliai vendéglő volt, ahol padlizsánt evett, és marha carpaccio-t, s limoncello-t ivott, majd hálája jeléül megölelte a séfet. Hogy erre még a limoncellók előtt került-e sor, vagy utána, nem tudom :-) Másodszor is elmentek oda, nem csak a kaja miatt, hanem mert igazi olasz Limoncellot ígért két kollégájának a tulaj, am...

Valaha itt dolgoztam... Ezzel a lánnyal, Amandának hívják... Azokon a nagy ablakokon át bámultam ki reggel Bertára, a rezidens szürkebegyemre, aki mindig megkapta a scone-ok után maradt morzsát... A homályosan látható pult mögött készítettem a sütiket... azon a magas széken ülve ettem az ebédemet... Valaha.