2020. december 6.

Hideg/meleg

A kamra bojler körüli része kiürítve várja a holnap érkező szerelőket. Reggel 7-re ígérték magukat, délután kaptam egy sms-t, hogy akkor jönnek. Hajnaltól leállítjuk a fűtést, hogy hideg legyen a bojler a szereléshez. Megpróbálom rávenni őket, hogy szereljék le a tucatnyi év óta lezárva álló radiátort a parányi konyhában, hadd tolhassam közelebb a kerekeken guruló polcomat a falhoz. 

Remélem, tényleg itt lesznek hétre. Eddigi tapasztalataim szerint az ír szerelők szabadon értelmezik a pontosság fogalmát, így lelkileg el vagyok rá készülve, hogy késnek. De azért drukkolok. A szerződést aláírtam, a szerelést kifizettük, a részleteket megbeszéltük. Remélem, tényleg olyan gondtalan, egyszerű csere lesz, ahogy az ember ígrte. Már csak azért is, mert sok dolgom van.

*** 

Odakint harapnivalóan jó a hideg, +1 fokos a levegő, örömmel tüdőztem le az imént, szemétkivitel közben. Reggel az összes autó le volt fagyva, s fent, a Wicklow hegység legmagasabb csúcsait sokcentis hó borította. Természetesen, pár autót le kellett vontatni a lefagyott utakról. Mentek az ostobák havat nézni...

Mancinak kiraktam egy régi autós szőnyeget, ha már mindenáron az ajtó előtt akar gubbasztani, legalább a talpai ne fázzanak. Bár a bundája vaskosra dúsult, s háj is borítja a drágámat, azért rendszeresen itt ül s nézi a kilincset, s várja a nassot. Utána bújik hozzám, masszírozásért, gyömöszkölésért. A minap kenyérszállításra elkísért, vernyákolva jött utánam a telep végéig, s amikor az egyik tömbbe lifteztem fel, megvárt lent az ajtó előtt. Visszafelé nem szatyrot cipeltem, hanem Mancit, aki belefúrta orrát a könyökhajlatomba, s persze, a cipekedés végén lelkesen vetette rá magát a szárazkajára. Időnként Fecó, a borzas szürke-fehér macska is idejön, keresi a tálat, közben Manci fúj rá, s fejhangon félve vernyákol. Ahelyett, hogy védené a területét, kis szaros.