Ma hajnalban olyan durva, émelygéses, elfehéredős migrén ébresztett, amilyen utoljára az erdélyi út alatt, tehát több mint egy éve köszöntött rám. A megváltó eső délelőtt érkezett meg, azóta is kitartóan esik, én pedig kissé tompán nézek kifelé a fejemből, riadtan befelé figyelve.
A "munka-élet" egyensúly mostanság mindkettőnknek a munka irányába dől. V. most egész hétvégén dolgozik, a japánok is hozzá igazítják a munkaidejüket, mert szoros a határidő, össze kell hangolni a munkát, legyenek akármelyik földrészen is. Mostanság az uram tizenkétórázik... Én pedig már hetek óta nem tudok összeszervezni egy kávézást egyik volt kolléganőmmel, mert vagy ő van elhavazva, vagy én. Ő is süt...
Hamarosan elvonszolom magam a bolt felé, vajat venni, mert felajánlottam, hogy hétfő reggelre megsütöm-dekorálom azt a tortát, amit a National Library rendelt, egy William Butler Yeats-szel kapcsolatos fotózásra. Főnököm kissé aggódott, hogy a kollégáim nem fogják tudni elég szépre megcsinálni a tortát hétfőn reggel, én pedig akkorra lendületben voltam pénteken (szuperhosszú műszak megint), hogy szinte gondolkodás nélkül jött ki a számon a felajánlás. Az ilyen munkás napon a sokadik, lendületadó kávé után gyakran elfog az "ide nekem az oroszlánt is"-érzés, és hajlamos vagyok nagylelkű felajánlásokra.
Azért várok még kicsit, míg csendesedik az eső, mert gyalog kell menjek. Ugyanis tegnap, 4 év balesetmentes vezetés után elvittem egy parkoló autó tükrét. Mentségemre legyen mondva, szembejövő busz elől húzódtam le, a jelek szerint azonban túlságosan. Szerencsére a másik autónak csak a tükre fordult ki, esett ki, és repedezett össze, a toknak nem lett baja. Az én bal tükröm helyén csak egy szomorú roncs lóg. Hétfőn visszük szereldébe, s közben folyamatosan fohászkodom, hogy a másik fél (bérelt kocsi, tehát az autóbérlő céggel lesz majd dolgom) rugalmasan kezelje a dolgot. Egy kanadai turistának rontottam el a nyaralását... Nagyon röstellem magam, főleg mert Focis oldalán most csúnya karcolások is vannak, ahol nekiverődött a széttört tükörtok. Megsirattam szegényt, de ez a dolgokon nem változtat. Megint egy váratlan kiadás. V. vigasztalt, hogy jobb volt így átesni a tűzkeresztségen, mint mondjuk, elütni valakit, de azért kissé összeszorul a gyomrom, amikor eszembe jut az a csattanás.
A sok meló ellenére azért esténként volt időm kötni, így befejeztem a Botond által kiválasztott "dinnyés" mintával készült habkönnyű, kék stólát. Odaadtam Aniz-nak, hogy készítsen róla művészi fotókat, hadd maradjon majd valami emlékem róla, ha esetleg sikerül eladnom. Körbenéztem az etsy.com-on, és más weboldalakon, és a patchwork-öző Sheilá-val (p.k.) is megbeszéltem, mennyit lehet kérni egy egyedi kötött darabért, s úgy döntöttem, hogy az én sálam is megér 70 eurót.
Azért várok még kicsit, míg csendesedik az eső, mert gyalog kell menjek. Ugyanis tegnap, 4 év balesetmentes vezetés után elvittem egy parkoló autó tükrét. Mentségemre legyen mondva, szembejövő busz elől húzódtam le, a jelek szerint azonban túlságosan. Szerencsére a másik autónak csak a tükre fordult ki, esett ki, és repedezett össze, a toknak nem lett baja. Az én bal tükröm helyén csak egy szomorú roncs lóg. Hétfőn visszük szereldébe, s közben folyamatosan fohászkodom, hogy a másik fél (bérelt kocsi, tehát az autóbérlő céggel lesz majd dolgom) rugalmasan kezelje a dolgot. Egy kanadai turistának rontottam el a nyaralását... Nagyon röstellem magam, főleg mert Focis oldalán most csúnya karcolások is vannak, ahol nekiverődött a széttört tükörtok. Megsirattam szegényt, de ez a dolgokon nem változtat. Megint egy váratlan kiadás. V. vigasztalt, hogy jobb volt így átesni a tűzkeresztségen, mint mondjuk, elütni valakit, de azért kissé összeszorul a gyomrom, amikor eszembe jut az a csattanás.
A sok meló ellenére azért esténként volt időm kötni, így befejeztem a Botond által kiválasztott "dinnyés" mintával készült habkönnyű, kék stólát. Odaadtam Aniz-nak, hogy készítsen róla művészi fotókat, hadd maradjon majd valami emlékem róla, ha esetleg sikerül eladnom. Körbenéztem az etsy.com-on, és más weboldalakon, és a patchwork-öző Sheilá-val (p.k.) is megbeszéltem, mennyit lehet kérni egy egyedi kötött darabért, s úgy döntöttem, hogy az én sálam is megér 70 eurót.
Tehát: dolgozunk, élünk, megvagyunk, közben volt egy olyan hétvége is, amikor kiállítás, séta és rózsák szagolgatása is belefért a vasárnapba, de egyelőre a szürke munkás hétköznapok dominálnak.
