Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július 25, 2010

Megtaláltam

Karenin's smile (Köszönet Clare-nek, amiért felrakta a netre. S egy kedves olvasómnak hála, hangoskönyvként is rendelkezésemre áll már, magyarul.)

Kivándorló siralom

Kép
A több részletben végzett kicuccolásnak vannak hátrányai. A kevés hely. A hosszas válogatás (mit hozzak?), mely néha szívszakasztó döntések elé állít, mert van, amiről egy életre le kell mondani, elajándékozni költözés előtt, mert nem jöhet. De ami a legbosszantóbb, az a saját emlékezetem. Amely gyakorta megtéveszt. Ma kedvenc rádióadómban a rádiós könyvklub következő köteteként Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége c. könyvét emlegették. Lelki szemeim előtt lebegett a könyv, a sajátom: kisméretű, sötét borítóval, a betűtípus is előttem volt - este eszembe jutott, hogy elolvasnám azt a jelenetet, amely az egész könyvből megragadt belőlem (mentségemre, vagy húsz éve olvastam). Megyek a polchoz. Nincs a többi Kundera között. "Kihoztuk? "- faggatom a férjem. "Persze." - volt a válasz. (Ehhez tegyük hozzá, hogy az uram a könyveit otthagyta Magyarországon, a húgának adta mindet. Ő nem őriz, nem babusgat tárgyakat. Amit apránként, autós utak során kihoztunk, ala...

Blokkolás - kezdő módra

Kép
Két nagy törülközőn, a futon teljes hosszában, legjobb tudásom szerint blokkolom ezt a gyakorló-sálat - már majdnem megszáradt -, de ezt még tökéletesíteni kell. A gombostűkkel nem szabad takarékoskodni! Vonalzóval méregettem, tologattam, igazgattam, de egy rossz tűválasztás miatt az egyik vége csöppet szélesebb, mint a másik. Ezen gyakoroltam be a fogyasztásokat, szaporításokat, csavarásokat, hogy szép egyenletes legyen. A kötős iskola tanácsai sokat segítettek, remek ötlet, örülök, hogy valaki ezt vállalta, és tanítgatja az érdeklődőket. A mostani, jobbára tévézés közben kötött törtfehér sál mintája régi kedves emlék. Ezer éves kötős könyvből még ifjúkoromban kötöttem egy jó két méter hosszú, 60 centi széles, meleg, puha sálat, valami ócska fonalból, a magam szórakoztatására. Jött velem Londonba, au-pairségem idején. Mielőtt hazajöttem, az alkalmazóm elirigyelte tőlem a sálat, sokszor dicsérte, így nekiadtam. Pedig csak valami műszálas borzalom volt a fonala, mégis megtetszett neki....

Nem értem

Erre nincsenek szavak. Hogyan lehetséges ez ?

Punnyadás uralkodik

Kép
Mostanában valahogy nem megy a blogolás. Amikor nekiülök az első soroknak, érződik rajta az izzadtságszag, az erőlködés, a jaj-de-poénos akarok lenni, csak az olvasók kedvéért... úgyhogy inkább töröltem őket írás után. Valahogy olyan semmilyen hangulatom volt az elmúlt pár napban, pedig történtek dolgok. Először is, 18 hónap távollét után találkoztam Annával . Ragyogott, csinos volt, hosszúra lenőtt a haja - ő az a nő, akire mindig irigykedéssel nézek, mert a legfurább ruhadarabokat is a legnagyobb természetessséggel tudja hordani. Igaz, meg is van az alakja hozzá, karcsú, magas lány. Én pedig kicsi vagyok és egyre kerekebb, így azokat a hosszú, lebegős, könnyű anyagból készült ruhákat, amiket ő hord, legfeljebb takaróként teríthetném magamra. S még akkor sem lennék sikkes. Mint kiderült, augusztus 11-én házasodnak Peadar-ral, mégpedig Kathmandu-ban, két tanúval. Slussz. A módfelett vallásos, kissé maradi családjában jó páran felvonták a szemöldöküket a hír hallatán, de Annáék egy ügye...