"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

... a jutalomként elfogyasztott ünnepi cigánymeggy-pálinka első kortyja (?), sőt, enyhe hatást vélek felfedezni (melegség a gyomorban, bizonytalanság az ujjbegyekben :-)), de ezt azért még megírom, hiába van késő: mert olyan büszke vagyok magamra! Igaz, hogy kitartóan a zuram Böhömének fenekében hajtva, de elvezettem Északra, a Giant's Causeway-ig, szépen fel Belfast-ig (útközben vágyakozó pillantást vetve a lisburn-i bevásárlóközpontra, ahol remek csokikat lehet kapni a sütéshez ;-)), majd át Belfast szépnek nem nevezhető központján, majd Larne kikötővárosa után végig az A2-es csodás úton... Időnként még arra is volt érkezésem, hogy Skócia nem is annyira messziben ködlő kék partjai felé futó pillantásokat és sóhajokat vessek - wow, micsoda költői vénát ad ez a cigánymeggy pálesz! -, szóval, Focis alattam, Laci és Dóri velem egy kocsiban, és elvezettem fel... oda, és haza... S ezen a fegyvertényen még az sem csorbít, hogy induláskor, miután leadtam cuccaimat a piacon, és futólag me...

Az NCT sikerült, hurrá, csont nélkül átment a Focis. Előtte V.-vel elmentünk a sarkon lévő autósboltba, s kicserélte a hibás égőt. Én kértem, hogy hadd menjek egyedül, a fenébe is, meg kell tudnom oldani, hogy eltaláljak vadidegen helyre Dublinban, ahová még sosem vezettem. El is találtam. De mivel én izgulós ember vagyok, előtte azért hajnalban felébredtem, hogy juj, ma hová megyek, s a gyomrom jelezte, hogy aggódom. Utána persze, csak nevettem magamon. S azon is, hogy alig bírtam levergődni hazafelé jövet az M50-esre az út fölötti körforgalomból, az utolsó pillanatban végrehajtandó sávváltás nem ment, főleg, hogy egy termetes teherautó volt mellettem, így jónak láttam, ha fordulok még egyet, s immáron üres sávban kanyarodok le az M50-esre. Nekem ez mind új, mind élmény, mind "achievement". Mint az is az volt, hogy leautóztattam vendégeinket, egy négytagú családot a Powerscourt-vízeséshez, s csak igen kevésszer jutott eszembe útközben, hogy mi van, ha hülyeséget csinálok, ké...

Elfoglaltság. Elég izgalmas? Elég jó gyereknek-felnőttnek? Mit együnk vacsorára? Ízleni fog? Elég lesz? Programajánlók. Aggodalom, hogy fog-e tetszeni nekik. Van elég melegvíz? Kifestő a gyerekeknek? Megszárad a törülköző reggelre? Felébrednek-e, ha lehúzom az éjszaka közepén a wc-t? Vagy majd összevonják a szemöldöküket, ha nem? Az már biztos, hogy sosem lesz B and B-m - ennél én jobban stresszelek minden apróság miatt. Mindjárt az első nap, kapitális égés, körbemutogattam az autót, hogy "majd ti ezzel mentek", amikor láttam, hogy - uram, Jézus! - lejárt a forgalmim. Alig két hónappal. Ezt már nem viszik sehová. Egy lemondásnak köszönhetően nem szeptember közepén, hanem már holnap mehetek NCT-re. Összeugró gyomorral, ismeretlen terep, új műszakiztatós központ, Tallagh-ban. Drukkoljatok. S reggel még ki kell cserélni a hátsó rendszámtábla feletti kis égőt. Kettő van, az egyik nem ég. Azt is nézik...