V. azt mondta, nagyon befejezetlen volt, amit a reciklálásról írtam. De ha belekezdek, oldalakon át tudnék "jajongani" azon, hogy milyen sokfelé kellene figyelni minden vásárláskor, ha az ember óvni akarja a környezetét.
Hónapok óta jókora nylon (igen) szemeteszsákba gyűjtöm a műanyag- és fémdolgokat. Mondván, a nagy konténerben ne hányódjanak össze-vissza. Ha feldolgozzák (mert remélem, hogy feldolgozzák, lehet, hogy naivul, de remélem), akkor csak fel kell vágni a zacskót, s lehet szelektálni. Erre mit olvasok a hétvégi újságban? A szemeteszsákok nem reciklálhatóak...
A cikk annak kapcsán született, hogy ugye, a kormány megszüntette az egységes kukaűrítési díjakat, mert majd a kukák súlya alapján fizetnek az emberek. A zöld kuka ürítése, vagyis amibe a reciklálható dolgok kerülnek, továbbra is ingyenes. Ezzel akarják elérni, hogy többet recikláljanak a lakók, s kevesebb kerüljön a szeméttelepekre. Megkezdődtek a trükközések... Des Crinion, a legnagyobb reciklálós szemétgyűjtő cég, a Panda vezetője arról panaszkodott, hogy amikor 2012-ben átvették a dublini feldolgozó üzemet, akkor a más szeméttel szennyezett reciklálós kukák aránya 14 % volt. Most 40 % felett van. Az emberek a nehéz, tehát elvileg többe kerülő szemetet a reciklálható anyagok alá "rejtik" a zöld kukákban, pl. pelenkákat, így próbálva csökkenteni a fekete (vagyis sima szemét) kukáért fizetendő összeget.
Arról is írnak, hogy az olyan jó szándékú (naív?) szelektív szemétgyűjtést végzők is, min pl. én, nehezen tudják követni, hogy most akkor mi dobható a zöld kukára, és mi nem. Mi az, ami feldolgozható (s nem kerül a szeméttelepre), s mi az, ami nem? Des Crinion felsorolta, melyek azok a műanyagok, amiket fel tudnak dolgozni: "A műanyag csomagolóanyagok, mint pl. a PET palackok, (a vizespalackok legtöbbje), az aljukon számmal vannak jelölve, s ez a szám segít a helyes szelektálásban. Könnyen feldolgozhatóak az 1-es, 2-es, az 5-ös, 6-os számmal jelzettek. Utóbbiak közé tartoznak azok a műanyag dobozok, amiben a puha bogyósgyümölcsöket is árulják. Azok belekerülhetnek a zöld kukába, de az aljukon található, a nedvesség, a gyömölcslé felszívására való kis műanyag lap, és a tetejét lezáró puha fólia már nem, mert nem dolgozható fel. Nem dolgozhatóak fel a 3-as és 4-es számmal jelöltek sem. Sőt, a boltokban szemeteszsákként árult műanyag zsákok (!) és a folpack fóliák sem...
Ugyanez a gond az alufóliával. A legnépszerűbb nass, a burgonyaszirom zacskója nem reciklálható, de a háztartási alufólia már igen. Pedig ezekből a kis zacskókból eszméletlen mennyiség fogy ebben az országban, ahol szinte népi eledelnek számít a kis zacskókba csomagolt pár grammnyi burgonyaszirom, s ott is van majdnem minden uzsonnásdobozban.
Amikor először megérkeztem Írországba, feltűnt, mennyi nylon bevásárló szatyrot lenget a szél, fák ágaira, bokrokra akadva. Kék, zöld, fehér foszlányok integettek, megannyi emlékeztető az emberi hanyagságra. Nagy volt a felháborodás, amikor már fizetni kellett érte, most is 22 cent egy zacskó, de szinte hetek alatt tűntek el a fákról. Megint csak bebizonyosodott, hogy a zsebüknél fogva lehet a legjobban megtanítani az embereket az odafigyelésre.
Természetesen nemcsak a vásárlók, hanem a gyártók is bűnösek abban, hogy annyi csomagolás kerül a szeméttelepekre. Az ilyen nehezen reciklálható csomagolások közé tartozik pl. a népszerű Pringles burgonyaszirmok henger alakú csomagolása, ahol szinte lehetetlen elválasztani egymástól a belső fóliát a külső papírhengertől, s az alját lezáró fémlaptól... Ezek mindegyikét külön-külön kellene feldolgozni. Angliában az ottani Recycling Association nemrég meg is nevezte a legnehezebben feldolgozható csomagolásokat, érdekes és meglepő a lista. Kérdés, mit érnek el vele, hiszen a fogyasztó csak vállat ránt, mondván, nem az ő gondja a feldolgozás menete, ő beledobta a zöld kukába a dobozt, innen kezdve nem az ő sara...
A kormány oktatási kampányt ígért tavaly a helyes szelektálásról, amikor a súly szerinti fizetést felfüggesztetté egy időre, de ennek még semmi nyomát nem láttam. A zöldek javasolták, hogy legyenek visszaválthatóak az aluminium és a műanyag italospalackok. Csakhogy olyan hosszas törvényhozási folyamaton kell ennek a javaslatnak átesnie, hogy legalább 1-2 év, míg döntés születik erről. A zöldek szerint a műanyag palackoknak csak 40 %-a kerül újrahasznosításra, a környezetért felelős miniszter, Denis Naugthen szerint ez az érték 80 %, s megszervezni a palackok visszaválthatóságát többe kerülne, mint amennyi hasznot hoznának. De azt elismerte, hogy évente (!) 7.5 millió tonna alumíniumpalack kerül a szemétbe, újrafeldolgozás helyett. S mégis tiltakozik a visszaválthatóság bevezetése ellen... Nem értem...
A polgárok pedig a súly szerinti fizetés ellen tiltakoznak. Mint ahogy tiltakoznak/tiltakoztak a vízdíj ellen is. Mondván, fizetnek ők már a vízért más formában, ilyen-olyan bújtatott adókkal. Lehet, hogy így van, de jó volna, ha már elfogadnák az emberek, hogy fizetni kell azért, amit szemétként termelnek ki, s ez talán lehetővé tenné a gondosabb feldolgozást - gondolom, megint csak naivan.
A súly szerinti fizetés felfüggesztése lehetőséget adott a szemétfeldolgozó vállalatoknak, hogy kigondolják, hogyan csapjanak le azokra, akik szándékosan szemetet raknak a zöld kukába, megpróbálva elkerülni a fizetést. A már említett Panda nevű cég pl. lefényképezi a szemetesek tartalmát, amikor kiürítik azokat. Ugyanis a kukákon lévő mikrochip segítségével GPS-szel be tudják azonosítani, ki volt a bűnös, s - nyilván - ennek anyagi vonzatai lehetnek. Ugyanis ha egy kuka nagyon szennyezett, a feldolgozóban akár az egész kukásautó tartalmát el kell küldeniük a szeméttelepre, mert nyilván nem fogják a - mondjuk egy kakás pelenka által összekent - műanyagokat egyenként lemosni. S a szeméttelepre való átküldés pénzbe kerül, s azt a kliens fogja megfizetni végül, magasabb szemétgyűjtési díjak formájában...
Nekünk mi marad ezek után? A figyelmesebb vásárlás és szelektálás. Körbenézni, hol használnak kevesebb csomagolóanyagot. Nagyanyám sem folpack-kal csomagolt, nyilván jó a papír is. A múltkor már elmentünk egy tengerparti szemétgyűjtésre, egy óra alatt itt a parton összeszedtünk pár kiló műanyagot. Sok volt, de még így is kevesebb, mint vártam. Főleg fagyis kanalak, zacskók, palackok kerültek a zacskónkba, s ezzel az egy órai munkával legalább saját magunkat sikerült megnyugtatni, hogy tettünk valamit a part tisztaságáért, egészségéért. De ez tényleg csak egy icike-picike csepp volt a tengerben, főleg, ha ahhoz a borzalmas dokumentumfilmben látottakhoz mérem... A nagybaniban, ahová járok, találtam kisebb és nagyobb, lebomló, komposztálható szemeteszsákokat, legközelebb a nagyobbakból is veszek egy dobozzal. Az én újabb cseppem a tengerben.
