Tegnap este, amikor jöttem haza a moziból, ahol remek filmet láttam (Blancanieves, spanyol, fekete-fehér), leszakadt az eső, kitartóan verte az ablakokat egész éjjel, hideg is jött vele, és nagy szél. Ma reggelre a teljesen szottyossá ázott kertet újabb adag lefújt levélhalom borítja, s az előkert kavicsos talaja is tele levelekkel. Ideje kertészkedni egy kicsit, ha már a hétvégét jobbára a lakásban töltöttem, hála megfázástól eltömődött fejemnek. Azért büszke vagyok, mert nem henyéltem, már a Facebook-on is megszellőztettem, hogy mennyire ügyesen - ha nem is profin - felkentem a kád köré az új szilikon tömítést, és a csempék felújított (átfestett...) fúgája is jelzi, hogy nem henyéltem az ágyban, melegvizes palackkal a hasamon.
Nincs az a kimondottan vidám idő, most is fenyegetően szürke felhők adják a hátteret a szép, színes őszi fáknak, de mára kissé melegebbet mondanak a tegnapinál, így időszerű egy kis kertészkedős bejegyzés.
Ugyanis találtam valamit, ami kis és nagy kerttel rendelkezőknek is jó ötlet, különösen ajánlom Emőkének, aki nemrég tett szert kertre. Talán még nem késő megvalósítani, s talán még az ottani klíma is jó hozzá... S nem is feltétlenül kell hozzá kert, elég, ha éppen az ajtó elé, vagy az erkély sarkába tervezünk valami színeset, a fakó, késő téli, kora tavaszi hetek felvidámítására. Sosem csináltam még ilyet, kertész sem vagyok, csak lelkes amatőr, s valószínűleg az ötlet sem új, csak nekem, de azért hadd osszam meg.
Biztosan mindenki dugott már le pár virághagymát ősszel, hogy aztán tavasszal az élénk színű krókuszokban, nárciszokban, fürtös gyöngyikékben gyönyörködhessen. Én is így tettem párszor, amíg rá nem jöttem, hogy a bokor alatti kiskert túl sötét nekik, túlságosan felnyurgulnak a növények, nem maradnak olyan egészségesen zömökek, mint a megfelelő helyre ültetett társaik. Vékonyka nyakukat aztán a szél törögette le sorban, alig élvezhettem virágzásukat. S a macskák is többször kikaparták a hagymákat, ezért inkább a kis cserepeket, edényeket töltögettem meg velük.
A hétvégi újság egy szeptemberi számában találtam egy cikket, mely megtanít arra, hogy nem feltétlenül kell beérnünk az egy cserép-egyfajta virághagyma ötletével, lehet ezt merészebben is csinálni. Az eredményt aztán minikertként lehet hurcolászni ide-oda, aszerint, hogy melyik sarok szorul rá egy kis színfoltra, vagy kirakni az ajtó elé, hadd csodálhassa meg mindenki, aki arra jár. Személy szerint én az előkertbe szeretném kirakni, hogy a kanapéról kinézve gyönyörködhessek benne. Csak remélni tudom, hogy az előkertet újabban almacsumával teledobáló gyermekek nem fogják letépdesni a várhatóan színpompás eredményt.
Szükségünk lesz egy nagy, széles szájú, legalább 40 centi mély edényre, mely lehet cirádás, vagy egyszerű, lényeg, hogy az alján legyen néhány lyuk, amin a víz kifolyhat. (Mindig teszek egy réteg követ a cserepeim aljába, a biztonság kedvéért, sose álljon vízben a növények gyökere.) Az edényt virágföld és kertészeti homok 5:1 arányú keverékével töltsük fel. A legtöbb virágföldnek szüksége van némi lazításra, mert hajlamosak erősen összetömörödni, gyakran megáll a felszínükön a víz, ezért szükséges a homok, ami egyrészt lazítóként szolgál, másrészt segít a virágföldet nyirkosan tartani öntözés után.
Az edényt a tetejétől mért húsz centi mélységig töltsük meg a földkeverékkel. Erre az első szintre kerülnek majd a korai tulipánhagymák. Nem vagyok járatos a tulipánok között, mármint hogy melyek a korai virágzásúak, de a cikk többet is javasol az ültetéshez, illetve segítségünkre lehet a hagymacsomag címkéje: olyat válasszunk, amelyek kora áprilisban kezdenek virágozni, közvetlenül a nárciszok hervadása végén, mint pl. a Greigii, Kaufmanniana fajták, vagy az olyan fantázianévre hallgatók, mint a Red Riding Hood (Piroska), Quebec, Giuseppe Verdi és Berlioz.
Mondanom sem kell, ilyet nem találtam, így csak vettem egy zacskónyit, amely kevert színű, korai virágzású tulipánokat ígér. A 10-12 hagymát egymáshoz közel a földbe nyomtam, de úgy, hogy ne érintsék egymást. A tetejükre egy réteg földkeverék került, de csak annyi, hogy a tulipányhagymák csúcsa kikukucskáljon, így láttam, merre vannak, s nem raktam a fejükre a következő hagymacsoportot.
Ugyanis a tulipánhagymák rétege fölé miniatűr nárciszok kerülnek. Újabb 10-12 hagyma - a cikk a Téte á Téte, February Gold, a Toto és a Jetfire fajtákat javasolja. (A Téte a Téte nagyon megbízhatóan virágzik, sokáig nőtt nekem is a kertben, törpenárcisz, picurka, de igen szép virágokkal.) Én a Thalia nevű miniatűr nárciszokból vettem egy csomaggal.
A nárciszhagymákat fedjük le egy réteg földkeverékkel, majd az utolsó adag hagyma következik: ezúttal 25-30 korai virágzású krókusz kerül a földbe. A cikk szerint javasolt fajták: Blue Pearl, Cream Beauty, Jeanne d'Arc. Ezekből a fajtákból nem találtam a boltban, egy kis csomag színes keveréket vettem.
Elvileg lehet még egy réteget ültetni az eddigre már megtelt cserép tetejére: a téli virágzású árvácskákat javasolja a cikk. Gondolom, ez egy kemény magyar tél esetén nem működik, de ha valaki egy kedvezőbb éghajlatú országban mégis megpróbálkozik ezzel, akkor annak egy jótanáccal szolgál a cikk: amikor kezdenek kibújni a krókuszok, az elvirágzott árvácskákat ne húzzuk ki, hanem ollóval vágjuk le őket a tövüknél, mert a gyökerükkel könnyen magukkal ránthatják a krókuszhagymákat is.
Mivel nem volt elég krókusz hagyma a zacskóban, gondoltam egy merészet, és a náluk is korábban virágzó mini nőszirmokból vettem egy adaggal (Reticulata Blue). Hogy sikerül-e túlélniük a velem való találkozást, nem tudom, de ha valami csoda folytán elkezdenek virágozni, lefényképezem őket...
Amikor már szépen megtelt az edény, paskoljuk le a földkeveréket, és alaposan öntözzük meg az edényt ("iszapoljuk", ahogy apám mondaná), hogy a föld szépen leülepedjék, tömörödjék a hagymák körül, és az egész edényben nyirkos legyen. Rakjuk ki a kertbe, ahol a természet elvégzi a munkáját. Néha azért nézzünk rá, s ügyeljünk, hogy a földkeverék ne száradjon ki, de a víz ne is üljön meg a tetején.
Most már csak várni kell az első kibukkanó hajtásra...
