"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Amikor ma délelőtt odaértem a német katonai temetőbe (stílszerűen éppen a War Horse írójával, Michael Morpurgo-val ment egy interjú a rádióban), egy terepjáró állt a bejáratnál. A fenébe, nem leszek egyedül, gondoltam. Odabent két férfi dolgozott, az egyik a leveleket takarította a sírokról, azzal a hangos géppel fújogatta le őket a sövényre. Alighanem a későbbi koszorúzási ünnepségre készülődhettek, mert az emlékműnél még nem volt semmi, pedig a hivatalos Remembrance Sunday tegnap volt. (A cikkben azt írják, a német nagykövet vezetésével minden év novemberében, a harmadik vasárnapon történik a koszorúzás.) Herbert Rumpf sírján még ott volt a tavaly kirakott Remembrance Day-i pipacsos keresztem, lehet, hogy év közben nem is takarítják a sírokat? A férfi, amikor látta, hogy a sírok sorához lépek, csokorral a kézben, abbahagyta a munkát, s beállt a társa mellé az emlékmű takarásába. Hálás voltam a gesztusáért. Legnagyobb meglepetésemre egy művirágos koszorút találtam a s...

Tegnap este, amikor jöttem haza a moziból, ahol remek filmet láttam (Blancanieves, spanyol, fekete-fehér), leszakadt az eső, kitartóan verte az ablakokat egész éjjel, hideg is jött vele, és nagy szél. Ma reggelre a teljesen szottyossá ázott kertet újabb adag lefújt levélhalom borítja, s az előkert kavicsos talaja is tele levelekkel. Ideje kertészkedni egy kicsit, ha már a hétvégét jobbára a lakásban töltöttem, hála megfázástól eltömődött fejemnek. Azért büszke vagyok, mert nem henyéltem, már a Facebook-on is megszellőztettem, hogy mennyire ügyesen - ha nem is profin - felkentem a kád köré az új szilikon tömítést, és a csempék felújított (átfestett...) fúgája is jelzi, hogy nem henyéltem az ágyban, melegvizes palackkal a hasamon.  Nincs az a kimondottan vidám idő, most is fenyegetően szürke felhők adják a  hátteret a szép, színes őszi fáknak, de mára kissé melegebbet mondanak a tegnapinál, így időszerű egy kis kertészkedős bejegyzés. Ugyanis találtam valamit, ami kis é...