Azonnal lelövöm a poént: hiba volt az eredetileg használt recept helyett az ausztrál weboldalon javasolt könyv - és annak "ausztrál ízlésre" átírt - receptjét kipróbálni. Az eredetileg a Bűvös Szakács oldalán megjelenő ( s azóta eltüntetett) receptet Chili és Vanília is kipróbálta és átalakította. Baszk krémsajthoz, sajnos, itt aztán végleg nem lehet hozzájutni, ezért próbálkoztam a saját keverékemmel, itt van ennek a leírása.
Mivel nemrég történt, hogy Világevő is (miután ismét volt szerencséje ezt a tortát a helyszínen megkóstolni, a mázlistának) témaként elővette ezt a tortát, s magyarországi elkészítését is megejtették egy sztárpékkel (lásd a beszámolóját). Nem kísérleteztek annyit a különféle sajtokkal, mint én, egyből a kilós Philadephiát vették alapul. Lehet, hogy nekem is így kellene tenni, de azért mocorog bennem a kisördög, hogy egy kevéske kecskesajt is kerülhetne a keverékbe... Főleg, hogy én a lisztet továbbra is kihagynám.
Amivel most próbálkoztam, a családban (= V.) sikert aratott, nálam nem. Talán hiba volt, hogy - mivel ő a közelben confcall-ozott, s nem akartam zajongani - nem botmixerrel, hanem fakanállal és kézi habverővel próbáltam simára keverni a sajtokat. Ez csak sokára, s nem tökéletesen sikerült. Talán ez is okozta a torta kissé ikrás belsejét. Az ausztrál recept így szólt eredetileg:
500 ml tejszín
155 g kristálycukor
300 krémsajt
5 tojás
180 g kecskesajt
125 g sűrű sima joghurt
2 citrom finomra reszelt héja
1 citrom leve
40 ml brandy
2 evőkanál porcukor
Ettől a felsorolástól kicsit állt a szőr a hátamon, annyira nem passzolt az "eredetihez", de mivel spanyol szakácsokkal érveltek, adtam neki egy esélyt (jeszusom, kezdek nagyon közhelyesen írni!) Berzenkedtem a cukor kis mennyisége ellen, a brandy, a citromhéj, no és a végén a tortára szórt és megpirított porcukor pláne kiverte a biztosítékot. Eredetileg a hosszú és magas hőmérsékleten való sütés adja meg a torta kissé égetett külsejét, nem a végső inzultusként használt kézi perzselő (culinary blow-torch, tud rá valaki jó fordítást?).
A fenti recept alapján megvettem a Philadelphiát, és három kis csomag puha kecskesajtot. Joghurtként imádott Killowen joghurtunkból került bele. Nem raktam bele sem brandy-t, sem citromhéjat, csak egy egészen kevéske citromlevet. Kihagytam a porcukrozást, s minden józan megfontolásom ellenére sütni kezdtem a sima sütőpapírral kibélelt edénybe öntött masszát 180 nevetséges fokon... Persze, hogy még egy óra elteltével is vígan lötybölődött a keverék a formában. Akkor aztán nyomtam neki egy kövéret, s megemeltem a hőmérsékletet. Negyedóra múlva már szép magas és kissé égett volt a torta felszíne, de már sajnos, meg sem rezzent a formában.
Ekkor már tudtam, hogy a szép krémes belsőnek búcsút inthetek. A torta kihűlés közben felére esett össze, tehát az sem igaz, hogy ezt a keverékmennyiséget 25 centi széles csatos formában kell sütni. Akkor jó, ha egy centi magasak lettek volna a szeletek, s a linkelt képeken is látni, hogy duci szeletekként kell ezt enni! Tehát maradjunk csak meg a jól bevált 23 centis formánknál.
Nem volt olyan szépen égett, mint az eredeti. Nem volt elég magas. Nem volt elég krémes. Hiányzott belőle a finom vaníliaíz, ugyanis elkövettem azt a hibát, hogy olcsó vanílialöttyöt tettem bele igazi kivonat helyett. Most, hogy ismertettem a hibás lépéseket, íme, az általam legigazibbnak tartott, legjobban bevált és megbízható recept a többiek tanácsai és próbálkozásai alapján:
7 tojás
1 kg zsíros krémsajt (Philapdelphia)
80-100 g lágy kecsketúró/sajt, ha van, de nem muszáj
400 g kristálycukor
500 ml tejszín
1 ek liszt (elhagyható)
2 kiskanál vanília kivonat, a legjobbikból.
Az egészet turmixoljuk össze kézi botmixerrel és 220 fokos, előremelegített sütőben 23 centis, sütőpapírral magasan kibélelt csatos tortaformában süssük 40, de inkább 50 percig. Akkor vegyük ki, amikor még kicsit mozog a teteje, ha megmozdítjuk a formát. Világevőék szerint jobb nem hőlégkeveréses sütőben sütni, mert az kiszárítja, nálam ez nem történt meg, szerintem nyugodtan lehet abban is sütni 220 fokon. Kihűlés közben tovább szilárdul. Teljes kihűlés után vizes késsel szeleteljük.
Nem állt sokáig a pulton, ezért nem is készült róla fotó! Étvágygerjesztőül ott vannak a linken a fotók.
Ide pedig berakom azt a fotót a grillezett polipkarról, amit csakis és kizárólag Baszkföldön tett kirándulásaink emlékére ettem nemrég, baráti társaságban, Howth kikötőjében.
***
Valami van a levegőben... Mostanában az Angliából rendelt könyvek elég lassúan érkeznek meg. Megkaptam pl. a legutolsóról az értesítést, hogy feladták, vártható érkezés ideje 10 nap múlva?! Mijafene? Régen volt rá példa, hogy 2-3 nap alatt itt voltak a könyvek, most már rendszeresen több mint egy hét. Miért? Közelgő Brexit? Lassan, de biztosan romló szállítási körülmények? Dráguló, de ugyanakkor lassuló postaszolgálat?
Másik kis szinesünk, hogy az én nagylelkű, cukrászi fejlődésemet szem előtt tartó, és mindig támogató férjemnek köszönhetően januárban ismét Bath-ba megyek, Bertinet-nél megtanulni annak a fránya croissant-nak a formázását. Amiről kiderült, hogy a magyar fordítása nem rongyoskifli. Az más. Nagyon várom. Sűrű nap lesz, reggel repülök Bristol-ba, vágtatás Bath-ba, okítás, könnyes búcsúvétel a sütödétől, utána ráérősen busszal vissza Bristolba, majd este repülök haza. Nagyon várom! Karácsony, születésnap együtt. S most kell foglalni, mert jövő júliustól Bertinet többet nem tart nyilvános órákat, csak céges meghívásoknak tesz eleget.
