"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma volt az első olyan reggel, hogy bodrozódott a lélegzetem, amikor kimentem sétálni. Még csípős volt a levegő, de sütött a nap, a gyepen bőséges harmat, érett egy újabb langyos őszi nap... Itt-ott már színesednek a vadszőlővel befutott kertfalak, s a rengeteg bogyót lelkesen eszik a rigók a bokrokról.  Egy utcával feljebb van egy kert, rózsáit sokszor megcsodáltuk. Legtöbbször elmegyek előtte reggeli sétám során. V. emlékeztetett rá, hogy egyszer megálltunk, s megdicsértük a kertet a benne dolgozó öregembernek. Pár hete konténer állt a kertben, benne szelektálás, bútorok halma, a nappali függönye tartósan lehúzva, a fenti háló üresnek tűnik, s a kertet egyre inkább veri a gaz, gondozásnak semmi nyoma. Erős gyanúnk, hogy vagy költöznek, s eladják, vagy - remélhetőleg nem - meghalt az öregember, s azért hanyagolódik a kert. Vagy öregek otthonába költözött. Ki tudja. De a rózsák gazdátlanok. Matters arising ... ahogy a piaci meetingeken szoktam írni: kár volt elsiratnom a szép időt, ...