Még teljesen a recept hatása alatt állok. Pár napja vágtam ki egy hétvégi mellékletből James Martin instant fagylalt receptjét, s nagyon jónak találom. Mindössze egy jó kis robotgép kell hozzá, vagy turmixgép, amelyik elbírja a jeges dolgokat, s nem hal be hangosan köhögve, ha fagyott gyümölccsel találja magát szembe.
Hozzávalók:
400 g fagyasztott eper (málnával próbálkoztam)
50 g kristálycukor (a finomabb szemű fajtát javasolnám)
150 g író vagy joghurt (lehet görög, gyümölcsjoghurt, vagy sima joghurt, ha író nincs)
kiskanál vanília esszencia (kihagytam)
A hozzávalókat belerakom a robotgépbe, vagy turmixgépbe, és simára turmixolom. Ennyi! Finom, krémes, teljesen fagyi állagú masszát kapunk. Egyetlen hátránya, ha ezt annak lehet nevezni, hogy azonnal tálalni kell - mi ketten megettük V.-vel az egész adagot. A málna magjai kicsit zavaróak lehetnek, de a friss íz feledtetett minden fogak közé szorult kellemetlenséget.
Ma eperrel fogom kipróbálni, tegnap fagyasztva nem kaptunk, csak frisset, ők most negyedelve várnak sorsukra a mélyhűtőben. Csak annyi gondom volt vele, hogy a turmixgépem (melynek edénye az alja felé keskenyedő) nem akarta elsőre elvinni az egész fagyasztott málnaszemeket, állandóan le kellett állítanom a keverést, s letömködnöm a gyümölcsöket az aljára. Egy széles edényű, késes robotgép a legjobb a pépesítéshez.
Most ennél jobb, intenzíven gyümölcsös fagyireceptet nem tudok hamarjában, szerintem remek. Este V. rebarbarajoghurtjával fogjuk megcsinálni.
***
Ültettem retket végül, óriási cserépbe. A hétvégi kertészkedésem kimerült abban, hogy kimentem a közösségi kiskertbe, szegélyt nyírni, mert a kertészek - bármennyire lelkesen nyírják a kiskert füvét -, a sövény tövében lévő fűvel nem bírnak, s nem is várhatjuk el tőlük, hpgy még azt is csinosítgassák. Már ez is igen rendes tőlük, hogy a gépükkel kerülgetik az ágyásokat, hiszen annak a területnek a lenyírása majdnem annyi idejükbe kerül, mint az összes többi, megbontatlan földterület lenyírása a telepen.
Már érik a borsó, itt-ott bab is akad, és saláta. Szombat este néhányan grilleztek a kertben, én is odaültem beszélgetni. Ültemben láttam meg a szép bodzabokrokat a szomszéd iskola területén, s még aznap este el is legeltem a sok virágot. Mára pedig elkészült az év első bodzaszörpje.
A két, viszonylag meleg napnak köszönhetően tele voltak pollennel a bodzavirágok.
Nem adom el őket, egy üveggel Jono kap, akit nagyon érdekelt a recept, a többit megisszuk magunk, illetve a piac kávézójában akarom őket felszolgálni. Két hét múlva ünnepeljük az 50. születésnapot, szerdán este meeting lesz, akkor beszéljük meg, ki mivel készül az ünnepi alkalomra.
***
A munkahelyen kiderült, hogy Jasmine nem Jasmine (Dzsezmin), hanem Yasmine (Jászmin). Ugyanis a papája török! Nagyon jól dolgozik, a többieknek is szimpatikus. Nevettünk, amikor mondta, hogy ez a kávézó olyan lazának, és nyugodtnak tűnik - nyilván az is, a Slice-ban uralkodó ideges vibráláshoz képest. Amikor Ray bejön, hogy elvigye a Slice-nak sütött tortákat, automatikusan összeugrik a gyomrom, s kapkodni kezdek. Ennyire erős lehet a hatása annak, ha valaki "vibrál" a közelünkben.
Sajnos, kiderült, hogy Yasmine csak 3 hónapig lesz nálunk, a kötelező gyakorlatát tölti, akárcsak Katie csinálta februártól. Mit csinálok utána, nem tudom. Még a segítsége mellett is kellett túlóráznom. De a gatyát már felkötöttem, jöjjön, aminek jönnie kell. S akár belefér a keretbe, akár nem, előbb-utóbb rá kell jönniük, hogy nem bírom a sok sütést a heti 26 órában.
Különben is, most más miatt ül enyhe - khm - aggodalom rajtam. Brother Hubbard, az a kávézó, amit egyik régi kollégám, James nyitott a párjával, s amelynek akkora sikere van az északi városrészben, új kávézót nyit a nyáron Sister Sadie néven, mégpedig a sarkon túl, a több hónapja bezárt Café Tiesan helyén, gyakorlatilag köpésre tőlünk. Ha valaki, akkor ők aztán igazán remekül vezetik a kávézójukat, a süteményeik, az ételeik igen igényesek, finomak, s valódi versenytársak lesznek az Üzem számára. Nagyon fel kell kötni a gatyát, ha nem akarjuk, hogy vendégeket csábítsanak el tőlünk. Hallottam (a fenét hallottam, rákérdeztem), hogy főnököm is aggódik.
Így most új recepteket nézegetek, s megpróbálom félretenni a túlórázással kapcsolatos nyavalygásaimat, aggodalmaimat, mert ezen a nyáron harc lesz, finoman, a felszín alatt, de akkor is harc!
***
Tegnap leültem a kerti ajtóba, összehúzott függönyök mögé, állványon fényképezőgéppel, madárjárást megörökíteni. Már reggel nagyon nevettem, mert a vörösvegy elhozta a fiókáját, aki a kirakott vízből ivott, s kajáért kuncsorgott, majd délután, amikor már fényképeztem őket, megpróbált rászállni az etetőre. Próbálkozását egy cinke akadályozta meg, aki féltékenyen, szinte nekifutásból, valósággal lesöpörte a picurka madarat a fatörzsről. A drámai pillanatot két elmosódott folt jelentette a közölhetetlen minőségű fotón.
Itt még a törzsön ül a kis vörösbegy.
Elkergetője, egy agresszív széncinke.
Erdei pinty tojó. A hímről nem sikerült jó képet készítenem, de felváltva jöttek az etetőre.
Ez a kissé zilált kiscinke inkább a földről szedegette fel a magokat.
Egészen addig, amíg meg nem érdekezett Oisín.
Alighanem ideje áthelyezni azt az etetőt...
Természetesen meg kell nézni, mi kattog a függöny mögött. (Olyan mulatságos látvány a fehér farkavége, mintha festékbe mártotta volna.)
Az erdei pinty hangosan kiabált Oisínt látva, de nem félt, hanem tovább járt az etetőre, még akkor is, amikor a macskát hessegettem.
