Eszképizmus

Amikor már a gyomrom szorul a számoktól és az előrejelzésektől, akkor menekülésképpen előveszem a térképet. Hol jártunk, mit csináltunk, jó visszanézni a Google Maps-en (vagy fotókon), merre jártunk mondjuk egy éve, kettő, három... Három éve Apu 75. születésnapjának ünneplésére a fagyos Bécsből Sopronba vonatoztunk, s másnap reggel csodáltuk a váratlanul leesett havat...  

A minap eszembe jutott a Princess Garden szálló, Tokyo-ban, s az is, hogy buzgón építettek mögötte valamit, s csodáltam az embert, aki egész nap egy piros bottal a kezében irányította a teherautóforgalmat az építkezéstől ki- és bejövet. S hogy amikor elsétáltam az építkezés mellett, csak néztem, milyen mélyre lenyúlnak az alapok. Mi lett ott? Irodaépület, parkolóval? Lakótömb? 

Most megnéztem, s mindjárt el is vesztem az internet bugyrában: Diana Court (Meguro) néven árulták a lakótömb lakásait. Elvileg 89 erkélyes lakás van benne 7 emeleten, amiből kettő a föld alatt, az autóknak/gépeknek van fenttartva. A tetején lévő lakásoknak tetőkert is jutott. Vagy fél óráig mazsoláztam a weboldalon az extrák és a félelmetes árért kínált dolgok között: parkolóhelyért külön kell fizetni, havonta kemény 357 eurónak megfelelő yent. Ugyanitt biciklitárolóért csak havi 3 eurót kérnek. A padlófűtéses lakás ajtaját kulcs nélkül nyithatjuk, csak a kis eszközt kell a beléptető rendszer érzékelőjéhez 2 m-nél közelebb tenni, vagy elegánsan lendíteni egyet a kezünkben lévő táskán, hogy észlelje. Egy kicsike lakás az épület menedzseréé... nem merem házmesternek nevezni.

Az épületen belül tágas előtér és levegős társalgó fogad, s - ahogy az online brosúra fogalmazott - hotelbeli (elegáns?) életérzést biztosítanak a hosszú, főleg sötétbarna és szürke színekben ékeskedő folyosók, amelyből jobbra-balra nyílnak a lakások. A helyi fogalmazás érdekes: a ház alapterületét elnyújtott rizsföldhöz hasonlítja. Eldicsekszik azzal, hogy a köréje telepített több, mint 2500 fával és növénnyel milyen jól illik a magát zöld városrészként aposztrofáló Meguro-ba. (S nem túloznak: Meguro utcáit keskeny sövények és járdaszélekre ültetett fák szegélyezik, s itt, a  szintén Meguro nevet viselő folyó partján csodás cseresznyefasor van, ami virágzáskor gyöyörű, s messziről vonzza a látogatókat.) 

Még kis tavacska is van az épület lábánál, s nem kétlem, aranyhal is kerül majd bele. Részletesen ismertetik, milyen fákat (felnőtt fákat!) ültettek az épület köré, milyen virágok és bokrok nyújtanak szempihentető látványt a nappaliban vagy az erkélyen üldögélő tulajdonosnak, s milyen virágok s növények virágzása jelzi az évszakok változását a bejárat előtti beültetett részen.

A szobáknak csak egyik oldalukon van ablak, ezért a nappali/konyha és a folyosó közti falon az ajtó melletti falrész keskeny üvegcsík. A képek alapján kiderül, hogy a lakásokat gyermektelen pároknak tervezték. Egy háló van csak, a széles napali egy térben van a kicsike konyha-résszel, s az ebédlőasztallal. De sok tárolóhely van, ügyes megoldásokkal: pl. a mosogató előtt keskeny fiókocska van, amibe ferdén egymás mellé becsúsztathatjuk a késeket. A fürdőben a kézmosó szekrénye alatt alacsony rés van, ahová betolhatjuk a mérleget. A szekrények belsejében rengeteg akasztó, amire felrakhatók a papucsok, nyakkendők, kis tartók, ahová berakhatjuk a lakás- vagy kocsikulcsot... Csupa jópofa, helykímélő megoldás. 

S persze, van remek fürdőkád és WC, a falon mindkettőhöz ultramodern kapcsolópanel, hogy beállíthassuk pl. a fenekünket mosó víz hőmérsékletét, Egy dolog, amit nem bánnék ide a fürdőbe. 

De ami a sok extra információ között a legérdékesebb, hogy milyen részletesen bemutatják, hogy milyen alapokra, s miből épült a tömb. Értem már, miért ástak olyan mélyre. Földrengésbiztos, beton alapok, rengeteg ábra a szerkezetről... Megadják, hogy tűzveszély szempontjából milyen besorolású területről van szó. Itt látnám ezt egy új lakótömbről, elcsodálkoznék nagyon. De a lakások méretéről érdekes módon nem volt infó, valószínűleg tovább kellett volna mennem, s írnom az ingatlanközvetítőnek. Azt is csak sok kattintás után találtam meg, hogy az árak kb. 54 és 90 millió jen között mozognak. Ami 460 ezer és 713 ezer eurónak fele meg... Jujj.

Az épületben 30 lakást valamilyen cserediákszervezet tagjainak tartanak fent, a többi eladó. Vagyis eladó volt, több mint egy éve. Azóta már laknak a függönyök mögött. Sőt, majdnem kész a mellette épülő újabb tömb.

Amin a legnagyobbat mosolyogtam, az a tömböt ábrázoló, vevőcsábító, "ahogy azt a művész elképzeli", építés előtti stilizált kép volt: azzal is jelezték, hogy dombra épült a tömb, hogy az ábra szerint a távolban látni lehet a Fujit. Talán a legfelső emeletről? A Fujit feltűnően nagyra rajzolta a kép készítője. Légvonalban kb. 100 km-re van. 

Olyan csábító húzás lehet ez, mint itt  a szigeten ragyogó, napsütötte kék éggel reklámozni az ingatlant... A szállóban ugyan kimentem a hegy felé néző, nyitott lépcsőházba, de onnan már nem lehetett látni semmit, mert ott voltak a hatalmas daruk az építkezésen. Ki tudja, hátha tényleg látni lehet, de csak úgy, ahogy az egyik általam olvasott blogon jelölte be a hegyet az ő kilátásukról készült fotón a blog Tokyo-ban élő írója: aprócska, elmosódott, szabályos kúpként, valahol a láthatáron, a reggeli szmog mögött inkább csak ott lehet sejteni, mint látni A hegyet.

Szigeti problémák, kicsiben és nagyban

Míg Madridban -11 fok van - Paco, volt kollégám jelentése szerint -, s nem mennek ki az utcára, mert a város egy jégpálya, s igyekeznek kihúzni a hűtőben lévő dolgokkal csütörtökig, addig itt nyirkos az idő és 6 fok van. Jött az enyhülés, vele az eső, így éjjel fejfájásra ébredtem. Egy darabig tűrtem a szemem mögött doboló fájdalmat, s próbáltam visszaaludni, de reggel muszáj volt bevenni egy fájdalomcsillapítót. Nagyon jól esett az éjjeliszekrényre rakott tea ébredéskor. Nem is értettem, miért fájok, hiszen odakint esett, s általában az eső megérkeztével enyhülni szokott a fájdalom. Talán az idő melegszik még tovább. A Sidmonton road-on már teljesen kinyílt a korábban látott nárcisz, még a havazássem viselte meg.

Úgy látszik, hozzá kell szoknom az apró s nem apró kellemetlenségekhez, amit a punnyadt testem okoz. Az időnkénti gyomorpanaszok (visszatérnek a zabkásás idők), a folyton fájó bal hüvelyujjam, a meglepő módon újra megjelenő pattanások, nem beszélve azokról a riasztó szőrszálakról, amelyek az államon tűnnek fel, s némelyik alapból fehér, mint valami boszorkánynak. Az elhanyagolt sétálás és az önfegyelem nélküli evés, csokizás, édességek eredménye, hogy megint a csúcs súlyomon vagyok. Január nem egy vidám hónap, nem valami sétára csábító, ennyiben hibáztathatom, még sokszor sötét van, bár egyre tovább bírja a világosság az esti szürkülettel szemben: már egészen délután 5 óráig fent van a nap, hurrá. 

Ellenben tegnap már elmúlt 8, de mégis még sötétben indultunk el az északi városrész felé. Sűrű volt a felhőtakaró, esővel fenyegető. Ninót vittük az új szereldébe, amely most az eddig mindenki által kedvelt Gerry nyugdíjba vonulása, és az Alfákat ápoló műhelyének bezárása után vette át az Alfa-rajongók által megbízhatónak ítélt szerelde szerepét. Sokkal simábban lehet odajutni, mint Gerry városban lévő garázsához, mert majdnem végig az M50-esen kell menni, így még a rendőrségi megállítástól sem kellett nagyon tartani. Amiből most itt Bray-ben egy sincs. Igaz, át kellett menni a útdíjkapun. Meglepett, hogy mekkora a forgalom, nyoma sem volt lockdown ideji ürességnek, tele volt az M50-es. 

De nem nyitnak olyan pontosan, mint Gerry-ék, mert V.-t zárt ajtó fogadta, kénytelen volt a kulcsot egy másik irodában otthagyni. Ami bevett szokásnak tűnt, mert a szomszédos iroda alkalmazottjai ajánlották fel neki. Később aztán hosszas telefonos megbeszélést folytatott a szerelővel, akinek nagyon tetszett Nino, megdicsérte az állapotát. Még fotót is küldött róla később, amint más Alfák társaságában áll a parkolóban. A mellette lévő angol rendszámú kocsi meglehetősen híres: korábban ugyanis maga Jeremy Clarkson tesztelte egy műsorban, mint ráncfelvarrott Alfa 166-ost. Nekem nem tetszik a ráncfelvarrott verzió, valahogy elveszítette a korábbi, még Böhömnél megszokott szépségét és diszkrét, de figyelemreméltó elejét. 

Nino és a ráncfelvarrott társa

Néhány apróságot kell elvégezni Ninón, hogy teljesen V. ízlésére legyen szabva. Aztán utána Julie kerül sorra. Ha már ott voltunk, V. megkérdezte a szomszéd műhelyt, mennyiért tüntetnék el Julie-ról a szomszéd kislány biciklije, és az általam rásikerített csúnya karcolásokat, mert amióta nekitolattam az Üzem előtt egy esőcsatornának, s amióta a kiscsaj nekiesett, azóta azok a karcolások még ott ékeskednek. Ha minden igaz, szervíz ideje alatt ez is megoldható, s akkor Julie segge megint szép lesz és sima.

Utána bosszankodva vettem tudomásul, hogy egy új kliens, aki sütiket rendelt tőlem, s akit a címéért már több napja eredménytelenül zaklattam, még most sem írt vissza, pedig megbeszéltük, hogy hétfőn reggel szállítok neki, ha már úgyis északon járunk. A biztonság kedvéért elhoztam magammal a sütiket. S igen, pontosan az történt, amire számítottam: már úton voltunk hazafelé, amikor pingetett, hogy sorry, hogy csak most jelentkezik, akkor itt a cím. Azt hiszem, az udvarias válaszom nem jelezte eléggé, hogy mennyire bosszús voltam, de azt azért tudattam vele, hogy már félútról hazafelé fordulunk vissza (csak azért, mert 4 napig nem volt képes válaszolni). De örüljek, hogy nem a Bray-i lehajtó előtt ért az üzenet. 

Szerencsére nem volt nagy kitérő, bő tíz perc alatt ott voltunk nála, de legközelebb ezt nem vállalom fel. Úgy értem, házhozszállítást. Jó ötletnek tűnt, de elég egy ilyen, hogy elmenjen a kedvem tőle. Majd meghírdeti Ray a Bálint-napi sütiket, házhozszállítással. Két ellenőrző pontba futottunk bele, miután lejöttünk az M50-esről, de az elsőnél más kocsikkal voltak elfoglalva, a másodiknál pedig csak unottan továbbintett minket a garda, míg beszélgetett a szintén dolog nélkül álldogáló társával.

***

Mostanában ez a téma tartja lázban az íreket (s az itt élő magyarokat is). Hú, mi lesz az Amazonos szállításokkal? Drágább lesz? Sokan a német oldalt ajánlják, na de onnan a szállítás drága. Engem inkább az érdekelt, hogy az Angliából rendelhető sütési cuccok ára változik-e. Az biztos, hogy a papírmunka (egy nagy pékség esetében) jelentős, kiviteli és behozatali formanyomtatványokat kell kitölteni... s nyilván az ÁFA is más. Az utóbbi időben nem rendeltem kedvencemtől, a BakeryBits-től, mert alaposan felpakoltam vaníliából Seattle-ben, de őket pl. máris eléggé érintette a Brexit, ahogy azt a weboldalukon jelezték:

"As of this morning, our carriers, DHL and DPD have suspended road shipments to Europe with immediate effect and until further notice. This is in response to the English Channel Dover route being closed due to the current upsurge in Covid cases in UK and the ongoing and increased congestion resulting from Covid, Brexit and Christmas.

For DPD, this includes their DPD Classic service and for DHL, their Economy Select."

Ez nemcsak az európai, hanem az ír útvonalakat is érintette, itt is írtak az újságok erről, azzal, hogy nagyon sokan, akik ezt a céget veszik igénybe, nem megfelelően töltik ki a most már szükséges papírokat, talán tudatlanságból vagy nemtörődömségből, ki tudja, s sok szállítmányt vissza kellett fordítani a határtól, s annyi ilyen gyűlt fel, hgy nem vállalják már a felvételüket. Ehhez jött még az Írország felé járó Stena Line kompjainak részleges leállítása... úgyhogy a kamionos szállítás további késedelmekkel jár. A mostanában választott bio gyümölcs- és zöldségszállító cégem is panaszkodott, hogy a külföldről rendelt déligyümölcsök késnek, vagy nem érkeznek meg, az ír farmerek közül pedig sokan inkább az áruházakba küldik a terményt, mert ott akadozik az ellátás, s nem nekik adják el. Úgyhogy nyilván vannak már problémák a háttérben, csak még nem érzékeljük nagyon, közvetlenül. A postai küldés itt a szigeten belül is lassú, egy hétig tartott egy levelem eljutása a szomszédos megyébe. Az USA-ba küldött ajándékok is sokára értek oda, illetve van, amiről még nem jött hír. Csak remélni tudom, hogy a Bálint-napi témájú kiszúrók azért időben megérkeznek.

De nem fogok unatkozni, az injekciós tűt lengető mézes emberke siker, a héten már jóval több kell.

***

A betegszámok hullámzanak, a kórházban ápoltak száma igen gyorsan nő, s ez aggasztó. A sürgős műtéteket, kezeléseket már átadják a magánkórházaknak, ott csinálják a műtéteket, amiket a covidosok elhelyezése és ápolása miatt a közkórházakban nem tudnak megtenni.