Újévi lendület
Az első nagybanis bevásárlás után (amikor kiderült, hogy az én nagybanim még mindig nem tartja a hónapok óta beígért francia szuper kenyérlisztet, grrrr, s azért Dublin másik végébe kellene elvándorolni), újra feltöltött dobozokkal és polcokkal indultam neki az új évnek. A szomszédnak sütendő barna kenyér sajnos, hol remekül sikerül, hol egy lapos korong, és csak kenyérkockának jó, azon még van mit kísérletezni. A nagy, logós megrendelésen túlestem, bizony, elvett három-négy napot az életemből. Olyannyira, hogy múlt szombaton nem volt gingerbread man a pulton, pár kisgyerek bánatára, s piac után kaptam a visszajelzéseket, hogy a kicsik fordultak be az ajtón, a szemük kereste a kosaramat, s jaj, sehol a mézes emberke... Enyhe lelkismeretfurdalásom volt. Most megint nagy fába vágtam a fejszémet, mert 26-án Ausztrália nap lesz, a kitaláltam, hogy jótékonysági célra csinálok egy csomó ausztrál állat-sütit, s a piacon fogok pénzt gyűjteni állatkórházak, menhelyek stb. javára, mert ugye...