Éééééés... szeptember! Innentől kezdve sűrű lesz az élet, iskolakezdés, Halloween, s azután - suttogva mondom - Karácsony. Már megkaptam az első karácsonyi megrendelést, december elejére, a fodrászomtól. Nagyon szeretem, ha valaki ennyire előre gondol, az én dolgom is könnyebb ettől.
Múlt péntek reggel már érezhetően sűrűbb volt a forgalom, a boltban a nyári reggeli pangás helyett iskolai egyenruhás lányok sürögtek, keverve a közeli fiúiskola diákjaival, vették a kis kajájukat, csicsergés, térdig húzott kék zoknik, tömeg a pénztáraknál, néhol kis csoportokban kamaszos lelkendezéssel örvendeztek egymásnak a nyári szünet után.
Amikor jöttem haza a városból, szállítás után, a szemközti sávok végig tele voltak autóval. Araszolt a nép a munkahelyek felé, kicsit korábban, hogy az iskolai forgalom ellenére beérjenek időben. S ugyan reggel kicsit csípősebb már a levegő, s V. lassan-lassan sötétben kel, de rá pár órára már megint kellemesen langyos az idő, süt a nap, vagyis... jobbára süt. A hétvégén olyan esők voltak, hogy könnyedén feltölthettem újra a víztároló 100 literes edényt a vödrökbe gyűjtött vízmennyiséggel, s megint elő kellett vennem az erre a célra félretett kiszolgált konyharuhákat, s itatgatnom a vizet az ablak elől.
Most már biztos, hogy a víz egy emelettel feljebb, a keretek között talál magának utat le hozzánk, ugyanis a telepkezelő cég által bérelt emberek voltak ablakot pucolni, olyan kefével, amelyből folyamatosan dől a víz. S amint az ember a hosszú nyeles kefével a fölöttünk lévő lakás ablakait kezdte mosni, alul, nálunk megjelentek a problémás helyen a vízfoltok... Rezignáltan feltöröltem, otthagytam a ruhákat, amíg befejezték a nesze-semmi-fogd-meg-jól módra végzett ablakpucolást, s végigtapostak az előkerten. Mert a hosszú kefenyél miatt messzebb kell állni az ablaktól, esetünkben a talajtakaró növényeim közepén. Nem szóltam.
A hátsó ablakaimról elfeledkeztek, az oldalsó ablakok elől el sem húztam a növényeimet, mert tudtam, hogy a széles kefével nem fognak a keskeny ablakszemekkel bíbelődni. Nagyon úgy tűnik nekem, hogy az egyetlen ember, aki a cég megbízásukból elfogadható módon végzi a munkájáét, az a kertész, aki - a fenyegető eső ellenére - például most is nyírja a füvet, s kérés nélkül is be-betér a fűnyíróval a közösségi kiskertbe, s körbenyírja az ágyásokat.
***
Ugyanilyen odaadást mutatott irányunkban Róbert, aki márciusban szedte rendbe a konyhát és a fürdőt. Bár szó volt róla, nem jelentkeztünk nála festés ügyében. Mert a kipakolás gondolata olyan nyomasztó volt, hogy próbáltuk halasztgatni, amíg lehet. De most már van dátum, s ezt közvetve a pocsék fűtési rendszernek köszönhetjük.
Azt talán már írtam, hogy a melegvíz koszolódik a melegvizestartály fémburkolatáról leváló szennyeződéssel. Ez amolyan általános probléma mindenhol, ahol ilyen a fűtési rendszer. Elvileg van mód a szennyeződés kiszűrésére, de annyira félünk attól, hogy valamit elrontunk ezen az átláthatatlan rendszeren, hogy nem merünk hozzányúlni. (Talán majd megkérem Róbertet, tegye meg.)
No, a lényeg, egyik este az általa felszerelt WC tartály csapja nem zárta el magát, csak folyt, folyt. Ettől pedig a víztartály a hálószoba melletti kuckójában (itteni nevén "hot press") folyamatosan utántöltötte magát, elég hangos csurgással, amitől nem lehetett aludni. Bizgettük a wc úszóját, de nem szűnt meg a probléma. Elzárni nem mertem semmit, nehogy a fűtésben tegyek kárt. Végül a jó fülemre fordulva, egy párnával a fejemen aludtam, V. pedig kivackolt a nappali kanapéjára. S reggel üzentem Róbertnek, segítség, tanácstalanok vagyunk. Kijönne? S akkor már a festést is megbeszélnénk, tettem hozzá bátran.
Kijön, mondta, amikor este visszahívott, ugyan már el fog múlni este 8, mire ideér, de kijön. Ideautózik Dundrumból, ahol szintén volt egy jelenése, a napi munkája után. Szabadkoztam, nem akar-e inkább hazamenni, mégis, este van már. Nem, ő csinálta a WC-t, ő fogja megnézni. Még ma. (Erről eszembe jut az a dundrumi vízvezetékszerelő, akit egy ír ismerős ajánlása alapján próbáltam kicsábítani hozzánk, amikor még Sandyfordban laktunk, Dundrumtól tíz percre kocsival. Az volt a válasza, hogy hívjak valaki helyit...)
Várakozás közben körbesimogattam a tartály tartozékait, könyékig a vízben, itt-ott nyálkás bevonat úszott odébb, s a tartály alján már ismerős fekete kis szálak lebegtek, a melegvíz elkerülhetetlen "tartozékai". Nem láttam változást. Csak vagy tíz perccel később figyeltem fel rá, hogy nem hallok csurgást. Elállt! Megjavítottam!
Égő füllel hagytam üzenetet Róbertnak, aki hamarosan visszahívott, hogy indul, most már idejön. Ránézett a tartályra, s azonnal mondta, hogy ezekben a modern WC-kben a befolyónál finom szűrő van, akárcsak a csapokon, s az tömődött el a vízben úszkáló szennyeződéssel, amit nyilván a tapogatásom közben megmozgattam. Örüljek, hogy nem volt szükség alaposabb átmosásra. Mert ahhoz szerelni kell, nagyobb meló. Aztán elmagyarázta, hogy a hot press-ben melyik cső mihez vezeti a vizet, mit lehet, s mit nem lehet elzárni, ha megint probléma lenne. Továbbra sem nyúlnék hozzá örömmel, átláthatatlan, logikátlan csőgubancnak tűnik az egész nekem, a hozzá nem értőnek. Emlékszem, ez a gubanc még egy ír vízvezetékszerelőt is nevetésre ingerelt, s kérdezte tőlem, hogy ezt ki rakta ide?! Válaszom nem volt erre, csak átkom...
S akkor - mély lélegzet, elszántság - megbeszéltük a festés részleteit. Egyelőre csak a hátsó traktust és az oda vezető folyosót festetjük, a nappali bonyolultabb lesz, a sok könyv és a polcok miatt. Mivel Róbert cégének Facebook oldalán nem láttam újabb fotókat, azt gondoltam, lazább a nyara, erre kiderült, annyi munkája van, hogy nem ér rá fotókat felrakni, a telefonüzeneteket is csak este hallgatja meg, napközben nem ér rá azt felkapkodni. Nem csodálom, ha ennyire gondosan, áldozatosan végzi a munkáját, s képes a nyafogásomra lejönni... Novemberre írt be bennünket... akkor lesz ránk ideje. Megnézte a konyhát is, hogy rendben van-e minden, meséltem, milyen öröm most dolgozni a fényesen megvilágított pultokon...
Azóta még a hihetetlen is megtörtént, elmentünk a közeli DIY boltba, együtt V.-vel, s festékeket választottunk, van az előszobára szép vörös Sierra Vista, a hálószoba falára Gatsby Blue és French Mist (szürke). Hangzatos nevek... s lehet majd hozzájuk függönyt és lámpaernyőt választani, s úgy rendezkedni, mintha ez a sok problémával és amatőr megoldásokkal megáldott lakás a miénk lenne. Ellentétes érzelmek kísérik ezeket a dolgainkat, mert az ember egyszerre sajnál tüneti kezelésként festést kifizetni a penészesedésre, mert lehet (sőt biztos), hogy idővel meg kell azt ismételnie, ugyanakkor mégis csak jó volna csinosítgatni a lakóhelyünket, akárkié is.
***
De addig is, nagy munkában vagyok, a kiszúróimat rendszerezem. Amire már évekkel ezelőtt kellett volna időt találnom, ugye. V. kidolgozta nekem a "szisztémát", hogyan csináljam, így most egy hatalmas Excel-táblázatba gépelem be a kiszúrók neveit, kategóriákat jegyezgetek... Számos doboz van! Másfél óra alatt egyetlen dobozzal végeztem, azzal, amelyikben az állatos kiszúróim vannak.
Pár éve 150-re saccoltam az összmennyiséget, s most nevetek magamon, mert jóval több van, a kinézett szekrény nem lesz elég a tárolásukra, több kelle belőle... Úgyhogy most, a nagy cseppekben ablakon ismét kopogó eső zenéje mellett gépelek: papagáj, kicsi, kategóriák: állatkert, madár, Afrika...
