Őszi színek
Most már hivatalosan is ősz van. Eljött a sötétben kelés időszaka, a korai sötétedés, a nem-tudom-mit-vegyek-fel időszaka, amikor az ember reggel fázik, délben izzad, este pedig magára húz egy takarót tévézés közben. Már színesednek a fák, vöröslenek a vadszőlőkkel borított kerti falak. Esik. A virágaim a fáradás jeleit mutatják, kivéve azt a délszaki növényt, amire először a Pireneusokban csodálkoztam rá, s amelyik - mióta kiraktam a nappaliból - meglepő energiával fejlődik, s rengeteg virágot hoz, s ezek még csak ezután fognak kinyílni. Dipladenia a neve, most, hogy rákerestem, találtam meg, hogy magyarul brazil tölcsérjázminnak hívják. Úgy látszik, hiba volt folyton bent tartanom, félve az elfagyástól, mert azóta lódult meg igazán, mióta kitettem a napos fal elé. Azt remélem, ha a Pireneusokban kibírja, akkor talán a téli ír éghajlat sem fog neki megártani. Vagy igen, s akkor kezdhetem a nevelését előlről. (Öt éve autóztunk oda-vissza végig a Pireneusokon. Jönnek fel a régi kép...