Most, hogy eljött a "downsizing" ideje, a két autónkból egyet csinálunk. Megválunk - ha igaz, talán már ma* - Böhömtől, aki át/keresztül/oda-vissza vitt minket Európán, s Írországon párszor. Aki már megfordult - igaz, dobozokkal súlyosbítva - a Nürburgring-en is. Bordó "gyermekünk", akiben Müzli, az örző-védő nyúl őrködik, egyre többe került. A biztosítása, az adója, a fenntartása. Érett korba lépett, 12.5 éves, mind sűrűbben okoz gondot. Ez nem csökkenti a hatást, amit kivált az emberekből, vagy a mindennapok során belőlünk, mert egy-egy, előzéskor a torkából (pardon, motorházból) feltörő mély hörrenése, vagy halk morgása, amit parkoláskor ad elő, megkapó és igen kellemes. Erőt és biztonságot sugároz. De mennie kell. Remélhetőleg egy Alfa-rajongó** veszi meg, akit nemcsak alkatrészhalomként érdekel majd.
Böhöm jobbszélen
Szintúgy távozik majd tőlünk Focis, a tintakék Ford Focus. 1.6-os motorral.
* Az imént elkelt. Majd írok még később, de most csendesen picsogok...
** Alfa-rajongó vette meg, Frank, az ír Alfa tulajdonosok klubjának egyik tagja, aki 30. születésnapját ünnepli meg Böhöm átvételével holnap. Egyik szemem sír, de a másik nevet, mert mondhatni, ismerősé lett a kocsi.
