"Ez a te műved. Annyira be voltál tojva a fogorvostól, hogy elintézted. Ideje visszavenni a boszorkányságból."
Valami ilyesmit mondott V. amikor kedd este - néhány kommentelő beszámolója olvastán - visszamentem a regisztrációs oldalra, hogy megnézzem, van-e már időpontom oltásra. Ugyanis többen írták, hogy nem kaptak róla sms-t, sem 3-7, sem egy nappal előtte. De a weboldalon ott volt az értesítésük, de azt nem nézte senki, mert az sms-t várták, hiszen ez volt az utasítás. S én is megdöbbenve láttam kedd este, hogy szerda délre vagyok beutalva, mégpedig a legideálisabb módon, a szomszéd városkába, Pfizerre!
Ezt a hírt újságoltam azonnal V.-nek, amikor pingett a telefonom, s megkaptam az oltásról való értesítést. Gyakorlatilag pár másodperccel azután, hogy megnyitottam az oldalt. Erre varrjak gombot.
Az öröm nagy volt, bár az időpont egybeesett a fogorvossal. Kell majd sorban állnom? Visszaérek időre? Végül másnap reggel eltoltam az időpontot, újabb 3 hét várakozás a kezelésre. Azt majd a doktor eldönti, kell-e fizetnem a mondhatni, utolsó pillanatban lemondott/eltolt időpontért. Lehet, azt fogja majd gondolni, olyan vagyok, mint sok ír, akik laza vállrándítással mondanak le foglalásokat, vagy meg sem jelennek... Sok kórház, orvos, vendéglős panaszkodik, kevés helyen kell még ilyenkor büntetést fizetni, itt pl. kell. De kivételesen nem érdekelt, hiszen... PFIZER! Lehet, hogy nekem is azért jutott Pfizer, mert sok volt a 'no-show' - esetleg azért, mert hasztalanul vártak a megváltó sms-re, s nem tudták, s nem is jutott eszükbe, mint nekem sem, a regisztrációs oldalt nézegetni.
Nagy volt az örömünk, mondanom se kell. Már régen nem próbálom megérteni az oltások rendjét, egyszerűen csak élveztem, hogy ilyen ideálisan alakult a helyzet, azok után, hogy lerágtam a körmöm. Megint feleslegesen...
Minden nagyon szervezetten és zökkenőmentesen folyt, kivéve az sms érkeztét. Ismerve az írek kissé hanyag hozzáállását a szervezettséghez, ami fogadott, meglepett. Még ott, a weboldalon meg kellett adnom a beleegyezésemet az oltásba, pár egészségügyi kérdést meg kellett válaszolni, s kész. Nem tudtam, kell-e várni a soromra, azt írták, 5 percnél korábban ne menjek oda. Az oltóközpontnak kijelölt sportkomplexum fedett focipályáján volt berendezve a központ. Az előtérben megmutattam az sms-t, kihúztak egy listáról, kézfertőtlenítés, s már tereltek is egy ablakhoz, ahol megint csak igazolni kellett magam fényképes igazolvánnyal, újra megadni az engedélyt, s megválaszolni a kérdéseket. Kaptam egy brosúrát az oltásról, egy igazolószelvényt, s valamilyen rejtélyes okból egy használati utasítást az oltáshoz magához. Mintha érdekelne is engem, hogyan kell higítani... Ott kérdeztem meg a kedves indiai hölgyet, hogy mi a helyzet az értesítő sms-sel, s sajnálkozva mondta, hogy igen, akadozik a dolog, van aki reggel kap sms-t arról, hogy délután jelenése van oltásra. S lehetőség van új időpontot választani, ha szükséges. Vagy várni másféle oltásra, ha a kijelölt nem jó.
Utána továbbtereltek, s mentem a sorban felállított kalitok között egy Anna nevű hölgyig. A kalitok bejáratánál zöld/piros lámpa égett aszerint, ki volt éppen foglalt a 'vaccinator"-ok közül. De inkább kiléptek a kalit elé, s integettek, melyikük szabad. Újabb engedélymegadás, alapadatok beírása az igazolószelvényre, s aztán tűrje fel a póló ujját, kedves, s lógassa a karját, mint egy 'floppy doll'. Szuri. Üljek odakint 15 percet, ha bármi gyanúsat észlelnék, szóljak a Máltai Szeretetszolgálat őrt álló tagjainak. Az ő pultjuknál, mielőtt leültem volna, megint kihúzták a nevem a sorból, aztán üldögéltem az egymástól előírásos távolságban elhelyezett székek egyikén, néha ellenőrizve a nagy órát, amit kiakasztottak a válaszfalra, majd távoztam.
Az egyetlen fura dolog az volt, hogy ha bárkinek bármilyen kis/nagydolga lett volna, azt az épület elé kirakott Toi Toi-ok egyikében kellett volna elvégeznie, nem lehetett bemenni az épületbe.
Ennyi volt! Pár órával később fájni kezdett a karom, érzékeny volt, nem is használtam gyúráskor, de péntekre kutya baja volt. Se láz, se egyéb mellékhatás. 4 hét múlva - hahaha - elvileg sms-en értesítenek a következő adagról.
***
Megjött a zsanér. Egy okítóvideóról kiokosodva, és egy hosszú szárú csavarhúzó birtokában kicseréltük a két zsanért. Segített a videó, mert nem volt mindegy, milyen sorrendben lazítjuk a csavarokat. Tegnap V. lepucolta a ragasztószalagok nyomait a hűtő szekrényéről, és most remekül működik tovább. Úgy 20 perces ki/becsavarozás, emelgetés, passzolgatás után boldogan dobtam ki a két régi zsanért. Első közös DIY akciónk. Megtakarítottuk egy új hűtő árát.
***
Csütörtökön hajnalban nagy esőre ébredtünk. Barlangi sötétség, a gyömbéres emberkék látványosan puhultak sütés után, óvatosan kellett őket emelgetni. Szakadt egész nap, s éppen az a rettegett esőfajta, ami széllel párosul, s bejön az ablakon. Tömködtem papírtörülküzővel a beázó szakaszokat, az egyik rész alá még egy edénykét is raktam, abba csöpögött a víz. Húszpercenként cserélgettem a törlőruhákat, papírgombócokat, aztán csináltam pár fotót a kereten belül csorgó és csöpögő vízről, s körbeküldtem a telepen, hogy van-e még más is, akinél fennáll ez a probléma, s mi rá a megoldás? Már azon kívül, hogy frusztráltam szétverem az egészet egy kalapáccsal?
Na jó, ezt a mondatot nem írtam be a levélbe, de amióta tudom, hogy milyen márkájú az ablak, azóta minden lakás/ház hirdetést fanyalogva nézek, ahol ilyen márkájú ablakok vannak feltüntetve, mint "minőségi" keretek. Hibás a dizájn, az biztos, szétszáradó keretek, kihulló szigetelések, s bejövő eső. Sajnos, nem egyedi probléma, sokan panaszkodnak rá országszerte, s nemcsak innen, de a gyártó országából is.
Egy ember írt vissza, majd a megcc-zett telepi manager is, hogy köszöni a képeket (tényleg??), s hamarosan jönnek valami cégtől, megnézi, mit lehet tenni. Legutóbb az összes szigetelést (ilyen vékony, szürke gumi- vagy műanyag csíkokat) kicserélték az üvegek körül, de a probléma nem lett megoldva. Kiváncsi vagyok, milyen megoldást javasolnak, eszközölnek, de az biztos, hogy majd lesz némi lakkoznivalóm a megviselt kereteken. Újabb DIY meló.
