"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Jó hosszú nap volt, 11 órás műszak, bosszúságokkal, amire kellő gyomorrángással reagáltam, de szerencsére a finom vacsora és a még finomabb ajándéksüti a vendéglősnő részéről segített feledtetni a főnököm marhaságait. Megígértem, hogy nem nyafogok, mármint nem nyafogok itt , az már megtörtént az uramnak hazafelé a kocsiban. A lényege azonban az, hogy kreativitásomat megpróbálom máshol kiélni, s nem a kávézó lesz a prioritás. Ahogy az uram fogalmazott, "a széklábfaragásból fizetjük a mortgage-t". Kreatívkodni máshol kell. A hét fénypontja Hugh Fearnley-Whittingstall közelről való megszemlélése volt. Időben odaértem, így sikerült negyedik legyek a sorban. Nem volt akkora tömeg, mint Nigella Lawson látogatása idején, de azért a boltot körbeérte a sorban álló lelkes rajongók sora. A Meat című könyvét vittem, mert abból vettem eddig a legtöbb receptet, s mivel van benne egy magyaros recept is (paprikash :-)), ezért ezt akartam vele aláíratni.  Különösebb csinnadratta ...

Kellene írnom itt arról, hogy milyen volt ma kicsit lébecolni a városban, mielőtt kezdődött a kóstolós teszt soron lévő összejövetele, ahol fagyasztott babokat teszteltünk, s ízekre szedtük a csomagolását...  Vagy milyen dobogó szívvel mentem ma megtudakolni, hogy mennyivel előbb menjek oda a dedikálásra, hogy ne kelljen majd órákat sorba állnom - ugyanis  jön Hugh Fearnley-Whittingstall Dublinba, bizony!  Vagy hogy mennyire bánt egyfelől a sok karácsonyiba öltöztetett kirakat, hiszen még csak november van, ugyanakkor én is ebből (is) élek, hogy már mézesházakkal és karácsonyi sütikkel telt a hétvége, mert holnap fotózás lesz, jönnek egy újságtól...  Hogy jobbról munka, balról a hobbiból űzött kötés cibálna maga felé, mindkettő tetemes időt követelve magának...  Hogy a vörösbegy most már határozottan megróvóan néz, ha nincs szárított kukac az edénykéjében...  Hogy megeredt mindkét passiógyümölcs ágacskám (vagy mi), amit ismerős kertjébe...