2009. június 25.
2009. június 24.
Nyári napok
Tegnap este elmentünk a megfelelő komposztedényért, miután V. végigtelefonálta a boltokat, hogy melyikben is kapható az áhított műanyag edény. Jókat nevettünk (röhögtünk) azon, hogy alig fért be Böhöm hátsó ülésére, illetve úgy kellett keresztülszuszakolnom a lakás ajtajain a vaskos alsó része miatt. Most azonban a kertben vár arra, hogy helyet cseréljen a rombadőlt másikkal.
Ahogy ígérték, ma jött az asszony a pénzzel. Hozott mellé két zinniát, egy nagy doboz epret, s oda-vissza mentek a bocsánatkérések a kellemetlenségekért. Mert a végén már mindketten magyarázkodtunk, ő, hogy jaj-hát-ez-a-gyerek, én pedig, hogy jaj-az-a-műanyag-vékony-volt, miközben elszólta magát, hogy a kisebbik fia biztatta ugyan a nagyot, hogy csengessen be, de az egyből a falnak vette az irányt. Végül, hogy biztosítsam róla, hogy no hard feelings, whatsoever, kezébe nyomtam egy üveg bodzaszörpöt, elmesélve, hogy a telepi bokorról származik a virág hozzá, mivel és hogyan célszerű higítani - s roppant barátságosan váltunk el.
Jé, így is lehet.
Amikor elmeséltem V.-nek, megjegyezte, nahát, mégis vannak értelmes emberek errefelé, mert eddig ugye, nem ilyen volt a bánásmód, vegyük csak az autókarcoló kínait, vagy korábban, évekkel ezelőtt a másik telep gyermekeit, szüleikkel. Még mindig fenntartom azt a véleményemet, miszerint kifogtunk egy értelmes párt, s nem ez a többség hozzáállása. El voltam rá készülve, hogy a levélre senki a füle botját nem mozgatja majd.
***
Ahogy ígérték, ma jött az asszony a pénzzel. Hozott mellé két zinniát, egy nagy doboz epret, s oda-vissza mentek a bocsánatkérések a kellemetlenségekért. Mert a végén már mindketten magyarázkodtunk, ő, hogy jaj-hát-ez-a-gyerek, én pedig, hogy jaj-az-a-műanyag-vékony-volt, miközben elszólta magát, hogy a kisebbik fia biztatta ugyan a nagyot, hogy csengessen be, de az egyből a falnak vette az irányt. Végül, hogy biztosítsam róla, hogy no hard feelings, whatsoever, kezébe nyomtam egy üveg bodzaszörpöt, elmesélve, hogy a telepi bokorról származik a virág hozzá, mivel és hogyan célszerű higítani - s roppant barátságosan váltunk el.
Jé, így is lehet.
Amikor elmeséltem V.-nek, megjegyezte, nahát, mégis vannak értelmes emberek errefelé, mert eddig ugye, nem ilyen volt a bánásmód, vegyük csak az autókarcoló kínait, vagy korábban, évekkel ezelőtt a másik telep gyermekeit, szüleikkel. Még mindig fenntartom azt a véleményemet, miszerint kifogtunk egy értelmes párt, s nem ez a többség hozzáállása. El voltam rá készülve, hogy a levélre senki a füle botját nem mozgatja majd.
***
Ma V. megint kedvenc időtöltésének hódolhatott, ugyanis autónézőben volt, mert egy jó ismerősünk Alfa-vételre adta a fejét. V. ismer egy embert, az ír Alfa-fórumról, aki hívásra kimegy, megnézi-megkritizálja az autót, szakértő véleményt ad arról, hogy a megvételre kínált autón mit kell helyrehozni, szerelni, teszi ezt csekély pénzösszeg ellenében - de így legalább az ember nem vesz zsákbamacskát. Szóval ma V. is odament a kereskedéshez, a szakértő társaságában megnézni ismerősünk kiszemelt autóját - s ha már ott volt, megnézette a kínai autójának nyomát Böhömön a fickóval. Nagy örömére kiderült, hogy a nyomok a másik autó nyomai, s nem Böhömről jött le a festék. Ott helyben vett hozzá megfelelő eszközöket, folyadékot, amivel majd Böhöm sérült oldala szépen kezelhető.
Úgyhogy mindkettőnknek megvan a maga kis projektje: nekem a komposztedények cseréje, neki Böhöm oldala.
***
Ebben a hihetetlenül jó időben a szoba mélyén vakvezető kutyákat gyártok sütiből, egy szombati jótékonysági megmozdulásra, amin nem tudunk részt venni, így sütikkel járulunk hozzá az esemény sikeréhez. A felajánlást először gyanakodva fogadták, de sikerült elmagyaráznom, hogy nem hirdetési céllal teszem. Így most sütizem, csak néha-néha megyek ki a kertbe, virágot szagolgatni, megsüttetni magam a nappal. Már két napja rövidnadrágban járunk. Sportzokni-problémái vannak, mert V.-nek egyetlenegy pár, kissé már viseltes és meglehetősen vastag fehér zoknija van csak, s a szinte wimbledoni-nak nevezhető szereléséhez más nem illet. Amikor felajánlottam, hogy vadászok neki fehér zoknit (bár aligha kapni a méretében), akkor közölte, ne fáradjak, erre az "évi pár napra", míg tart az ír nyár, felesleges. Ma már úgy öltözött, hogy fekete zoknit vehessen fel.
Aztán, ha már Wimbledon, én, a kisvárosi "kulák" magyaráztam el a fővárosi fiúnak, hogy Wimbledon-ban epret és pezsgőt fogyaszt a nagyérdemű, s minden szezon végén megjelenik valami statisztika arról, hogy mennyi eper és hány palack pezsgő fogyott... Arról, hogy miért éppen eper, fogalmam sincs, talán mert az angol eperszezon egybeesik a teniszmérkőzés idejével...? Vagy mert az eper pezsgőspohárba pottyantva - s nem csak tejszínnel nyakonöntött formájában - jaj, de előkelő? Ki tudja.
***
Úgyhogy mindkettőnknek megvan a maga kis projektje: nekem a komposztedények cseréje, neki Böhöm oldala.
***
Ebben a hihetetlenül jó időben a szoba mélyén vakvezető kutyákat gyártok sütiből, egy szombati jótékonysági megmozdulásra, amin nem tudunk részt venni, így sütikkel járulunk hozzá az esemény sikeréhez. A felajánlást először gyanakodva fogadták, de sikerült elmagyaráznom, hogy nem hirdetési céllal teszem. Így most sütizem, csak néha-néha megyek ki a kertbe, virágot szagolgatni, megsüttetni magam a nappal. Már két napja rövidnadrágban járunk. Sportzokni-problémái vannak, mert V.-nek egyetlenegy pár, kissé már viseltes és meglehetősen vastag fehér zoknija van csak, s a szinte wimbledoni-nak nevezhető szereléséhez más nem illet. Amikor felajánlottam, hogy vadászok neki fehér zoknit (bár aligha kapni a méretében), akkor közölte, ne fáradjak, erre az "évi pár napra", míg tart az ír nyár, felesleges. Ma már úgy öltözött, hogy fekete zoknit vehessen fel.
Aztán, ha már Wimbledon, én, a kisvárosi "kulák" magyaráztam el a fővárosi fiúnak, hogy Wimbledon-ban epret és pezsgőt fogyaszt a nagyérdemű, s minden szezon végén megjelenik valami statisztika arról, hogy mennyi eper és hány palack pezsgő fogyott... Arról, hogy miért éppen eper, fogalmam sincs, talán mert az angol eperszezon egybeesik a teniszmérkőzés idejével...? Vagy mert az eper pezsgőspohárba pottyantva - s nem csak tejszínnel nyakonöntött formájában - jaj, de előkelő? Ki tudja.
***
Tegnap este riadtan vettem észre, hogy a Willie-készítette virágkosárban magukba pöndörödő szirmokkal pihegnek a növények. Reggel alaposan megöntöztem, de ez nem volt elég, estére kiszáradt. Amikor már nem sütötte a nap, megöntöztem megint, s nagy megkönnyebbülésemre sötétedéskor már újra kisimultak a szirmok.
A rózsáim amúgy igen szépek, Maggie már elvirágzott, két nagy fejű rózsát hozott, s megint van két bimbó rajta. A vörös futórózsám most nyitotta ki első virágait. Illata kevés van, de a színe nagyon szép.
2009. június 23.
Faith - restored
V. komposztedényes körlevelére késő este ez a válasz jött:
"Hi,
We've just checked with our older son who was home from college for the weekend and it would appear he is the culprit. I apologise sincerely first of all for his intrusion onto your property and secondly for the damage caused, as does he. Please call me on .... to let me know what I can do to replace or repair the compost bin. Best wishes ....."
Azóta már felajánlották, hogy a feleség átjön holnap, és kifizeti az új komposztedény árát. V. küldött nekik egy képet a rombadőlt edényről, és arról, amelyet hasonló értékben meg szeretnénk venni. Az kissé teherbíróbb, mint a régi volt.
Bár minden kellemetlenségünk ilyen hamar és zökkenőmentesen rendeződne...
***
Susan telefonált, az imént. Sajnos, Da meghalt múlt csütörtökön. Nem értesítették, csak a volt boltjainak főmanagereit, s csak ők mehettek a temetésre szombaton. Az alkalmazottaknak, akik még ismerték Da-t, csak hétfőn mondták meg a hírt. Így nem virágra, hanem misekártyára, és a hospice-nak adtak össze adományt a régiek, a nevemben is beadtak valamennyit, mert tudták, hogy biztosan hozzá akarnék járulni az adományhoz. S mint kiderült, már Da unokái sem boltosok, Da összes boltja más kezén van már, mindet eladták. "End of an era" - mondta Susan, nincs már boltosdinasztia....
"Hi,
We've just checked with our older son who was home from college for the weekend and it would appear he is the culprit. I apologise sincerely first of all for his intrusion onto your property and secondly for the damage caused, as does he. Please call me on .... to let me know what I can do to replace or repair the compost bin. Best wishes ....."
Azóta már felajánlották, hogy a feleség átjön holnap, és kifizeti az új komposztedény árát. V. küldött nekik egy képet a rombadőlt edényről, és arról, amelyet hasonló értékben meg szeretnénk venni. Az kissé teherbíróbb, mint a régi volt.
Bár minden kellemetlenségünk ilyen hamar és zökkenőmentesen rendeződne...
***
Susan telefonált, az imént. Sajnos, Da meghalt múlt csütörtökön. Nem értesítették, csak a volt boltjainak főmanagereit, s csak ők mehettek a temetésre szombaton. Az alkalmazottaknak, akik még ismerték Da-t, csak hétfőn mondták meg a hírt. Így nem virágra, hanem misekártyára, és a hospice-nak adtak össze adományt a régiek, a nevemben is beadtak valamennyit, mert tudták, hogy biztosan hozzá akarnék járulni az adományhoz. S mint kiderült, már Da unokái sem boltosok, Da összes boltja más kezén van már, mindet eladták. "End of an era" - mondta Susan, nincs már boltosdinasztia....
2009. június 22.
Bosszús vagyok
Egyrészt, mert V. "nem jó"-nak ítélte a tortát, s így hiába fáradtam a különlegességgel. S igaza van, kinézetre szép, főleg vastagon töltve lekvárral és tejszínhabbal, de az íze, az fura. Mintha mogyoróízű rizskoch-ot enne az ember. Időnként elnyammogok belőle egy-egy vékonyka szeletet - mára jól átitatta a lekvár - de nem lesz gyakori vendég nálunk.
A nem jó süteményt egy finom csirkecomb-vacsorával tettem jóvá, kivételesen lehetett kapni a piacon csak felsőcombokat, ötöt egy csomagban, máskor mindig csak egész csirkét árulnak. Sok gerezd fokhagymával, egy cikkekre vágott citrommal, néhány szál kakukkfűvel, sóval-borssal sütöttem meg a combokat (á la Nigella Lawson). Először párolódtak másfél deci vízben (mert fehér bor nem volt itthon) 45 percet 180 fokon, aztán levettem a fedőt, kicsit leöntöttem a léből, és még félórát sültek 190 fokon. V.-nek nagyon ízlett. Nem tudom, hogy az ízt a csirkék bio volta, vagy a fűszerezés határozta meg, de többször megjegyezte, hogy igen finom vacsora volt.
***
Bosszúságom másik oka, hogy valaki bemászott a kertünkbe, s ki- vagy befelé másztában rálépett a komposztedényre, s az rendesen be is szakadt alatta. Nem viccelek, darabokra törte, teljesen használhatatlan. Meglehetősen egyszerű, olcsó, vékony műanyagból készült design volt, résekkel, hogy járjon benne a levegő, tehát nem volt egy masszív darab. A srácok, akik itt szoktak focizni a háztömb melletti zöldön, párszor már becsengettek, hogy beesett a labda, mindig visszakapták, nem volt gond. Gondolom, most az történt, hogy a labda beesett, mi nem voltunk itthon (szombat este v. vasárnap délután lehetett ez), így valamelyikük bemászott. Erre tanú a sáros cipőnyom, horzsolás is a téglafalon.
Voltak többen is a hétvégén kint a zöldön, két fiatal pasi, aztán pár kamasz és kisgyerekek. V. előbb egy elbeszélgetést tervezett velük, de végül inkább írt egy mailt a telep levlistájára, hátha valamelyik delikvens vagy a szüleik olvassák. Pesszimista lévén nem remélem, hogy bármiféle választ is kapunk bárkitől, inkább előveszem az ötvenest a persely-Micimackóból, s majd megyek venni egy új, masszív edényt, amelyik nem omlik magába, ha ráállnak. V. a levél végén megemlítette ugyan a rendőrséget, de azoknak van egyéb dolguk is, mint a helyi kiskölyköket agyusztálni.
A nem jó süteményt egy finom csirkecomb-vacsorával tettem jóvá, kivételesen lehetett kapni a piacon csak felsőcombokat, ötöt egy csomagban, máskor mindig csak egész csirkét árulnak. Sok gerezd fokhagymával, egy cikkekre vágott citrommal, néhány szál kakukkfűvel, sóval-borssal sütöttem meg a combokat (á la Nigella Lawson). Először párolódtak másfél deci vízben (mert fehér bor nem volt itthon) 45 percet 180 fokon, aztán levettem a fedőt, kicsit leöntöttem a léből, és még félórát sültek 190 fokon. V.-nek nagyon ízlett. Nem tudom, hogy az ízt a csirkék bio volta, vagy a fűszerezés határozta meg, de többször megjegyezte, hogy igen finom vacsora volt.
***
Bosszúságom másik oka, hogy valaki bemászott a kertünkbe, s ki- vagy befelé másztában rálépett a komposztedényre, s az rendesen be is szakadt alatta. Nem viccelek, darabokra törte, teljesen használhatatlan. Meglehetősen egyszerű, olcsó, vékony műanyagból készült design volt, résekkel, hogy járjon benne a levegő, tehát nem volt egy masszív darab. A srácok, akik itt szoktak focizni a háztömb melletti zöldön, párszor már becsengettek, hogy beesett a labda, mindig visszakapták, nem volt gond. Gondolom, most az történt, hogy a labda beesett, mi nem voltunk itthon (szombat este v. vasárnap délután lehetett ez), így valamelyikük bemászott. Erre tanú a sáros cipőnyom, horzsolás is a téglafalon.
Voltak többen is a hétvégén kint a zöldön, két fiatal pasi, aztán pár kamasz és kisgyerekek. V. előbb egy elbeszélgetést tervezett velük, de végül inkább írt egy mailt a telep levlistájára, hátha valamelyik delikvens vagy a szüleik olvassák. Pesszimista lévén nem remélem, hogy bármiféle választ is kapunk bárkitől, inkább előveszem az ötvenest a persely-Micimackóból, s majd megyek venni egy új, masszív edényt, amelyik nem omlik magába, ha ráállnak. V. a levél végén megemlítette ugyan a rendőrséget, de azoknak van egyéb dolguk is, mint a helyi kiskölyköket agyusztálni.
A tönkretett edény. A fehér zacskók lebomló anyagból vannak, kifejezetten komposztáláshoz, tehát nem nylon.
Csak ezután tényleg nem tudom, hogyan reagáljak, ha bedobják a labdát, mert most már mindegyik ott focizóra úgy fogok nézni: hátha ő volt az?
***
A bodzaszörpről megjött az első visszajelzés, Trish-nek adtam egy üveggel, igen ízlett neki. Ma még leszedtem egy adag virágot a bokorról, itt a telepen, de már a végét járják. Sokat kellett keresgélnem, mire olyanokat találtam, amelyiken még ott voltak a sárga virágporgömbök.
***
De van jó hír is, ex-főnököm felhívott egy újabb (kis) rendeléssel, s mesélte, hogy a Top Shop nagyon-nagyon elégedett volt a leszállított sütikkel. Valamint a hétvégén Daphne egy jó ismerőse elkérte a sütifotóimat, hozzá pár névjegyet, s meghirdetett a szomszédai körében (valami lakónegyedbeli bulit tartottak). Talán befut néhány privát megrendelés, majd meglátjuk.
2009. június 21.
Quinoa, a lisztérzékenyek megmentője
Ez egy fura tortarecept lesz. Tavaly nyáron próbálkoztam vele először, amikor arra gondoltam, hogy egy lisztmentes sütiújdonság biztos érdekelné a kávézót, de sajnos, nemet mondtak rá. Mondván, inkább amolyan régies, "mintha a mama sütötte volna"-típusú tortákat kérnek inkább. Mama fénykorában még nem volt lisztérzékenység, vagy nem tudták, hogy az állhat az egyes egészségügyi zavarok mögött, így mama lisztből sütött, eszi, nem eszi, nem kap mást. Így a kávézóban azóta is a tönkölybúzás-szilvás süti az egyetlen lisztmentes cucc, már ha még süti valaki.
Nekem pedig megmaradt ez a recept, amit a Guardian egyik sütős kiadványából néztem ki. Nem vagyok a Guardian c. angol napilap olvasója, az én ízlésemnek túlságosan liberális. De a receptfüzetet minden lelkifurdalás nélkül nyúltam le a kávézóból, mert tudtam, ha én nem csapok le rá, kidobódik a többi füzetkével, vagy újsággal együtt, amit vagy a vevők hagytak ott, vagy mi hoztunk be magunknak olvasni.
A torta elkészítése kissé babrás, de ha van egy rokonunk, vagy társunk, aki lisztérzékenységtől szenved, s nincs neki sütemény, akkor ezzel a recepttel elkényeztethetjük.
A torta egyik fő alkotóeleme a quinoa, amelyet Hozzávalók c. könyvem amerikairizs v. rizsparéj néven ismertet. (A könyvet Botondéktól kaptam, igen hasznosnak bizonyul, amikor valaminek a magyar nevét keresem, köszönöm!) Ősi gabonaféle az Andokból - írja a könyv, többet én sem tudok róla. Magas fehérjetartalommal rendelkezik, s a rizshez hasonlóan kell megfőzni. Nálunk könnyű beszerezni, az egészséges és biokaják polcain félkilós zacskóban árulják. Ha nem beszerezhető, akkor a recept szerint ugyanilyen mennyiségű főtt barna rizst használjunk helyette.
Hozzávalók:
150 g quinoa
Nekem pedig megmaradt ez a recept, amit a Guardian egyik sütős kiadványából néztem ki. Nem vagyok a Guardian c. angol napilap olvasója, az én ízlésemnek túlságosan liberális. De a receptfüzetet minden lelkifurdalás nélkül nyúltam le a kávézóból, mert tudtam, ha én nem csapok le rá, kidobódik a többi füzetkével, vagy újsággal együtt, amit vagy a vevők hagytak ott, vagy mi hoztunk be magunknak olvasni.
A torta elkészítése kissé babrás, de ha van egy rokonunk, vagy társunk, aki lisztérzékenységtől szenved, s nincs neki sütemény, akkor ezzel a recepttel elkényeztethetjük.
A torta egyik fő alkotóeleme a quinoa, amelyet Hozzávalók c. könyvem amerikairizs v. rizsparéj néven ismertet. (A könyvet Botondéktól kaptam, igen hasznosnak bizonyul, amikor valaminek a magyar nevét keresem, köszönöm!) Ősi gabonaféle az Andokból - írja a könyv, többet én sem tudok róla. Magas fehérjetartalommal rendelkezik, s a rizshez hasonlóan kell megfőzni. Nálunk könnyű beszerezni, az egészséges és biokaják polcain félkilós zacskóban árulják. Ha nem beszerezhető, akkor a recept szerint ugyanilyen mennyiségű főtt barna rizst használjunk helyette.
Hozzávalók:
150 g quinoa
150 g mogyoró
25 g sótlan vaj
4 tojás, szétválasztva
175 g puha finom barnacukor
1 csapott teáskanál sütőpor
1 csapott teáskanál őrölt fahéj
2 csapott evőkanál kukoricaliszt (én rizslisztet használtam, az volt itthon)
A torta megtöltéséhez
150 ml tejszín (az igazi, nem az UHT-zett ezmegaz)
1 evőkanál kristálycukor
2 teáskanál vanília esszencia
porcukor a meghintéshez
ízlés szerinti savanykás lekvár vagy friss gyümölcs
Egy 20 centi átmérőjű csatos tortaformát vajazzunk ki, és béleljük ki az alját sütőpapírral. Egy tepsire öntsük ki a quinoát, egy másikra az egész mogyorót, és a 200 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig - vagy amíg szépen aranybarnára nem barnulnak - pörköljük őket. (Nekem 15 perc alatt sikerült elérnem a kívánt színt.) A forró quinoát öntsük át egy kislábasba, öntsük nyakon 4 deci vízzel, forraljuk fel, majd kis lángon, fedő alatt főzzük-pároljuk 15 percig, míg a quinoa megfő, és a szemek magukba szívják a vizet, és szétnyílnak. Öntsük ki egy tálra, simítsuk el, hogy hamar kihűljön.
A mogyorót daráljuk le. Ezután a sütőt melegítsük elő 180 fokra. A vajat egy kislábosban addig melegítsük, míg aranybarnára nem színeződik, majd tegyük félre, és tartsuk melegen.
A tojássárgájákat a cukor felével verjük fel, míg sötét bézs színű és sűrű nem lesz. Egy másik tálban verjük fel a tojásfehérjéket, adjuk hozzá a cukor másik felét és a sütőport, s verjük addig, amíg igazán sűrű és kemény habot nem kapunk. A tojássárgájás keverékbe keverjük el a kihűlt quinoát, a darált mogyorót, a fahájat, és a megszitált kukoricalisztet. Majd óvatosan keverjük bele a kihűlt vajat és a tojásfehérjét. Végül öntsük bele a puha, folyós keveréket a tortaformába, és süssük 45 percen keresztül, amíg a torta kissé el nem válik a forma falától, s a beleszúrt hústű tű tisztán jön ki a közepéből.
Ez a torta igen jól tartja a formáját, a teteje szép egyenletes lesz, nem púposodik fel, vagy horpad be. Lisztérzékeny kisgyereknek ideális születésnapi torta...
A tejszínt verjük fel a vanília esszenciával és a cukorral, majd vágjuk ketté a tortát, pakoljuk meg valamilyen savanykás lekvárral, vagy gyümölccsel, kenjük rá a tejszínhabot, és óvatosan rakjuk rá vissza a másik felét. A recept friss málnaszemeket, vagy málnalekvárt javasol. Szórjuk meg porcukorral. Essünk neki!
A mogyoró és a megpörkölt quinoa együtt igen intenzív mogyoróízt ad a tortának. Az enyém még töltetlenül hűl a konyhában, így V. véleményét csak később tudom mellékelni, akárcsak a fotókat. De már alig várom, mit szól hozzá, mert elhallgattam előle, hogy a torta miből készül. Az uram óvatos duhaj, ha ilyen fura hozzávalók kerülnek eléje...
25 g sótlan vaj
4 tojás, szétválasztva
175 g puha finom barnacukor
1 csapott teáskanál sütőpor
1 csapott teáskanál őrölt fahéj
2 csapott evőkanál kukoricaliszt (én rizslisztet használtam, az volt itthon)
A torta megtöltéséhez
150 ml tejszín (az igazi, nem az UHT-zett ezmegaz)
1 evőkanál kristálycukor
2 teáskanál vanília esszencia
porcukor a meghintéshez
ízlés szerinti savanykás lekvár vagy friss gyümölcs
Egy 20 centi átmérőjű csatos tortaformát vajazzunk ki, és béleljük ki az alját sütőpapírral. Egy tepsire öntsük ki a quinoát, egy másikra az egész mogyorót, és a 200 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig - vagy amíg szépen aranybarnára nem barnulnak - pörköljük őket. (Nekem 15 perc alatt sikerült elérnem a kívánt színt.) A forró quinoát öntsük át egy kislábasba, öntsük nyakon 4 deci vízzel, forraljuk fel, majd kis lángon, fedő alatt főzzük-pároljuk 15 percig, míg a quinoa megfő, és a szemek magukba szívják a vizet, és szétnyílnak. Öntsük ki egy tálra, simítsuk el, hogy hamar kihűljön.
A mogyorót daráljuk le. Ezután a sütőt melegítsük elő 180 fokra. A vajat egy kislábosban addig melegítsük, míg aranybarnára nem színeződik, majd tegyük félre, és tartsuk melegen.
A tojássárgájákat a cukor felével verjük fel, míg sötét bézs színű és sűrű nem lesz. Egy másik tálban verjük fel a tojásfehérjéket, adjuk hozzá a cukor másik felét és a sütőport, s verjük addig, amíg igazán sűrű és kemény habot nem kapunk. A tojássárgájás keverékbe keverjük el a kihűlt quinoát, a darált mogyorót, a fahájat, és a megszitált kukoricalisztet. Majd óvatosan keverjük bele a kihűlt vajat és a tojásfehérjét. Végül öntsük bele a puha, folyós keveréket a tortaformába, és süssük 45 percen keresztül, amíg a torta kissé el nem válik a forma falától, s a beleszúrt hústű tű tisztán jön ki a közepéből.
Ez a torta igen jól tartja a formáját, a teteje szép egyenletes lesz, nem púposodik fel, vagy horpad be. Lisztérzékeny kisgyereknek ideális születésnapi torta...
A tejszínt verjük fel a vanília esszenciával és a cukorral, majd vágjuk ketté a tortát, pakoljuk meg valamilyen savanykás lekvárral, vagy gyümölccsel, kenjük rá a tejszínhabot, és óvatosan rakjuk rá vissza a másik felét. A recept friss málnaszemeket, vagy málnalekvárt javasol. Szórjuk meg porcukorral. Essünk neki!
A mogyoró és a megpörkölt quinoa együtt igen intenzív mogyoróízt ad a tortának. Az enyém még töltetlenül hűl a konyhában, így V. véleményét csak később tudom mellékelni, akárcsak a fotókat. De már alig várom, mit szól hozzá, mert elhallgattam előle, hogy a torta miből készül. Az uram óvatos duhaj, ha ilyen fura hozzávalók kerülnek eléje...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)