"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap este elmentünk a megfelelő komposztedényért, miután V. végigtelefonálta a boltokat, hogy melyikben is kapható az áhított műanyag edény. Jókat nevettünk (röhögtünk) azon, hogy alig fért be Böhöm hátsó ülésére, illetve úgy kellett keresztülszuszakolnom a lakás ajtajain a vaskos alsó része miatt. Most azonban a kertben vár arra, hogy helyet cseréljen a rombadőlt másikkal. Ahogy ígérték, ma jött az asszony a pénzzel. Hozott mellé két zinniát, egy nagy doboz epret, s oda-vissza mentek a bocsánatkérések a kellemetlenségekért. Mert a végén már mindketten magyarázkodtunk, ő, hogy jaj-hát-ez-a-gyerek, én pedig, hogy jaj-az-a-műanyag-vékony-volt, miközben elszólta magát, hogy a kisebbik fia biztatta ugyan a nagyot, hogy csengessen be, de az egyből a falnak vette az irányt. Végül, hogy biztosítsam róla, hogy no hard feelings, whatsoever, kezébe nyomtam egy üveg bodzaszörpöt, elmesélve, hogy a telepi bokorról származik a virág hozzá, mivel és hogyan célszerű higítani - s roppant barátságosa...

V. komposztedényes körlevelére késő este ez a válasz jött: "Hi, We've just checked with our older son who was home from college for the weekend and it would appear he is the culprit. I apologise sincerely first of all for his intrusion onto your property and secondly for the damage caused, as does he. Please call me on .... to let me know what I can do to replace or repair the compost bin. Best wishes ....." Azóta már felajánlották, hogy a feleség átjön holnap, és kifizeti az új komposztedény árát. V. küldött nekik egy képet a rombadőlt edényről, és arról, amelyet hasonló értékben meg szeretnénk venni. Az kissé teherbíróbb, mint a régi volt. Bár minden kellemetlenségünk ilyen hamar és zökkenőmentesen rendeződne... *** Susan telefonált, az imént. Sajnos, Da meghalt múlt csütörtökön. Nem értesítették, csak a volt boltjainak főmanagereit, s csak ők mehettek a temetésre szombaton. Az alkalmazottaknak, akik még ismerték Da-t, csak hétfőn mondták meg a hírt. Így nem virágra, ...

Egyrészt, mert V. "nem jó"-nak ítélte a tortát, s így hiába fáradtam a különlegességgel. S igaza van, kinézetre szép, főleg vastagon töltve lekvárral és tejszínhabbal, de az íze, az fura. Mintha mogyoróízű rizskoch-ot enne az ember. Időnként elnyammogok belőle egy-egy vékonyka szeletet - mára jól átitatta a lekvár - de nem lesz gyakori vendég nálunk. A nem jó süteményt egy finom csirkecomb-vacsorával tettem jóvá, kivételesen lehetett kapni a piacon csak felsőcombokat, ötöt egy csomagban, máskor mindig csak egész csirkét árulnak. Sok gerezd fokhagymával, egy cikkekre vágott citrommal, néhány szál kakukkfűvel, sóval-borssal sütöttem meg a combokat (á la Nigella Lawson). Először párolódtak másfél deci vízben (mert fehér bor nem volt itthon) 45 percet 180 fokon, aztán levettem a fedőt, kicsit leöntöttem a léből, és még félórát sültek 190 fokon. V.-nek nagyon ízlett. Nem tudom, hogy az ízt a csirkék bio volta, vagy a fűszerezés határozta meg, de többször megjegyezte, hogy igen fi...

Ez egy fura tortarecept lesz. Tavaly nyáron próbálkoztam vele először, amikor arra gondoltam, hogy egy lisztmentes sütiújdonság biztos érdekelné a kávézót, de sajnos, nemet mondtak rá. Mondván, inkább amolyan régies, "mintha a mama sütötte volna"-típusú tortákat kérnek inkább. Mama fénykorában még nem volt lisztérzékenység, vagy nem tudták, hogy az állhat az egyes egészségügyi zavarok mögött, így mama lisztből sütött, eszi, nem eszi, nem kap mást. Így a kávézóban azóta is a tönkölybúzás-szilvás süti az egyetlen lisztmentes cucc, már ha még süti valaki. Nekem pedig megmaradt ez a recept, amit a Guardian egyik sütős kiadványából néztem ki. Nem vagyok a Guardian c. angol napilap olvasója, az én ízlésemnek túlságosan liberális. De a receptfüzetet minden lelkifurdalás nélkül nyúltam le a kávézóból, mert tudtam, ha én nem csapok le rá, kidobódik a többi füzetkével, vagy újsággal együtt, amit vagy a vevők hagytak ott, vagy mi hoztunk be magunknak olvasni. A torta elkészítése kissé b...