Karácsonyi közjáték

Távolabbról teljesen hétköznapi ír férfiaknak tűntek, ahogy ott tanácstalankodtak a Tesco-ban, a fűszeres polcok előtt. Egyikük a legalsó polc előtt guggolt, s töprengve vette végig a sók sorát, láthatóan nem tudott dönteni a portugál biosó, himalájai rózsaszín, kevert fűszersó és a sima mezei (alkalmasint járda sózására is kiváló Tesco gazdaságos) só között.

A második a középső polc előtt állt kissé meggörnyedve, ujjával követve végig a sok,  egyforma Schwartz papírdobozkát, amikben olyan rejtélyes dolgok lapultak, mint szárított kakukkfű, rozmaring vagy éppenséggel szegfűszeg.

A harmadik magasabbra nézett, a legfölső polcon lévő fűszerkeverékek között válogatott, kezében lista (női gyöngybetűkkel), ő volt az, akit megkértem, hogy ugyan már, vegye le a számomra elérhetetlen magasságban lévő utolsó doboz bouqeut garni-t a polcról. Szemében mintha kis irigység csillant volna meg, mert négyünk közül alighanem én voltam az egyetlen, aki pontosan tudta, mit akar.

A sor végéről még visszanéztem, testhelyzetük, arckifejezésük nem változott. Ugyanott guggolt, görnyedt, nyúlázkodott mind a három, egyikük cetlivel, kissé elveszve a bray-i Tesco  fűszeres polcánál. Az én Háromkirályaim, pár órával a nagy ünnep előtt. 

Remélem, megtalálták, amit kerestek, még ha nem is a csillag vezérelte őket, akkor is.

Boldog Karácsonyt mindenkinek.