Tegnap reggel én szállítottam. Ilyen is elég régen volt már, amióta V itthon dolgozik, hetente egyszer szokott bemenni, s előzékenyen azon a napon, amikor be kellett küldenem a cuccaimat a kávézóba. (Aminek megint nincs cukrásza, de ezt csak mellékesen jegyzem meg. Ray fogadott, talpig kötényben, mögötte előre lesütött kenyerek halma.)
Szóval a reggeli pakolás közben örömmel láttam a kisszobából, hogy odakint nedvesen csillog a vízgyűjtő teteje...
ESIK!
Na ja, esett, vagyis nem, csak szemerkélt ("soft Irish rain"), s mire beértem Dublinba, már az ablaktörlő sem kellett... Ennyire futotta az elmúlt hetekben. Mikor jöttem haza, a rádió bemondta, hogy Bray Head-en tüzet oltanak, a tenger felé eső oldalon, megsérült a DART-vezeték is, nem járnak a szerelvények. Na hiszen, gondoltam, már megint.
Délben, amikor kiteregettem, furán csípős volt a levegő, de nem láttam füstöt, ellenben V., aki elment ebédelni, azzal jött haza, hogy vegyük már be a ruhákat, mert jön a füst a hegyről, büdös lesz minden.
S onnan kezdve durvultak a dolgok. Füst ült meg a város felett, hordta felénk a szél, hallottuk és láttuk a helikoptereket, amint viszik a vizet, a hírek megint tűzoltásról beszéltek, ami tovább terjedt, s eredetileg egy sátor elől szabadult el. (Elvileg több fotó is készült az emberről, aki egy összecsomagolt sátorral szállt fel a DART-ra itt Bray-ben. Hogy keresik-e, nem tudom, de rendszeresen probléma, hogy bulizók/sátrazók szemetet hagynak maguk után a hegyen.) Egy időre leállt az oltás, mert a környékről többen drónokkal fotózták a tüzet s zavarták a helikopterek munkáját. Az ész megáll.
Egy idő után már nem lehetett látni a hegyet, el sem tudom képzelni, az ott lévő farmon mi lehetett, ha mi itt lent becsuktunk ajtót-ablakot, s még így is bejött a szag (naná, a szellőzőknek nevezett lyukakon).
Kép a közösségi kiskertből
Reggel, amikor a piacra pakoltam, tiszta volt az ég, csak halvány sárgás csík ült a hegy felett. Örültem, vége. A kocsiról itt-ott pelyhesen pilinckázott le a pernye, amikor becsaptam az ajtót, de más nem jelezte az előző napi tüzet. Nevettem, mert bentlakó pókom hálója, ami a visszapillantó tükör és a kocsi között feszül, tele volt apró pernyedarabkával.
Piacon megint hallottam a helikoptereket, sőt, el is húzott egy a piac felett, piros tartállyal a hasa alatt. Hazafelé pedig belefutottam A forgalomba az M50-esen. Lassan araszoló kocsisor, a tűző napon, régi emlékeket idéző. Péntek esténként volt ilyen, amikor hosszú napos voltam az Üzemben. A vastag füst még ott az M50-esen is nehezítette az autózást, nálunk a városban megint rossz volt a levegő, a szél is feltámadt, hozta a füstöt egyre a telepre.
Tegnapi képek, innen-onnan szedtem össze őket:
Greystones felől a látvány.
Profi fotós műve
Próbálják kordában tartani a tüzet, s átitatni a zanótost, hogy ne kapjon megint lángra, de az biztos, hogy hosszú éjszakájuk lesz. Annak ellenére, hogy eltanácsoltak mindenkit a sziklaösvény látogatásától, egész nap sétáltak arra kirándulók. Nem tudom, hogy egy "Garda - No entry" feliratú szalag nem hatja meg az embereket?! Utána aztán majd perelnek, mert füstöt lélegeztek be... FFS.
Nem irigylem azokat, akik a hegy túloldalán laknak. Nekik ez nagyon közel volt/van. Valaki írta, hogy repülővel érkezett Dublinba, s a füst már Wales-ből látható. Nálunk a kisszobában, alias Műhelyben van elég erős füstszag, mert résnyire nyitva hagytam az ablakot, máshol csak enyhén érzik.
Csak sikerüljön eloltani.
***
A vízkorlátozás most már nemcsak Dublint, de a környékét is érinti. Éjszakánként nyomáscsökkentés várható, s persze, kérik, hogy takarékoskodjunk a vízzel. Itt a megyében két nagy tározó is van amúgy, innen kapja Dublin a vizet: Blessington és Vartry, az utóbbinál nemrég nyitottak szép sétaösvényt a kirándulóknak (hírt kaptunk róla színes fotókkal a parlamenti képviselőnk havi beszámolójában, amit mindig bedobnak minden postaládába.)
Majdnem meginogtam, s vettem egy szép zöld, egyenes aljú műanyag edényt, mosogatáshoz, de aztán mégsem vettem meg, kicsit súlyos ára volt, mert nyomtak rá valami logót, s dizájnosabbnak tűnt a sokévi átlagnál. A mosogatóm alja egyébként lejt a lefolyó felé, utálom, nem lehet belerakni egy magasabb poharat anélkül, hogy ne dőljön meg veszélyesen. Majd használom a kislavórt a takarékos mosogatáshoz.
Kérdezgettem Betty-t, a piac elnökét, hogy oldják meg a farmjukon a tehenek itatását. Szerencsére a farmon egy patak folyik át, és még van egy saját kútjuk is, így neki nem gond a vízkorlátozás.
Ezen az oldalon pedig meg lehet nézni, hol van az országban éppen probléma a vízszolgáltatással.
