Tortakudarc, sütisiker
Hurrá, vége az első, hosszú, munkás hétnek! A hét első 3 napján még rendes kislányként róttam a köreimet a kora reggeli, harmatos füvön, miközben egy krimit hallgattam a madárcsicser helyett. Mosolyogtam, mert éppen az első napi sétára jutott a krimiből az a rész, amely azt taglalja, hogy a középkorú, kövérkés rendőrtiszt mekkora lendülettel lát neki a testedzésnek, minden hétfőn, hogy aztán szerdára kifusson a szuszból, s hanyagolja a mozgást... 9-10 körből meg is van a kívánt távolság, a napi 3-4 km, vagy a 35 perc. Ennyivel már boldog vagyok, s jegyezhetem a fogyogató kilométereket a Camino-n. Még bő 600 van hátra. Egyszer még V. is kijött velem sétálni, beszélgetés közben gyorsabban múlt az idő. Közeledve a mezőhöz, szúrós szemű pillantásunkkal sikerült elhajtani egy ismeretlent, aki úgy érezte, a telep mezeje az ideális hely a kutyaszaratásra. Kocsival érkezett... Már nem először láttuk. Ahogy elnézem, ez a kaka probléma marad, ezért érdemes leszegett fejjel, magunk elé nézve sétá...