Hó ugyan sehol... csak sok eső, és még több szél. Erős szél. Galambbúgás, rekedten. A madaraknak kitett magot kétpofára zabáló gerlék. Erdei galambok. Azok a sokat emlegetett kövérek. Gőzerővel tavaszodik. Végre!
***
Vészesen közeledik az új hely, a Slice megnyitása. Naná, hogy az újságból tudtam meg, mert Ray és a főnököm csak olyan ködös célozgatásokkal élt, hogy "talán március közepe", "talán két hét...". Fel kell kötnöm a gatyát, mert ugye, oda is kell majd sütni. Kicsit félek ettől, mert minden péntekem pokolian zsúfolt, nem tudom, hogyan illesztek be oda extra sütéseket. Ők úgy képzelik el, hogy négy torta helyett mindig hatot rakok a sütőbe... Ezekról hétközben kell majd gondoskodni, ha mindenre akarok szakítani időt, mert pl. most pénteken pl. 5 órán keresztül csak dekoráltam, 2 ún. egyedi tortát, és kilenc egyszerűt. De majd csak lesz valahogy, legfeljebb marokszám tépem ki a hajamat. Claire, aki Ray helyett lesz a szakács az Üzemben, néha mutatja, hogy "Mély lélegzet, belég, kilég..." Majd lenyugtatjuk egymást. Ő mindig nyugodt, arc- és szemöldökrángatózás nélkül fogad minden utolsó pillanatban beérkező szendvicsrendelést, legfeljebb a végén látom, hogy nagyot sóhajtva leereszt. Nekem ez még nem megy. De tanulom!
Közben még mindig a nagy sütimegrendeléssel küzdök, már "csak" 590 van hátra, ezért csak ennyi, mert a kérésükre, miszerint beleférne-e még plusz 120 hétfőre, nemet mondtam. Így is ezekkel van tele majdnem minden napom. A piacra a kovászos kenyéren kívül csak a kötelező scone-okat sütöttem le most pénteken, mást semmit.
A kovászosban most már megvan a rutinom, azt hiszem. Végre sikerült kitalálnom a legmegfelelőbb kelesztési módszert. Csütörtök délután, munka után keverem ki, Őrnagy Úr segítségével, aki vagy húsz percig dolgozik a tésztán. Azért még "megcsapkodom" a tésztát, a végén, csak hogy érezzem, azt a fnom, puha simaságot a kezem alatt, a kenyér bőre alatt feszülő buborékokkal.
Utána már a kosarában hűtőbe kerül a kenyér. Pénteken reggel, munkába menés előtt V. kirakja a pultra, és úgy 9 órát kel szobahőmérsékleten. Ahogy hazaérek, sütő begyújtva, benne a gránitlappal. Félóra forrósodás után - ahogy egy videón láttam -, gyengéden szilikon sütőlapra fordítom ki a kenyeret, így nem hirtelen borul ki a lapra, hanem gyengéden ki- és leereszkedik magától. Nem söpröm le róla a lisztet, hadd maradjon meg rajta az öcsém által pángalaktikus galaxismintának titulált spirál :-) Jó mélyen belevágok a kenyérbe, hadd emelkedjen meg szépen, alaposan telefújom a sütőt vízpermettel, belódítom a kenyeret a gránitra (sütőlappal együtt), s szépen megsül az előírás szerint. Utána megcsodálom, hallgatom, ahogy pattog a kérge, megölelgetem, ruhába csavarva, mert kellemesen melegít, éppen csak nem dorombol. A piacon négybe vágva jobbára elfogy, ha marad belőle, szombat esti vacsora nekünk, vajjal, sóval.
S vannak mellette más megrendelések, és közeledik a Szt. Patrik-nap is... Tele a fejem!
***
De a naptárba már bejegyeztük a szabadság idejét, április 27-május 11, repjegyek megvéve, konferencia bejelölve - V. ugyanis az utolsó héten konferencián vesz részt. De azért igyekezünk időt szakítani akire/amire csak lehet.
Ahogy írtam, gőzerővel tavaszodik. A kertemben is. A tree fern finom, szőrös közepén hét kis dudor vár arra, hogy az idő még melegebb legyen. V. kitalálta, hogy még egy régi gumit rakunk alá - megemelni hogyan fogjuk, még nem tudom, de az ötlet jónak tűnik. Így a növény mozgatható marad, de több földhöz jut.
Margaret Merril, a fehér rózsa friss levelei egyre nagyobbak. Willie némelyik muskátlija egész télen csak erősödött. Kettő már virágzik... Sőt, abba se hagyták a virágzást, valami színes mindig volt rajtuk.
A medvehagymák már kisujjnyiak, a többrétegű cserepemben pedig úgy döntöttek a növények, hogy nem várják ki a sorukat, hanem egyszerre megindult benne minden. Még nem tudom, hogyan fogják elviselni egymást, de jelenleg tulipán-, krókusz- és nárciszlevél egyaránt tolakszik helyért a cserépben. A dipladéniám virágzik (ablakon belül), az amarilliszt megint csak nem merem szétbontani, mert mire elhaltak a levelei, megjelent két (nem, három!) hatalmas bimbó. Most már nem merem megbolygatni... Az első gumó már lassan 12-13 éves!
***
Claire kolléganőm ajánlására néztem meg a www.play.com oldalt. Azt mondta ugyanis, hogy néhány könyvet olcsóbban kapott meg ott, mint az Amazonon. S valóban, találtam párat, ami láttán felcsillant a szemem. V. is örömmel fedezte fel az egyik kedvenc sorozatát (Coupling) meglepően jó áron. Nem minden könyv olcsóbb ugyan, de a szállításért nem számolnak fel semmit. A kiszolgálás remek volt, három nappal később megérkezett az első megrendelt könyv. Igaz, azóta is emailekkel bombáznak, ajánlatokkal, ötletekkel. Ezeket már az Amazon esetében is olvasatlanul töröltem.
De itt rátaláltam egy régóta keresett könyvre, amit az Amazonon jóval drágábban mértek... Maurice Mességué francia füvesember második könyve, angolul: Health secrets of plants and herbs. Az elsőt (Kitchen herbal) még Sheilától kaptam meg, amikor a konyhában a szakácskönyveit tizedelte. Ez recepteket tartalmaz a világ minden tájáról, s mellé ismertetőket fűszernövényeinkről. Érdekességek, mire használhatók azok a fűszernövények, ha nem csak a levesünket, ételeinket akarjuk gazdagítani velük. Abban a reményben, hogy a közösségi kiskertben lesz hely fűszernövényeknek, rákerestem az első könyvére is. Megvolt, olcsón! Óóóó, remek. Tegnapelőtt érkezett meg a könyv, kiváló állapotban, kerek 4 euróért. Azóta bele-bele lapozgatok, s örömködöm. Részletes felhasználási tanácsok a 100 legismertebb, laikus számára is könyen kezelhető, nevelhető növényről (a mérgező növényeket meghagyja a hozzáértőknek, ezekről nem ír.)
Mességue-t sokan sarlatánnak tartják, sokan esküsznek rá, sokan fordultak hozzá segítségért, hírességek is, és persze, a kevésbé ismert emberek. Sokszor vitték bíróság elé, amiért orvosi képzés nélkül ajánlott kezelési módszereket. Gondolom, ezen átmegy minden füvesember. Ez nem tántorított engem el a könyvtől. Még emlékszem gyerekkoromból egy könyvre, Fűben-fában orvosság címmel. S mert gyógyítottam már a fülfájásomat olivaolajba nyomott fokhagymalével. Gyulladt, dagadt térdet zúzott kelkáposztapakolással. Vagy amikor a házbéli néni köhögésemre meggyszárteát javasolt. Ártott? Nem. Használt? Igen.
Úgyhogy ide nekem ezzel a Mességue-könyvvel. Akit érdekel, íme egy ismertető angolul róla és munkásságáról.
Részletes tanácsokat kapunk arról, hogyan készítsünk gyógyító főzetet, tinkturát, öblögetéshez alkalmas folyadékot ezekből a növényekből. A férfi Franciaország Gascony nevű tartományában született (mint d'Artagnan), ami határos Baszkfölddel (tehát szeretjük) s keresztelőjén - mint minden ottani gyermeknek - fokhagyma gerezdet érintettek az ajkához. A környék híres növénye ez, s a Lomagne-i fokhagyma például eredetvédett. Szívéhez ez áll legközelebb, s erről is ír a leghosszabban a könyvben. Ennek a használata nálunk nem lesz gond! Kedvesen figyelmeztet arra, hogy a rendszeres fokhagyma fogyasztás igen jó a szervezetre nézve, de megölheti a társasági életünket...
Úgy gondolom, ha ártani nem árt, akkor miért ne használjam pár receptjét. A főnököm a nevem alatt (öööö) felrakta az új menüre, kollégáim pedig inni kezdték azt a kurkuma-teát, aminek receptjét Chili és Vanília útján a 101cookbooks blogról vettem, s Ray esküszik rá, hogy kezdődő nátháját ennek segítségével győzte le... 101cookbooks.com amúgy igen remek blog, nemrég például a torma előnyeit tárgyalja egy angol nyelvű, régi magyar receptkönyv kapcsán...
***
Kedves olasz kávézónk, a Sapori de Campo di Fiori megszűnt, és hosszas átépítés után nemrég új tulajdonosok nyitották meg Carpe Diem név alatt. Egy séta során találkoztunk is velük, amint éppen az épület előtt lazítottak. S azóta már törzsvendégek vagyunk. Mindketten séfek, s csupa új olasz(os) ételt ígértek. A kávéjuk remek, a tálalás friss és modern, s az áfonyás-narancsos tortájuk ötletét lenyúlom majd az Üzem számára. Végre újra van hol enni vasárnaponként! V. ízlésének kicsit túl sok a lila dekor a kávézóban, de nekem tetszik. Legszívesebben leghátul, a védett sarokban lévő asztalnál ülök, de sajnos, mindig nyitva van a bejárati ajtó, és a hideg azért oda is behatol, vagy csak én vagyok ennyire érzékeny? A WC az emeletre költözött, s mára rendbehozták az önálló életet élő wc-ülőkét is, ami hajlamos volt váratlanul az ember hátára csapódni. A papírhoz csak erősen kitekert felsőtesttel lehet hozzáférni, de ez legyen a legnagyobb panaszom.
A pult előtt kényelmes bárszékeken ülve nézheti az ember, ahogy a hűtőpulton kis fakkokban felhalmozott friss zöldekből elkészül a kajája. A mai tonhalsaláta első falatjainál egyszerűen muszáj volt felnevetnem, olyan finom volt a grillezett, csíkokra vágott paprika, olyan remekül harmonizált az olívaolajos öntettel, s nem volt olyan durván ecetes íze, mint annak a görög paprikának, amit az Üzemben használunk. Jókora adagot kaptam, spenótlevelekkel, olívabogyókkal, s mellé még kicsi kenyérszeleteket is, kísérőnek.
Barátságos hely, világosabb, tisztább benyomást kelt, mint a régi elrendezés szerinti kávézó. Nem árulnak semmit elvitelre, mármint bort, kávét, ilyesmit, alighanem ezt meghagyják a szemközt lévő, más kézben lévő Campo di Fiori Ristomarket-nek. Akármikor mentünk eddig, még mindig zajlott odabent az élet, de azért nekünk is jutott hely.
***
Focis csont nélkül átment a műszakin. Hamarosan át kell adnom új tulajdonosának. Tip, az őrző-védő birka feladat nélkül marad. Búcsút intek a H-betűnek és a baszk birka matricának. S annyi, de annyi emléknek.... Drága kis Focus-om, hiányozni fog. Jó, jó az a Giulietta, de még nem szeretem annyira, mint Focist...
