"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma megjött a meghívóm a neurológushoz, csak a "mit vigyünk és hogyan találjunk oda?" két oldal, térképpel, mert egy alaposan beépített, rengeteg "unit"-tal rendelkező részén van, gyakorlatilag szemben a kórházzal, de biztosan jól eldugva. A másik két oldal egy kérdőív, legyek szíves kitölteni. Rengeteg kérdés az egészségügyi állapotommal kapcsolatban. Ki a kezelőorvosom, aki beutalt? He? A számlámon szerepel egy hosszú név, de aki megnézett, azt nem úgy hívták. A vizsgálatról melyik orvosomat értesítsék? Ez könnyű, Dr. Kelly-t. Legyek szíves magammal hozni az eddigi szkenneléseket és a hivatalos leletemet. (Miért, van nem hivatalos is?) Fizetés készpénzzel vagy csekken, kártyát nem fogadnak el. Ja, és legyek szíves odaszólni, hogy tényleg megyek majd. Mert ha nem időben mondom le őket, büntetést kell fizetni. Mint egy hotelben. Telefon. Odaszólok, hogy igen, megyek. De a leleteim... Azokat nem láttam, hogyan juthatnék hozzá? A néni tapasztalt, főleg, mert a doktor ...

Hm... nahát. Aszongya a weboldal: tranziens iszkémiás attak - vagyis TIA . Nem előnyös, ha az embernek ilyen nevű háziállata van, de majd babusgatjuk, odafigyelünk, megfogadjuk a kapott tanácsokat, koleszterinszintet méretünk, és megpróbálunk egészségesebben élni (ööö, tényleg). Fejfájásnaplót töltök le a Webbetegről, ez majd nem csak nekem, de a neurológusnak is jól jöhet, mondja Doktornő Ági. Jó kislány leszek. Na, de 43 évesen egy ilyen? Nem korai ez még? Délután hívott a háziorvos, meséljek, mi volt, meséltem, mi volt. Kiváncsian várja, mit fog mondani a neurológus, és örül, hogy nem találtak semmit a fejemben. Én is örültem, hogy nem maradt nyoma a szombati ijedelemnek. Csak V. aggodalmaskodott annyira, hogy tegnap elvitt bevásárolni, nem hagyta, hogy vezessek. Pedig vezetnem kell, holnap megyek a nagybaniba, az élet nem áll meg, legfeljebb majd én állok félre, az útról, ha megint baj lenne. De ne pánikoljunk, nem lesz. *** Pedig ma remek nap volt, jó volt a kedélyem, az adókérdés...

V. kedvenc joghurtja 50 grammal kevesebb lett az edénykében, de az ára maradt - legalábbis a Dunnes-ban. A Tesco-ban 1 euróra csökkent az ára, 1.49 euróról. Olcsóbb lett a tej. Írországban az autósok alig tesznek erőfeszítést, hogy lehúzódjanak a sivítva közeledő mentő elől. Inkább megállnak és bámészkodnak, hogy jé, mijaz, mijaz? Bezzeg - igen, van, ami Mao-n bezzeg -, a magyar autósok még a leszűkebb, legforgalmasabb budapesti utcán is úgy válnak szét, és húzódnak le a mentő elől, mintha varázsvesszővel csaptak volna rájuk. Itt, ha mentő közeledik, biztos V. az, aki leggyorsabban reagál a sorban, s kezd tapadni a járdaszegélyre... A vérvétel fura dolog. A kanült és hosszú műanyag csövecskéjét fel se vette a karom, a bökésnek is alig van már nyoma, de a ragtapaszt sikerült olyan határozott mozdulattal letépnem a karomról, hogy a helyén ott a véraláfutás. Itt az aszpirin vényköteles - nem adnak, sehogysem, ugyanakkor az áruház polcáról simán levehetem a 300 mg aszpirint tartalmazó Disp...

Elnézést, amiért mindenki sikerrel ráhoztam a frászt... Elég vad képek cikáztak a fejemben a hétvégén, de szerencsére - lelövöm a poént -, semmi bajom. Ez az elmúlt 6 óra alatt derült ki. Azalatt megjártam a háziorvosomat, illetve egy újat, mert a megszokott nem ért rá, csak a munkatársa. Ő (Dr. Kelly, fiatal szőke nő), kellően ümmögött és ámmogott, amikor előadtam a drámámat. Megnézett mindent, szemembe bele világított, szemfenékvizsgálat, egyensúlyvizsgálat, hol itt ütögetett meg a kis kalapácsával, hol ott. Mindenem működött. A zsibbadás és főleg a beszédösszekavarás zavarta, de végül annyiban maradtunk, hogy nem talál bennem semmi hibát, ellenben továbbküld egy a közeli kórházba, ahol - ha fizetek, mint a katonatiszt -, remek ellátásban lesz részem. Az általa írt levélkével mentem az ottani ER-hoz, vagyis itt az A+E-hez (Accident and Emergency-hez), ahol megint csak alaposan kikérdezett egy nővér, először főleg a biztosításom részleteiről, s csak azután a problémámról. Hogy hú, mi...