Kedves Emese és Laci!

Képek a mai teljesítményemről. Ezek a sikeres darabok. Arról a 100, a megrendelő igényei szerint "elefántcsont színű" cukorbevonattal bevont (hahaha!) szívről, amit elszúrtam, nincs fotó. Holnap kenhetem le őket újból (1.5-2 óra), s aztán írhatom fel rájuk a kezdőbetűket, amit kértek.

Csak magamat okolhatom. Rosszul vertem fel a cukormázat (előbb a tojásfehérjét, jó habosra, aztán ment bele a porcukor, holott együtt kellett volna, csak nem figyeltem), a bevonat habos lett, sehogysem akart megszáradni. Raktam a sütőbe, emeltem a hőfokot - amíg a sütőben ültek, száraz volt a felületük, de amint kivettem őket onnan, ragadtak. Kicsit kiabáltam velük, de nem hatott. Holnap megint lekenem őket.

A menyasszonyok hasára még fel kell írni, hogy "Dublin", a vőlegények "Kerry" feliratot kapnak. Mert hogy ezek az adott megyék hurlingcsapatainak színei. Vékonyan eresztett cukormázzal fogom felírni. Kék és zöld színnel. Jaj.

Mi az a hurling? A leggyorsabb labdajáték a világon. Wikipédia segít, most már fáradt vagyok mesélni róla.

Most már késő van, megyek aludni, V. is sokat dolgozott, megvolt a mai 12 óránk. Fejenként.

A hétvége még húzósabb lesz. Kibírom, ha addig élek is, csak munkakedv legyen. Majd jó zenékkel megtámogatom a morált.

Hétköznapok

"The family of Richard Wright, founder member of Pink Floyd, announce with great sadness, that Richard died today after a short struggle with cancer."

Ilyenkor az ember elszomorodik. Feck it. Már megint, rák. Ül a kávéja felett, átfut az agyán néhány gondolat, kép, aztán megissza a kávét és megy dolgozni. Netán még zenét is hallgat egy kicsit, s örül, hogy a halottnak tovább él a zenében a tehetsége.

Én hogyan fogok tovább élni, ha már nem leszek? Elvileg valahol Kilkenny mellett van egy fa, ami, kódszám mögé rejtőzve a nevemet viseli. Az ír állam ültette 2000-ben. Nő egy tiszafa is Gizi macskám sírja felett, neki ültettem, legutóbb, mikor láttam, már több mint 1.5 méteres volt. Az is megmarad utánam, remélhetőleg.

A múltkor a frászt hoztam V.-re, mert a szoba sötétjében elalvás előtt elmeséltem neki, hogy elképzeltem, amint lélekként egy olyan kis láng vagyok, mint a British Gas reklámjaiban lobogó pici kék láng. Olyan kis aranyos. S hogy szerinte lélekként meg tudnám-e lebegtetni - mondjuk - a függönyt, jelzésképpen, hogy hé, itt vagyok ám. Mondta, hogy nem. Azt is megbeszéltük, hogy lélekként tovább élni vagy inkább újjászületni szeretnénk-e, de nem merültünk el nagyon a kérdésben, mert nem akartunk rosszat álmodni, és ráérünk még ezen aggódni később is. De azért én nagyon el tudom képzelni, hogy madárként születek újjá, rendszeresen üresre zabálom az etetőt, veszekszem a többi madárral, és a lekakálom a muskátli levelét. De ettől még szeretni fognak, és csodálják majd a színeimet, fürgeségemet. Nem leszek ilyen szétszórt, mint most, és figyelni fogok, nehogy elkapjon a macska.