"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

... egyelőre csak süti formában, habár hétvégére a "magasabb helyeken" akár hózápor is várható. Odakint nulla és plusz 1 fok között váltakozik a hőmérséklet, hideg éjszakákat ígérnek - s most hirtelen dörög és villámlik! A hegyek felől vaskos, koszos szürke felhők jönnek, egy árnyalattal világosabbak, mint maga a sötét ég... A végén még tényleg hó lesz ebből... Gyorsan mentek egyet... Durr, megint... A sütőben csirke illatozik, azokkal a csodás francia fokhagymagerezdekkel egyetemben, amelyekre nézve mindig Bilbao ugrik be, azok a varázsos napok, a napfény, a piac, a gateau Basque, és Bogi vigyora, amint a, ki tudja hányadik pintxo bár meglátogatására bíztat. Majdnem teljes a béke (ha hajlandó volnék megfeledkezni a kifizetetlen csekkemről, és a vészesen közelgő interjúról, akkor akár teljes is lehetne a béke). Bernadette (p.k.) ma a piacon, amikor hallotta, hogy V. nem tud eljönni az 5-ére tervezett vacsorára, mert készülnie kell a kérdésekből, elhalasztotta a vacsorát egy h...

Az uram tegnap felhívott, kicsit kétségbeesetten, hogy mondjam meg neki, ugye, nem ő a hülye, nem ő a túlbuzgó... A többi kollégák nem veszik valami komolyan az állásukért tartandó interjúzást, az okítást elröhögcsélik, s olyan gondjaik vannak, hogy éppen az interjújuk előestéjén mennének kocsmázni, mert "jönnek vidékről a haverok", s hát alighanem kicsit másnaposan fognak majd interjúzni... de sebaj. Vagy meccsre mennek Angliába... ami fontos, ezért nem lehetne-e tolni az interjút... Nálunk pedig már beosztva a hétvégék, lemondva a baráti vacsorameghívás, mert készülés van. Ugye, ugye, nem lihegi túl?! Nem medvém, nem. Próbáltam érvelni, nyugtatni, hogy ezek az emberek sosem voltak munka nélkül, s ha igen, volt segély, vagy apu-anyu, és a "jóvilágban" kaptak munkát, amikor még boom volt, s talán nem is sejtik, hogy nem mindenhol kapnak ennyi benefit -tel járó helyet, s nem voltak olyan helyzetben, hogy minden a munkahely meglététől függött... vagy legalábbis majd...

Ugye, szép ? Ráadásul praktikus. Még boldogult deli asszisztens (a.k.a. designer sandwichmaker, hahaha) koromban tanultam meg a színkódolt vágódeszkák fontosságát. Úgyhogy amikor tegnap megláttam őt az újságban, azonnal döntöttem: nekem ilyen KELL. S most az ajándékbónból futotta is. Ma lelkifurdalás nélkül dobtam a műanyagos reciklálós zsákba régi, meggyötört, karcosra vágott "deszkámat". Remélem, ettől a készlettől a higiénikus is el lesz bűvölve, majd ha jön legközelebb. Vagdosásra fel!

Azt hiszem, minden településnek megvan a maga fura alakja, aki erősen kilóg a sorból, s akit (főleg kisebb településeken) a "village idiot" névvel illetnek a háta mögött... Vagy azt mondják rá: "Oh, (s)he's such a character!", s ez még az enyhébb megnevezés. Szülővárosomnak, Sopronnak is megvolt a maga "fura embere", egy magas, szikár fickó, kortalan arccal, aki télen-nyáron szakadt nadrágban, zokni nélkül, lötyögő gumicsizmában mászkált, s fura pletykák terjedtek róla, pl. hogy megverték a rendőrök, s azóta lüttyő, és nem érzi a hideget... Dublinban volt szerencsém már a "táncoló nénihez", aki a Spire környékén szokott olyan zenére táncolni, ernyővel a kezében, amit csak ő hallott, átszellemült arccal, kis mosollyal. Minden nap. Nem tudom, megvan-e még? Bray-ben is van egy néni, ugyan ő nem táncol, hanem plakátot lenget, míg fel-alá jár a főutcán. Aprócska, igen ráncos arcú, igen öreg asszony, vékonyka. Jókora plakátot hurcol egy rúd végén, ...