Ugyan a Tesco-ban (is) már karácsonyi dekorációt, csomagolópapírokat, csokimikulást és -jegesmedvéket kínálnak (hm, most vegyek-e lapokat, vagy később?), odakint még balzsamosak a reggelek, s pár fa színesedik még csak. Ugyan a telepi nyárfák levelei lassan beterítik a gyepet, de a kertész még most is hetente egyszer nyírja a füvet, és még javában érnek a paradicsomok a kiskert ponyvája alatt. Tegnap félig szárítottat csináltam a sok kis koktélparadicsomból, később spagettiszósz lesz belőlük. Este pedig két zellerszál kíséretében megittam az első pohár, magam által eltett paradicsomlevet vacsorára.
Jó érzés volt.
Mire azt gondoltam, hogy újra kezelhetővé vált a munkamennyiség, visszatért hozzánk az Air B and B, valószínűleg megint hetente egyszer rendelnek nagyobb mennyiséget. Pl. mára 15 torta volt a megrendelés. Sikerült időre befejeznem őket, de a dekorációk elég rusztikusak lettek, khm. Elvileg kapok nagyobb kapacitású sütőt, kopp-kopp, de segítő nem lesz mellé, az már biztos. Ne legyünk telhetetlenek, ez is nagy segítség lesz, ha tényleg megvalósul.
A Facebook-on már írtam, hogy könyvet és szatyrot kaptam ajándékba a River Cottage-tól, ahol egy megrendelőm ismerőse a születésnapi partiját tartotta, amire sütiket készítettem, többek között a River Cottage logójával díszítetteket. Állítólag - Daphne, aki közvetített, ragaszkodik hozzá, hogy ez az igazság - az alkalmazottaknak annyira tetszettek a sütik, hogy elküldték nekem a sütis könyvüket, s a könyv írója, Pam Corbin, a sorozat rendszeres résztvevője le is fotózkodott a táskával és a sütijeimmel.
No. Igen kétkedő ember vagyok, ezért is gondolom, hogy a könyv megrendelőim ajándéka, a fotót is ők szervezték, hiába erősködik Daphne. Akár így történt, akár nem, a lényeg, hogy remek tortarecepteket találtam a kötetben, s abból az egyiket a múlt héten be is vezettem az Üzemben, ahol lassan elkezdhetem sütni a télire való süteményeket, tortákat: almásra, magosra, most érő gyümölcsökkel készültekre gondolok.
Az alábbi mézes torta névre hallgat, a River Cottage Everyday kötetben már szerepelt, ott is bejelöltem, de elkészíteni csak most volt időm. A sütős könyvük szerint egyik szakácsuké, Gill Meller-é a recept. Az ízét a kiválasztott méz segítségével változtathatjuk: egyszer majd elkészítem manuka mézzel is, eddig ír virágmézzel próbálkoztam, Clonmel mellől érkezett hozzánk a kistermelői méz egy 5 literes bödönben: főnököm mamája, Mel szerezte. Igen finom, világos, jól csorgatható méz, a tortához remekül megfelel.
Hozzávalók
300 g puha vaj
250 g kristálycukor (ha van, félbarna)
4 tojás
150 g teljes kiőrlésű liszt
150 g darált mandula
2 kiskanál sütőpor
50 g szeletelt mandula a tetejére
4-5 evőkanál puha, folyós méz (többet teszek rá)
Kell hozzá egy 23 cm átmérőjű csatos tortaforma, kivajazva, kilisztezve. Aljára sütőpapírt terítek. (Apropó, a minap az itteni Woodie's DIY-boltban (ami a Praktiker/Obi megfelelője talán) új osztályt, konyhaosztályt (!) találtam, s sikerült vennem előre méretre vágott, újra felhasználható, kör alakú sütőpapír lapokat, 50 darab volt egy csomagban, csodás. Ilyen alkalmakkor, amikor csak a forma alját kell kibélelni, remekül jön.)
A puha vajat habosra keverem a cukorral. Egyenként hozzáadom a tojásokat, evőkanálnyi liszt kíséretében. Simára keverem. A maradék lisztet összefkeverem a sütőporral, és a finomra darált mandulával. Majd ezt kanállal óvatosan beleforgatom a tojásos keverékbe.
Az egészet a formába simítom, a tetejére egyenletesen rászórom a mandulát, majd 170 fokos sütőben kb. 45 perc alatt készre sütöm. A sütőből kivéve, amíg még forró, rácsorgatom a mézet, úgy, hogy mindenhová kerüljön belőle. Melegen, vagy hidegen is tálalható, ha igazán fel akarjuk dobni, adjunk hozzá valamilyen kompótot, de magában, egy pohár teával is nagyon finom.
***
Egyébként mától fizetni kell a vízért Írországban.Számomra egészen kavaros a rendszer, egyelőre óránk nincs, átalánydíjat fizetünk, ha jól emlékszem, gyermektelen párként 212.80 eurót, egy évre. Akit érdekelnek a további részletek, íme a weboldal: www.water.ie
