Igen, ha valaki megkérdezni, milyen a munkakedvem, akkor ezzel válaszolnék: egy kb. 30 láb hosszú nyögéssel.
Mert semmilyen. A kenyereket csinálom, mert elkezdődtek a munkás hetek, pár biscuits-in-a-jar is készült a piacra, de sütisütésre még nem bírtam magam rávenni. Már Bálint-napi tervekben gondokozom, Ray adott is rendelést, s szerintem a kávézó is fog, vagy gyöngéden rájuk eröltetem, majd meglátom. Most várom, hogy egy ismert magyar mézeskalácsos megnyissa a webshopját, s akkor lecsapok a tökéletes arany cukormáz receptjére (azt is mondta, segít, ha a megfelelő alapanyagokat nem tudom beszerezni). Bálint-napi süti szép aranyozással - úgy sejtem, kapós lenne.
A reggeli felkelés is csak nyögve megy, rendszerint V. után kelek, kávéillatra megyek ki, csipásan, s lassan bebootolok, mint egy öreg számítógép. Az első hét hideg napokkal kezdődött, még kesztyű is kellett. De a hideg idő nem akadályozott meg bennünket, hogy lemenjünk vidékre, s kiránduljunk egyet, amolyan couch potato módra, bejártunk egy arborétumot Inistioge-ben. Már voltunk arrafelé autós találkozón kétszer is, de a kertbe sosem mentünk fel. Pedig csodálatos. Tele van öreg, nagy fákkal, kaliforniai vörösfenyővel, japán cédrusokkal, monkey puzzle fákkal, ezen felül van sziklakert, bukszusokból ültetett sövények, kerti házikó, tiszta ösvényekkel... Az elején tágas parkoló, tiszta WC-vel, s tavasztól már újra működik a kis kerti kávézó, amit egy viktoriánus télikert házikójából üzemelnek.
A beugró 5 euró a Woodstock Arborétumba, melegen ajánlom. Biztos, hogy visszamegyünk még, másfél órás autóút, tehát nem nagy távolság, s jó lesz majd tavasszal vagy nyáron megnézni, amikor minden virágzik. Sajnos, a közelben elég limitált az étkezési lehetőség, de a közeli, számomra kiejthetetlen Graiguenamanagh nevű településen a Barrow folyó partján a Duiske Inn-ben van carvery lunch. S olyan kocsmapult, ami mögött a kedves hölgy a whiskey rendelésnél megkérdi, hogy kérünk-e valamilyen mixert-t a pia mellé, mondjuk vörös limonádét?
Én kértem, habár borzalmas, de kedves volt piaci társam, Willie egészségére muszáj volt innom. Ha ő beült Kilternan-ban a kocsmába, kérés nélkül adták a whiskey-je mellé a vörös limonádét. Úgyhogy fenntartottam a hagyományt a kedvéért. De csak keveset töltöttem a whiskey fölé, mert azért mégis...
***
Voltam ugye, fogorvosnál. Különösképpen nem kellett magyaráznom, miért vagyok ott, belenézett a számra, s hümmögött. Mind a három fogamat, amin másik doki dolgozott, helyre kell hozni. Clumsy megoldásokkal élt a másik, nem alakította ki rendesen a fog formáját, a másik helyen pedig gyakorlatilag egybetömte két fogamat a tömőanyaggal. Úgyhogy lesz meló. De Dr. Heavey legalább megint alaposan lepucolta a fogaimat, amelyeken az új elektromos fogkefe és a fogselyem/kefécskék használata ellenére is van lepedék. A fene egye meg. Majd el kell kérnem a leleteimet a régi rendelőtől és elküldetni neki, hogy véglegessé váljon az új helyhez való csatlakozásom.
S nem, nem mentem vissza a régi rendelőbe reklamálni, ezt meghagyom a fogorvosnak, aki jóban van a régi rendelő tulajával. Ő el tudja mondani, mit ket szúrt el a számban az a nagydarab, szuszogó fogorvos, akinek a keze alá kerültem.
(* Russell Crowe színész kapta ezt az utasítást a rendezőtől, hogy milyen hangot adjon ki egy verekedés forgatása közben, s ez megragadt bennem)
