Gyarapodik a mintasüti-állomány

Ezeket alkottam, a kávézónak (mert, igenis, meg akarom neki mutatni, hogy mit veszít, lám, ilyenem is van, ezeket szállítanám minden héten, ha nem szúrtad volna el).

Rossz vagyok :-)

A csörgőből nem csináltam mintapéldányt. A macskából nem szállítok a kávézónak, abból csak Trish-nek és nyerteseimnek készült mintapéldány. Illetve majd a piacra akarok hasonlókat csinálni, mézesből, hogy ne legyenek törékenyek, és sokáig elálljanak. Az átlagos kiszúróknál nagyobbak... A cupcake-et még lehetne dekorálni szórócukorral, ehető csillámokkal... a macskának pedig, így elnézve, talán jobban állna egy háromszögletű orr, nem?

Ezeket hamarosan becsomagolom, s útra kelnek.

S ma már jött telefon a kávézóból, délután négykor! Csak nem voltam otthon, hogy beszéljek velük, mert éppen Böhömért mentünk, Dublinba. Jaj, tudnék-e pár, fiús sütit beszorítani, hétfőre, gyorsan, a rendelt 100 süti közé? Nem, nem tudok, sorry. Már megsütöttem a százat, már dekoráltam őket. Ugye, egyik feltételem az volt, hogy extra megrendelést, extra szállítást nem vállalok. Ezt újra megerősítettem Peter-nek, amikor hazaértünk a péntek kora esti, borzasztó forgalmi dugóból, és vissza tudtam hívni őket. Hogy NINCS külön megrendelés. Süti van, legfeljebb gondoskodom róla, hogy a 100-ból - mondjuk Bálint-nap környékén -, 20 darab szív alakú legyen, és piros. S Húsvétkor legyen nyúl alakú.

Rossz vagyok.

***

Nem vagyok egy hozzáértő, sőt... de megmondtam az uramnak, szerintem mi a baj a kocsijával. Mitől van az, hogy mióta megszerelték, azóta, némelyik bukkanón való áthajtás után mitől szól olyan nagyot - szerintem - az első felfüggesztés, mitől van az, hogy a gerincem is beleremeg az ütésbe, s a következő "fekvő rendőrnél" már félve emelem el a hátsóm az üléstől?

Egyszerűen ráéreztem. S igazam lett, a szerelő ma megerősítette. A felfüggesztésből Ambrose-ék kispórolták a "bumpstop"-ot... Fogalmam sem volt, hogy van ilyen alkatrész, csak az autó és a kerék korábbi viselkedésétől nagyon eltért a mostani. S a felfüggesztés volt az utolsó dolog, amit megváltoztattak rajta...

Ettől még nem leszek amatőr autószerelő (sem), de azért büszke voltam a megérzésemre.

Wish list

A telefonomon lévő, már régóta nem bővülő wish list azért jutott éppen ma eszembe, mert Pappito írt az egyik tételéről. A LUAS-on ülve írtam az első tételeket, jó pár hónappal ezelőtt, amikor rádióhallgatás közben ("Mire költenénk a lottónyereményünket?") ihletet kaptam, s elkezdtem jegyezgetni, mit vennék a lottónyereményből, és mi lenne fontos az életben. (Az teljesen mellékes, hogy már nem lottózunk :-))

S angolul írtam, mert gyorsabb volt bepötyögni:

A "Shinto " bedspread from Habitat to brighten up the bedroom
A John Rocha "Alil Celtic Triple Element" necklace
A house w 2 bedrooms and a vegie garden down d country
A dog and a cat

A big second-hand Defender

Chatham Island forget-me-not in d garden
I'd like to sleep w d windows open so I could hear d rain
die peacefully

not to die alone

good health and never to be bored

***

Nemrég hívtak a kávézóból, a manager volt, Peter. Megkapták a mailt, és annyira örülnek, hogy akkor mégis szállítok, és hétfőn várni fog a pénz, és hát, khm, és izé, igazából ő javasolta ex-főnökömnek, hogy a készpénzes szállítás megfelelőbb lenne nekem... Így most már érlelem a sütitésztát, az 50 gingerbread men-t pedig mindjárt dekorálom. Valamiért voltam annyira magabiztos, hogy azokat ma reggel kisütöttem :-)

A Giddy Goose-ból még nem jött telefon. Ellenben megjött a macskás kiszúró is, remek, már sütöttem is gingerbread macskákat.

Újdonságok

Báli ruha, csörgő és cupcake kiszúró

Ma reggel megjöttek az Ebay-ről az új kiszúrók. Éppen elmenőben volt az uram, így rajta kaptuk a postást, amint a cserép muskátli mögé rakja a csomagot. Nagyon-nagyon megköszöntem neki, hogy oda teszi, megtakarítva nekünk a postai csomagelosztóig a sétát. Most már biztos vagyok benne, hogy nem az ő hibája volt, hogy az Amazontól tegnap mailt kaptam, miszerint két kiküldött könyv "kiszállíthatatlan" cimkével visszaérkezett hozzájuk. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Értesítő sem jött, hogy csomagunk van, illetve értesítő kiküldése után is legalább 5 napig várni szoktak, mielőtt visszaküldik a csomagot a feladónak. S a csomag pénteken kellett volna hogy megérkezzen... erre én hétfőn arról kapok mailt, hogy már visszaküldték, és az árát már meg is térítették nekem ajándékbónban...

Két napig nem volt posta, az igaz, a hóhelyzet miatt... Ahogy írták, elmosódhatott a cím a címkén, esetleg elszakadt a csomagolás, de érzésem szerint nem a mi postásunkon múlott, hogy hipp-hopp visszakerült Angliába a csomag.

A kiszúrók igen jó minőségűek, külön volt csomagolva mindegyik, recepttel a csomagolás hátulján, sőt, emailben még több receptet mellékelt mellé a cég. Kicsit nagyobbak, mint a többi kiszúróm, ezért az jutott eszembe, hogy gingerbread tésztából fogom őket elkészíteni, szép, többrétegű dekorral, cukorgyöngyökkel, és egyesével fogom őket árulni a piacon. Hátha. S ha kapósak lesznek, akkor másféléket is fogok készíteni, van még pár nagyobbacska kiszúróm.

Most még a macskás kiszúróra várok, hogy Cat sütijeit is elkészíthessem :-)

***

Ezek pedig itt a berry tart-ok. Sajnos, a gyümölcsök miatt meglehetősen költséges őket elkészíteni, ha keresni akarok rajtuk, 3.50-ért kellene adnom egy 9 centi átmérőjű tart-ot. Vagy nézek fagyasztott gyümölcsöt... A súlyuk elég jelentős, a méretükhöz képest, de hát van benne anyag rendesen. A citrom tart-hoz használt héjban sülnek, a töltelék ún. frangipane, ami jó sok darált mandula, tojás, kevés cukor és liszt keveréke. Vanília esszenciával ízesítve. A tart édességét amúgy a tésztahéj adja, azt hiszem, legközelebb rakok a frangipane-ba több cukrot, mert ugyan így is finom, de az írek édesszájúak, azt hiszem, ők elég íztelennek találnák a tölteléket. Több napig is eláll, sőt, a tesztelést végző uram szerint jót is tesz neki, ha 1-2 napig nem nyúlunk hozzá. Még arra is gondoltam, hogy nem bogyós gyümölcsöket rakok beléjük, hanem felezett mandulával kirakom a tetejét - olcsóbb és talán csinosabb is lenne. Aztán ha jön a nyár, már mehet bele olcsóbban málna és szeder (utóbbiból itt az erdőkben bőven akad, nem kell mexikóit venni, ugye).

A receptet a Murphy's fagylaltosok oldaláról vettem, ha valakit érdekel, szívesen lefordítom.

***

Közben végetért a hóhelyzet, a tegnapi esők és az enyhülésnek hála eltűntek a hófoltok, most erős szél fúj, és komor az ég. Nem halaszthatom tovább a nagybaniban való bevásárlást, a kamra kong, liszt-cukor-méz kell, és fűszerek.

Tegnap egyébként elvesztettem a "szüzességem", már ami a belvárosi vezetést illeti, életemben először merészkedtem be ugyanis jó mélyen a belvárosba kocsival. Sőt, az északi oldalra is átmentem, V.-t követve. A megbízható Alfa-szerelő ugyanis nem messze a North Circular Road-tól rendel, V. oda vitte el Péter kocsiját, én pedig visszahoztam őt a munkahelyére. A keskeny belvárosi utak, a merészen nyomakodó buszok, a kocsitól centire sávot váltó szemetesautók... mind új volt, csupa izgalom. De túléltem ezt is. Sőt, rácsodálkozhattam olyan helyekre, ahol nem jártam már jó régen, s kiderült, ott közben új épületek épültek, új útszakaszok kanyarodnak a régi helyén, jé, ez a kereszteződés a múltkor még nem volt itt... Néha ijesztő, hogy változik a város.

Kis köztes

Annyi rosszat írtam eddig ex-főnökömről... most megemlítem a pozitívumot. Ma megkaptam a novemberi-decemberi csekkemet, együtt. Január 5-én megírta, 8-án feladta.

Azt hiszem, ebből kiderül, hogy nem akar pitiánerkedni, egyszerűen csak szétszórt, ami a kávézó ügyeit illeti. Ha négy hónappal ezelőtt rászánja az időt, és kérdésemre (mert kérdeztem nem is egyszer, s nemcsak tőle) elmondja nekem azt, amit nemrég a mailben, hogy csupa nagy beszállítójuk van, akik 30 nap után kapják meg a csekküket, akkor azt mondom, jó, kivárom én is azt a 30 napot, nem csinálok neki extra aláírnivalót... nem gond. S akkor még ma is szállítanék neki. Ennyin múlott az egész.

Ha egy ajtó becsukódik - kinyílik egy másik?

Tegnap kora délután kint voltunk a reptéren, ahová Pétert vittük ki, akinek óriási mázlijára a havazás ellenére indult a gépe Budapest felé - bár a hírekben és az információs weboldalon is azt állították, hogy a reptér bizonytalan ideig le van zárva. Csak mert leesett némi hó. A reptéren óriási volt a tömeg, de a becsekkelés azért zökkenőmentesen sikerült, és azóta Péter - igaz, a csomagja nélkül -, megérkezett haza. (Hogyan hagyhat itt egy közvetlen járat csomagot, ne kérdezzétek. Talán a kései becsekkelés volt az oka.) Péter ránk hagyta az autóját, amit holnap V. visz el egy szerelőhöz, hogy rendbetegye. Így most két Alfa áll a lakás előtt, egy szolid bordó, és egy sportos fekete :-)

A pár centi hó miatt a piac is elhalasztódott, pedig már elindultunk oda V.-vel, amikor Bray közepén ért a telefonhívás, hogy ne menjek, nincs piac. (Sebaj, ahogy írtam, megesszük az eladásra szánt árut, kivéve a sütiket, mert azok elállnak.) Jól teletömtük magunkat kenyérrel és felvágottal, utóbbit a pukkadásig tömött Tesco-ból szereztük be, ahol volt egy olyan érzésem, hogy mindenki pánikolva vásárol, a "szörnyű időjárás" miatt. Minden adva volt egy lusta, laza szombat délutánhoz, amikor késő délután Daphne kissé lélekszakadva hívott, hogy annyira izgatott, és húmegha, azonnal fel kellett hogy hívjon, mert talált nekem egy helyet, ahová szállíthatnék. S öt perc múlva egy sms jött a hely nevével, a tulaj nevével, a manager nevével, s tudnék-e már holnap menni, és bemutatkozni, és beszélni velük? Mert nagyon érdeklődnek a sütijeim után.

Micsoda? Csak kapkodtam a fejem.

Bing, Google, mivel a hely elég új, ezért alig találtam róla infót. Kellemes kávézónak tűnt a két bejegyzés alapján, amit bányásztam róla, ahol jó a kaja, de nehézkes a kiszolgálás. Miért ne mennénk oda egy vasárnapi brunch-ra? Így délelőtt nem keltünk olyan jajdekésőn, hanem fél 12-re odamentünk Daphne-hoz, és onnan elballagtunk a kávézóba.

Amikor beültünk, és megláttam az igen tetszetősen berendezett pulton a dús választékot, kicsit megsüllyedt a szívem, nem kellek én ezeknek. Sokféle sütijük van, igaz, olyan amit én csinálok, nem volt :-) A gingerbread man-jük pedig elég felejtős, állapítottam meg némi szakmai büszkeséggel. Nem annyira lopva meglestem a választékot közelről (s nem utolsósorban az áraikat), a kávézó szintjén mozognak, bár a kaja csöppet olcsóbb.

A hely tiszta, világos, tágas, a logó pofásan megtervezett, az asztalok, a berendezés ízléses, a hatalmas ablakokon végig lehet látni Dun Laoghaire főutcáján. Botondék régi lakóhelyétől, a Connaught Place-től egy köpésnyire, a York street sarkán van a Giddy Goose kávézó. Nemrég, valamikor ősszel nyitottak. A felszolgálók, a személyzet logós köpenyben és pólóban sürögtek, a menü jól áttekinthető. A negatív review ellenére a kiszolgálást igen figyelmesnek találtam, noha evőeszközt, szalvétát tényleg külön kérni kellett. Felemlítettem a rossz reviewt Daphne-nak, mire elmesélte, hogy a nyitás óta már új a személyzet, új a manager, a kezdeti nehézségeken, botlásokon már túl vannak, s valóban, igen kedves, figyelmes volt a kiszolgálás. Szavunk nem lehetett. Egy kövérkés srác azonnal jött, hozta a menüt, és rendelés után mosolyogva tűrte Daphne ezernyi extra kérését, amivel jó párszor visszaküldte a kávét, a sonkás croissant-ját. A sokadik óhajával egy csöppet felidegesítette az uramat, aki a wc-be menekült mély levegőt venni. Én pedig csendben pirultam.

Daphne végtelenül rendes, segítőkész ember - azt hiszem, ezt nem kell bizonygatnom -, de néha igen nehéz kliens tud lenni... tudom, voltam már vele pár leülős helyen, és dolgoztam már neki párszor. Van benne valami örökös rezegés, valami pattanásig feszülés, amiért gyakran úgy érzem, egy transzformátorházzal állok szemben. Amelyik folyamatosan zümmög, és korántsem csendben. Zizeg, na.

A managerrel a brunch után beszéltünk. Fiatal nő, egy hete dolgozik itt, korábban event management-tel foglalkozott. A mintasütik tetszettek neki, a látott fotók is, látott fantáziát bennük. Hosszan magyaráztam a lehetőségeket, hogy tapasztalatom alapján mi tetszik az embereknek, mit szeretnek, mit szoktak kérni. Sajnos, a tulaj nem volt jelen, de a manager megígérte, hogy a héten felhívnak, s esetleg megint leülünk beszélni. Lehet, hogy csak az elfogyasztott finom szendvics és a forró kávé okozta a jóleső melegséget a gyomromban, de szerintem lesz belőle valami.

Daphne szinte zavaróan zengte rólam a dicshimnuszt a beszélgetés közben. Ha őt hallja az ember, azt hihetné, istencsászár vagyok, vagy mi.

Fél szemmel néztem a közönséget, a kisgyerekekes mamától az idős, kereskesszékes hölgyig mindenféle ember megfordult ott. A manager mesélte, hogy a nap minden szakában megvan a maguk vevőköre, hivatali alkalmazottak, gyereküket iskolába kísérő mamák, nyugdíjasok... A hét minden napján nyitva vannak, és annak ellenére, hogy a közelben vannak más kávézók is, sürgő-forgónak tűnt a hely.

Jó érzéssel jöttem el, a hely tetszett, V.-nek is, de persze, semmi sem biztos még, csevegtünk, ennyi. Egy lehetőség. Este pedig elküldtem ex-főnökömnek a mailt, benne a szállítási feltételeimmel. S most úgy ülök itt, hogy akármi lesz is, nem üli meg a gyomrom, mert fogom tudni kezelni.