Elküldtem az uram segítségével fogalmazott illatos emailkémet a főnökömnek, hogy beszéljünk a fennálló problémákról, mert nekem sem energiám, sem időm naponta 4-5 órákat túlórázni. Természetesen nagyon politikusan fogalmazódott meg a levél, V. verhetetlen ebben. Miceal, aki ugye, a manager-em lenne, hárított mindent, menjek egyenesen a fejhez, így mentem. Drukk!
A hétvégét jobbára pihenéssel töltöttem, és valamennyit kertészkedtünk is. Hannah-nak nagy újságolni valója volt: a közösségi kertről született egy cikk, aminek nyomán megkereste őt egy angol, amolyan Termeld Magad! magazin, hogy küldene-e képeket, mert összeállítanak egy összefoglalót közösségi kiskertekről, s szeretnének szerepeltetni minket is. Szombaton, az a rendkívül kevés számú érdeklődő, akik megjelennek a rendszeres kertészkedés alkalmával, alaposan körbe lettek fényképezve, amint dolgoznak, és elmélyülten szemlélik a lassan kamaszkorba lépő neveltjeiket, élükön a babokkal és a borsóval. Szerencsére sok gyerek is ott volt. A fotózás során megkaptam egy feleslegesnek ítélt uborkanövényt, ki- és bepakolhattam egy halom palántát (hadd szokják a híres ír időjárást), V. pedig igen aktívan, nagy ötletekkel járult hozzá a csepegtetős öntözőrendszer kialakításához (Aldi-vétel volt, Hannah nagy reményeket fűz hozzá). Az uram megszívta a csövet a rendszer összeállítása után, hogy lássuk, jön-e majd a víz a tartályból, s azt csak utána látta, hogy Hannah a hordóba dönti a varázsnedűnek tartott trágyakivonatot, s mint kiderült, nem először...
Tegnap este kimentem visszarakni a napközbenre kirakott palántákat, s a csendes esőben egyedül húzogattam a szállításhoz használt kiskocsit a palántákkal. Olyan jó volt bent állni a langymelegben, hallgatni a cseppeket kopogni a nejlonon, s segíteni a katicabogaraknak lepucolni a babokról a kártevőket. Ellenőriztem az egy nappal korábban elültetett kis paprikapalántáimat (elég nyeszlettek, az ablakban nem kaptak elég fényt szegények), s a sor újhagymát is, amit a kikelni nem akaró póréhagymák helyére. A facsemeték közül több már virágot is hozott, a leveleik, hajtásaik nagyok, hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora nagyot nőttek. A ribizlibokrokon már apró fürtöket látni! S a rózsáimnak is vannak hajtásaik, igaz, jóval kisebbek, mint azon, amit a saját teraszomon, edénybe ültettem el. Az már bimbókat is hoz.
A házas csigákat szorgalmasan dobálom, ha elém kerülnek. S mit tesz Isten, éppen a minap került elém ez a cikk a csigahajigálás hasznáról. Ugyan ez igen izgalmas, és talán segít egy kicsit a gondon, de nem oldja meg a meztelencsiga problémát. Arra alighanem marad a zseblámpával (és esetleg ollóval) való vadászat, ahogy Hugh Fearnley-Whittingstall javasolta.Csak legyen hozzá gyomrom.
Amúgy a kertet jelenleg egy zöldike pár látogatja nagy szorgalommal. Elültettem ugye az ázsiai boglárkákat, sokukat függő virágkosarakba, s megint feltűnt, hogy a kosár külsejét fedő szövetet tépkedi valaki. Eddig a cinkék jártak rájuk, most zöldikéék vannak soron. Annyira aranyosak, ahogy folyik a munka, mert míg a tojó buzgón gyűjtögeti a szálakat, s egyre nagyobb "bajusszal" a csőre körül röpül el, addig a hím semmit nem csinál, csak ül a közelben, s felügyel az asszonyra. Kár, hogy nem tudok valahonnan kutya- vagy birkaszőrt szerezni, biztos örülnének neki. Csak műszálas tömőanyagom van, az pedig nem lenne jó a fészkükben. Az egyik tollpárnánk ereszt, kivettem belőle pár tollat, s kiraktam a kosárba, még melegebbé tenni a fészküket...
Ezt a videót küldöm szeretettel Erikának (is), lehet, hogy már felraktam a Facebook-ra, de most ide is belinkelem. A Bray és Greystones közti, a sziklás dombok oldalában haladó sétaútvonalat mutatja be. Rendkívül népszerű útvonal, hétvégenként sokan sétálnak, futnak rajta. Mi is sokszor megtettük már. Sajnos, a filmen szereplő neves író és természetfilmes Éamon de Buitléar tavaly elhunyt. Róla a Bray Head-et körbeölelő, rövidebb túraútvonalat nevezték el nemrég.
