Mint sokan a pékek közül, én is leszoktam az Angliából való rendelésről, s másfelé keresgélek. Vagy a német Amazon siet segítségemre, vagy - a még Janka által megmutatott - Meilleur du Chef francia oldal, ahonnan sütéshez való eszközöket, díszeket rendelt egyszer. Mostantól ez lett a vanília forrásom, s persze, legutóbb nem tudtam ellenállni a yuzu aromának, és két ovális, lenvászonnal bélelt kelesztőkosárnak sem. Mostanában elég sokan rendelnek fél veknit, nekik szeretnék kicsi, de formás vekniket sütni a félbevágott nagyok helyett. Esetleg másféle kovászosokkal is kísérleteznék a piacra. Nem éppen hatékony sütés szempontjából, hiszen még mindig vas edényben kettesével sütöm ki őket, de ha majd végre hazahozom a jelenleg Magyarországon edzés alatt álló vaslapjaimat, akkor majd edény nélkül szándékozom sütni. Fingers crossed, hogy sikerüljön is, mert az is egy művészet.
Ahogy nézem, pár dolog eltünedezett a boltokból Brexit óta, vagy ritkábban van. A helyi Tesco-ban gyakran kapható érdekes lisztek már egyáltalán nincsenek. A másik a nem annyira titkos hozzávalóm, amitől a gyömbéres süteményem olyan finom volt, az a szirupban elrakott gyömbér volt, amit bele szoktam reszelni a tésztába. Először a nagybaniból tűnt el a félkilós üveg, aztán most az élelmiszer áruházakból. Persze, vadászhatnék rájuk a Health Shop-okban, vagy online, de keresgélés közben találtam egy receptet, s kiderült, jóval barátságosabb áron magam is megcsinálhatom. Ugyan 3 óráig kell főzni a cuccot, de belevágok. Most, hogy elkészült 17 üveg bodzaszörp, egészen ügyes kis háziasszonynak érzem magam, aki az erdő-mező virágaiból csinál használható dolgokat, haha.
Itt-ott megemelkedtek a liszt árak, pl. a szívemnek oly kedves olasz Manitoba d'Oro liszt ára egy eurót ugrott. Nem néztem, milyen volt a kanadai búzatermés, talán az befolyásolta az árát, de őszintén, nem szoktam ilyen mélységben elmerülni a dologban. Azt is észrevettem, hogy lisztforrásom most már súly szerint fizetteti a kiszállítást, ezért nem igazán éri meg megrendelni tőlük a több zsákot. Kénytelen leszek visszatérni a nagybaniban kapható kanadai búzából őrölt olasz liszthez. Ami dögös, és dolgozik, mint a kisangyal, csak sajnos, nem mindig kapható. S a legutóbb, amikor megemeltem a 25 kilós zsákot, hetekre kiütöttem a derekam. Így, ha van ötkilós kiszerelésben, akkor azt hozok.
Pár hete az egyik itteni betelefonálós műsorban valaki egy 12 eurós vekniről mesélt, amit egy francia baszkok által fenntartott cukrászdában vett, Maynooth-ban. A műsort az íreknek kvázi kötelező hallgatni, mert a műsorvezető, ha teheti, utána is jár a problémáknak, s segít azokat megoldani, így legtöbbször az egész műsor egy merő panasz. Persze, az ár hallatán ment a habzószájazás, hogy már megint eljött a jó világ, 12 eurós kenyér, hú meg ha.
Mekkora lehet az a vekni, gondoltam, hogy ennyire került: kétkilós? (Az én 850 grammos veknijeim 5 euróba kerülnek.) Kis keresgéléssel megtaláltam a delikvenst, 1400 g-os tönköly vekniről van szó, egy Roundstone nevű - nem is pékség, hanem 'sütőház' - készíti, amelynek egyetlen oldalból álló weblapja van csak. A sütödét pedig az egyik itteni (drága, vagy egyenesen luxus adalékokat, hozzávalókat forgalmazó) nagybani cég, az Odiaos tartja fent, s a kenyereket szigorúan beszállításra árulják csak, Az árat a hozzá való "ősi" lisztekkel (tönköly, einkorn, rozs) indokolták. No, és a tartóssággal. De mégis... 12 euró! Azért az egy 'csöppet' súlyos.
Piaci kollégám - aki a műsort említette nekem - annyira fellelkesült, hallván a rádióban a kovászos kenyér előnyeit, hogy arra buzdított, legyek szíves a kenyereimnek nagyobb felhajtást csinálni a piacon. (Eddig, úgy tűnt, nem érdekelte, amíg el nem hangzott a híres betelefonálós műsorban, hogy milyen jó hatással van az emésztésre a kovászos kenyér, milyen tartós: úgy látszik, maga a műsorvezető, Joe Duffy elismerő hümmögése kellett hozzá, hogy ezt erénynek ismerje el, haha). Nem mintha eddig nem fogytak volna el a félbevágott veknik, de legyen, csinálok nagyobb feliratot. Így most egy jókora nyomtatott lap hirdeti a kosár felett a t. vevőknek, hogy a kenyerem adalékanyagok nélkül, egy 8 éves kovász segítségével készül, olasz/francia/ír lisztből, bio ír tengeri sóval, blablabla. De inkább a külseje az, ami miatt először elviszik, aztán rákapnak az ízére is.
***
Ma különösen lelkes voltam gyalogolásilag (talán a tegnap, viszonylag apró kellemetlenségekkel túlélt fogorvosi látogatás okozta), mert lejártam 7 km-t. Remek idő volt, kicsit felhős, később napos, csupa madárfüttyös reggel élénk színekkel. Sajnos a madarakból a telepen kívül semmit nem hallottam, mert belemerültem egy jó hangoskönyvbe, de a sok virágos kert látványa igen kellemes volt. Meglepően sok sétálóval találkoztam. S két kedves macskával, akiket már láttam egyszer, tavaly, amikor az egyikük egy cickányt pakolászott ide-oda az aszfalton. Most sikerült mindkettőt alaposan megszorongatnom.
***
Tegnap a kedvesen csicsergős, fiatal fogorvosnál volt ám tetemrehívás. Mivel mosok fogat, hányszor naponta, fogselyem? Milyen márkájú fogkrémmel? Hogyan mosom? Nem jó, túlságosan durva módszer, így mossam, ennyire érintsem csak a fogakhoz a kefét stb. Mikor voltam fogorvosnál utoljára ellenőrzésen? Kezelésen? Szépen ráizzadtam a székre. Aztán sorra kiderültek a disznóságok. Képernyőn mutogatta a fotókat: 5 lyukas fog! Hol rejtőztek ezek eddig? Apró lyukak, mind fent, amiket észrevenni nem lehet, de mégis. Nem voltam boldog. Ráadásul kiderült, hogy amiért végül is odamentem, azt a fogamat nem tudja megcsinálni, mert a fogról lepattant rész egészen hátul van, olyam szögben, amihez nem fér hozzá. "De majd rajta tartjuk a szemünket". Eh. Reméltem, hogy csodákra képesek, de ezek szerint nem.
De a lényeg nem ez, hanem az, hogy az ír fogorvos srác jegyese magyar. Vagyis magyar származású. Akinek az ősei a második világháború után hagyták el Budapestet. S valamilyen közük van a Széchenyi-fürdőhöz. Aztán meghallgattam, hogy milyen csodás hely Budapest. Hümmögtem, számban az eszközökkel, igen, csodás.
Kaptam kezelési tervet, nézegethettem, hogy elfogadom-e. Please, fantastic, I am happy with it. Csak legyek rendben. Most már erős elhatározásom, hogy nem gyerekeskedem többet jajdefélek-kel, rendszeres lesz a látogatásom abban a rohadt székben, amit itteni módon teljesen vízszintesre döntenek kezelés alatt.
Nem zajlanak gyorsan a dolgok, mert annyira elfoglaltak, hogy augusztus végén kerülök csak sorra, de még azt is megmondták, mennyi ideig tart egy-egy alkalom. Addig pedig óvatos fogkefe-kezelés, see you in August, beautiful country, Hungary, isn't it?
