... amíg elindul a komp, s természetesen most sem sikerül az utolsó napok izgalmát elkerülni. Kötelező körök, rendelések, adóügyek, papírmunka, takarítás, szívünknek kedves növények stratégia elhelyezése a kertben, hogy a bedobott-rúgott labdák ne sértsék meg őket, de azért napot és esőt is kapjanak, mert mégsem várhatom el Trishtől, hogy még a kertet is öntözze. A gyerekek figyelmeztetése, hogy most aztán TÉNYLEG nem lesz, aki öt percen belül kirúgja nekik a labdát, mert Trish csak hetente egyszer fog jönni, s akkor sem feladata, hogy labdákat rugdosson, ez csakis a kedvén ésa jóindulatán múlik.
Pakolás, hűtőszekrény, mit együnk, hogy a hűtő is ürüljön, s mi is jóllakjunk...
Az lenne az igazi szabadság, megragadni a kocsikulcsot, s menni, hátranézés és kislista ellenőrzése nélkül. Foglalás, kötelező körök nélkül, ezt tényleg csak igazán kötöttségek nélkül élő ember tudja megcsinálni, vagy valaki, akinek ott a személyzete, hogy aggódjon helyette. Kocsikulcs, pár alsónemű egy táskába és menni, mert - ahogy hirdetés mondja, for everything else, there is Mastercard.
***
A piacra szeptember közepén ki fog kerülni a For Sale tábla. Érdeklődő developer-ek már vannak, az auctioneer majd egymásnak ugrasztja a terület iránt érdekődőket, s meglesz, hogy ki ad többet. A gyep lenyírva, a szederbokrok visszavágva, elég szomorúan szedtem le még egy félkilónyi szedret a hirtelen elérhetővé vált belső ágakról, mert most már biztos, hogy jövőre nem fogok itt szedret szedegetni, össze-vissza szúrkálni magam az apró tüskékkel. Még az is átfutott az agyamon, hogy a piac alapítási köve és ősrégi táblája vajon hová fog kerülni, s vajon elnökünk, aki egy farmon él, elvinné-e magával emlékbe, vagy majd hulladékként kerül egy skipbe, amikor a developer gépeivel feltépeti a gyepet és kivágja a hatalmas fát, s elbontja a döngő padlójú faépületet.
Lesznek itt érdekes hetek, annyi biztos.
