Sem nem tavasz, sem nem tél
Ma adtam magamnak egy szabadnapot, ami azt jelenti, hogy nem "muszájból", hanem úri passzióból fogok csak sütni, mégpedig kókuszos kenyeret, mert a recept nagyon vonzó, s mert azt remélem, hogy esetleg felkerül az Üzemben a reggeli menüre, tósztként, banánnal, joghurttal, mézzel megpakolva. Az eredményről majd beszámolok. Egyelőre ragadós fehér tömbként kel a kenyér Őrnagy úr edényében... Estére csirkeleves fő, kifejezetten ilyen hideg-nedves, influenza-veszélyes estékre való finomság. A V.-nek beígért kovászos rozskenyeret már megsütöttem - mostanában nagyon ritkán marad meg egy negyed kenyér a piacról, már hiányolta, hogy neki nem jut. A "muszájból" sütést megejtettem tegnap, vasárnap, az eredményét leszállítottuk reggel V.-vel, együtt keltünk, együtt autóztunk, s együtt reggeliztünk - ez is hétvégéken fordul csak elő. Aztán megjött a riasztós ember, s beszerelte-üzemelte az újfajta riasztót, míg én diszkréten vasaltam a háttérben, s néha beszélgettem vele....