Vészesen közeledik

Á, nem a Karácsony. Hanem a költségvetés:

(A fotót az RTÉ oldaláról szereztem.)

Lesz majd sírás-rívás, de hát a nadrágszíjat össze kell húzni. Ma jót derültünk azon, hogy az adóhivatal írt, mondván, szép-szép, hogy befizettük az adót, de ők átszámolták a dolgot, s még tartozunk nekik 54 jó eurócenttel. Ha igazságtalannak véljük a döntést, december végéig fellebbezhetünk.

Ma elkészült az év első mézeskalácsháza. Fotók majd akkor, ha sikerül csoki-farönköket (Flake nevű csokiból) vennem, és beraknom őket a ház melletti fatárolóba, ahol már várják őket a Turkish Delight-ból készült téglák. Igen csicsásra készítettem, a piacnak lesz, az elmaradt mézesházkészítő tanfolyás helyett tombolatárgyként lesz meghirdetve, remélem, sok pénzt hoz nekik.

Ma viszonylag könnyen bejutottam munkába (hála az uramnak, aki egész héten velem kel, és vállalja a latyakban, jégben való fuvarozást). Enyhe volt az éjszaka, nem fagyott, de ma éjjelre igen erős fagyot és sok havat jósoltak a levelibékák, úgyhogy úgy jöttem el az Üzemből, hogy megbeszéltük vész esetére a B tervet. Jasper, a szakács, aki öt percre lakik, bemegy reggel kenyeret sütni, ha én nem tudnék bejutni. Ma már a Luas és a Dart is akadozott, a buszok közül sok korcsolyázva ment, s az RTÉ oldalára szebbnél-szebb képeket küldtek be az olvasók.

Hangulatjelentés

Plakát, Camden Street. Mindenki értse, ahogy akarja ;-)

"Zuhogott a hó..."

Kávézó belső karácsonyi díszben. Valamint egy a ma délelőtti öt vendég közül.

Sütifotó megrendelőnek.

Tüssz!

A Tesco-ban (is) megjelentek a kis sapkácskákkal ékes Innocent smoothie-k. Nagyon büszke voltam, mert párszáz híján majdnem sikerült elérniük a kitűzött célt, a 80 ezer sapkát!

A boltban tartalék sót akartunk venni, de csalódtunk. A polctöltögető vigyorogva mutatta az üres polcot az egyik, szintén sót kereső vásárlónak, aki megdöbbenve hebegte: "De hát nekem főzéshez kellett volna... tényleg ahhoz". Egy fél kiló sót mi is kiszórtunk a tisztára kapart-söpört járdára, a ház elé, s ápolgattuk is a kis ösvényt egész nap, minden átvonuló hózápor után mentünk söpörni. Egyedüliként a telepen...

V. ma itthon maradt, bár ki tudott volna menni a telepről, ha nagyon akar, de úgy sejtette, senki nem fog különösen erőlködni, hogy ma bejusson a Gyárba. S valóban, majdnem mindenki otthonról dolgozott, elvégre megvan hozzá a "technika".

Vasárnapi látkép

A főnökömmel már megegyeztünk, hogy ha holnap nem tudnék bemenni (éjjelre további havat mondanak), telefonáljak, s ő majd megsüti a kenyereket. De én bízom Böhömben és V. vezetni tudásában. Focisnak próbáltunk hamarjában téli gumit szerezni, de nem kaptunk sehol! Nem divat errefelé, mint ahogy a télre való felkészülés sem. Nagyon extrém az időjárás a napokban! A hó pl. dörgéssel-villámlással érkezett!

Szombat estére az addig csak gyanúsan kaparó torkomból megfázás lett, amit ápoltam mindenféle módon, így a nehezén már túl vagyok. Az orromra rekord mennyiségű krémet kentem, így nem vöröslik. S még az a kis havat söprő testedzés is jót tett, a tiszta friss levegőt szinte harapni lehetett, igen jól éreztem magam. Mint a régi, hólapátolós teleken, Sopronban.

Sütöttem is ma, most már csak karácsonyi sütiket csinálok, hóembert, karácsonyfát, havas házikót, Télapót - aztán pedig Rudolfot, hóembert, lobogó sállal, hópelyhet, utóbbiakat gingerbread-ből. S tegnap az első ádventi gyertya is meggyújtásra került. Vészesen közeledik az ünnep, de addig még Mikulásozunk is!

Kedvenc téli idézet, avagy a dolgok állása II.

"Yes, the newspapers were right: snow is general all over Ireland. It was falling on every part of the dark central plain, on the treeless hills, falling softly upon the Bog of Allen and farther westward, softly falling into the dark mutinous Shannon waves. It was falling, too, upon every part of the lonely churchyard on the hill where Michael Furey lay buried. It lay thickly drifted on the crooked crosses and headstones, on the spears of the little gate, on the barren thorns. His soul swooned slowly as he heard the snow falling faintly through the universe and faintly falling, like the descent of their last end, upon all the living and the dead."

Joyce: The Dead - Dubliners