Heti beszámoló
Még boldogult idegenvezető-kezdemény koromban okított egy egyébként elég unszimpatikus ír hölgy, hogy aszongya "ami mellett már elmentünk, és ami már nem látszik a buszból, arról már nem beszélünk". Elment a hét, igen gyorsan, de azért visszapillantva, a buszablakból, a sarkát még látni, gyorsan elmesélem, amit tudni kell róla. Gyászmise. Más volt, mint amihez Magyarországon "hozzászoktam". A templomba belépve alá lehetett írni a részvétnyilvánító könyvet. A pap személyesen ismerte Sheila édesapját, szomszédok voltak, úgy is mesélt-beszélt róla. Szeretettel, apró részleteket felemlegetve - nem pedig közhelyektől hemzsegő egyenszöveget "nyomott le". Sheila és a bátyja - ha jól emlékszem - bort és kenyeret ajánlottak fel a papnak. A család ifjabb tagjai zenéltek, hegedűn és harmonikán, szomorú ír dallamot... Majd idézeteket olvastak fel a Bibliából, aztán a családtagok olyan tárgyakat raktak le a koporsó mellé, amelyeket apjuk igen kedvelt, vagy amely jellem...