Heti beszámoló

Még boldogult idegenvezető-kezdemény koromban okított egy egyébként elég unszimpatikus ír hölgy, hogy aszongya "ami mellett már elmentünk, és ami már nem látszik a buszból, arról már nem beszélünk".

Elment a hét, igen gyorsan, de azért visszapillantva, a buszablakból, a sarkát még látni, gyorsan elmesélem, amit tudni kell róla.

Gyászmise. Más volt, mint amihez Magyarországon "hozzászoktam". A templomba belépve alá lehetett írni a részvétnyilvánító könyvet. A pap személyesen ismerte Sheila édesapját, szomszédok voltak, úgy is mesélt-beszélt róla. Szeretettel, apró részleteket felemlegetve - nem pedig közhelyektől hemzsegő egyenszöveget "nyomott le". Sheila és a bátyja - ha jól emlékszem - bort és kenyeret ajánlottak fel a papnak. A család ifjabb tagjai zenéltek, hegedűn és harmonikán, szomorú ír dallamot... Majd idézeteket olvastak fel a Bibliából, aztán a családtagok olyan tárgyakat raktak le a koporsó mellé, amelyeket apjuk igen kedvelt, vagy amely jellemezte az életútját. A kurtanyelvű kis kézi ásóját - szeretett kertészkedni, régen, amikor még tagja volt a piacnak, kertje terményeit árulta. Egy könyvet Írországról, mert szívesen járta a vidéket, és foglalkozott a sziget geológiai kialakulásával. Egy csomag kártyát és egy keresztrejtvényt, mert ezekkel múlatta az időt élete utolsó, betegséggel töltött hónapjaiban. Igen megható volt, és felemelő, amikor idősebb lánya elmesélte, hogy testvérük, Sheila, aki patchwork-takarókat gyárt, milyen színeket használna, ha egy nagy takaróba akarná önteni édesapjuk életét. Bevallom, elszorult a torkom, nagyon szép beszéd volt, és persze, az egész szertartás óhatatlanul eszembe juttatta a halottaimat.

Az énekelt zsoltárok legtöbbjét felismertem, a szöveg is ismerős volt - de magyarul. Fura kettősség érződött bennem, értettem, mint mond a pap, de a fejemben magyarul jöttek elő a szavak. Vajon hány év után lesz automatikus, hogy az ember agyában más nyelven ugrik be az ima szövege?

***

A councillor, akinek a sütiket készítettem a Marlay House-ban való jótékonysági rendezvényre, név szerint megemlített egy dundrumi ingyenes újságban. Örültem is, nem is. Egyfelől, lelkére kötöttem, hogy a sütik az én adományom, nem hírverési célzattal adom neki. De másfelől névjegykártyát adtam ott egy érdeklődőnek, akinek tetszettek a sütijeim. Így tudhatta meg a councillor, mi is az én üzleti nevem (amúgy nem tudja), mert az újságban már Monika's Biscuit-ként említett meg. Mint kiderült, többen kérés nélkül állítottak oda aznap reggel, adomány-szendvicsekkel, sütikkel, muszáj volt őket megemlítenie a cikkben, s ha már róluk beszélt, akkor rólam is...

Az újságból szombaton kapok példányt, ha minden igaz. Nem is tudnék róla, ha egy piaci vevő el nem meséli, hogy olvasott rólam :-) Média jelenlét, hehehe.

***

A hetet nem csak az teszi most sűrűvé, hogy a héten a kávézó havi rendelését is meg kell csinálnom, és a nagybanit is útba kell ejtenem, hanem az is, hogy két kóstolón is részt fogok venni. Holnap délután kenyér-, szerda délelőtt pedig sajt kóstoló. Valamint az uram és Böhöm beszállítása a szerelőhöz, fel az északi oldalra, az aranykezű Gerry-hez, mert Böhöm hátsó kereke felől gyanús zajok hallatszanak - aggasztó!

Hétvégére az uram "naughty biscuit"-eket rendelt egy kollégája eljegyzési bulijára, amire ő elmegy, míg én színházban ülök, mert kezdődik a fesztivál! A naughty biscuit-eket évekkel ezelőtt találtam ki, magyarul nevezhetjük őket pajzán sütiknek is, ugyanis a kis lány- és fiúfiguráknak mindenük megvan, amit egy nászéjszakán használni illik :-) Utoljára Myles, volt kollégám esküvőjére készítettem belőlük egyet-egyet, Fiona csempészte fel őket Myles-ék szobájába, és a párnájukra rakta a kis csöcsös-pöcsös figurákat, amelyeket ezúttal nem mártottam szemérmesen csokiba. (A csokit egyébként le lehet róluk nyalogatni, hogy kiderüljön, mi van a ruha alatt :-)

Fiona lelkére kötöttem, meg ne mutassa őket senkinek, hátha akad érzékeny lelkű (prűd) egyén a násznép között. Erre Myles - miután már felmentek a szobájukba -, a sütikkel visszarohant a bulizókhoz, s körbemutogatta őket...! Odalett a reputációm ;-) Sokáig emlegették a meglepetést. A weboldalamra nem is mertem kirakni mintapéldányokat, ezért a két sütiért kár lenne egy "18 éven felülieknek" szekciót gyártani. Más, hasonló sütit pedig nem vagyok hajlandó legyártani, még rendelésre sem.

***

Ma délután éppen a 300 c. (angolul csak a "visually stunning, stylish gorefest" cimkével jellemezhető) filmet néztem, amikor a mobilomon egy privát szám keresett. "Mary vagyok a Bank of Ireland-től" - így a hang. A mobilomon??? Az írek legtöbbjéhez hasonlóan most már én is gyanakodva állok hozzá, ha a bank szót hallom, így társalgásunk nehezen indult be, tekintve egyszavas válaszaimat.

De csak elmesélte, hogy megint lesz Enterprise Week, a bank támogatásával, és arra ők egy kis piacot akarnak felállítani Wicklow városában, egy parkolóban, és erre szeretne engem is meginvitálni, mivel úgy gondolja, hogy ez engem biztosan érdekel. S helyi business-eket akarnak meghívni. Óvatos igent leheltem, várva a buktatót. (Az mindig van.) Második kérdése már arra vonatkozott, hogy van-e biztosításom. Lehervadtam, mint a bili füle, mert az nincs. Kicsit elbizonytalanodott, hogy akkor én hogyan árulhatok, mert ugye, voltam az ashfordi piacon...? Meglepődtem, hogy ezt honnan tudja, de mivel ott is kiosztásra került pár névjegy, már nem vagyok meglepve semmin - kicsi ország ez, mindenki mindenkinek a rokona vagy ismerőse. Meséltem, hogy egy country market tagja vagyok, s minket a Country Market Ltd. biztosít. Megegyeztünk, hogy megkérdezek egy biztosítót erről, addig ő beír engem a résztvevők közé, köszi.

Persze, csak utána kezdtem gondolkodni. Piac - egy parkolóban. Novemberben, hidegben, szélben - esőben? Nekem sem sátram, sem asztalkám, sőt, biztosításom sincs. De azért egy telefonos érdeklődést megengedhetek magamnak, így fel is hívtam a biztosítót, amelyik a piaccal is foglalkozik. Pár választható lehetőség után az ügyfélszolgálatos emberhez jutottam, aki közölte, hogy ő sajnos, az ilyen biztosításokhoz nem ért (he?), de adjak egy számot, visszahív egy hozzáértő.

Még ma délután.

Yeah, right. Visszahívás - mese. Így nem tudtam meg, ma nem, mennyiért biztosítanának. Valami 1 000 000 eurós összeget emlegetett Mary, hogy arra kellene biztosítást szereznem... Ez megint egy olyan téma, amihez lövésem sincs, de pl. a Ballywaltrim-i fiaskó idején 6 000 000-ig voltak biztosítva a piaci résztvevők...

Kétlem, hogy a novemberi rendezvényükön részt veszek, nem igazán van most sátorra-biztosításra, satöbbire pénzem, de ártani nem fog, ha végre megtudom, mennyiért biztosítanának.

***

Az izlandi fonal elég nagy fejfájást okozott. Először is, amikor fel akartam szedni a szemeket, folyamatosan elszakadt. Talán a mozdulataim voltak túlságosan durvák, nem tudom, de ilyet még nem éltem fonalnál. Azóta úgy dolgozom vele, mintha nyálas pókhálóval kötnék. Tapintása kissé durva, de a színe - mély bordó - igen szép. Remélem, megtetszik majd valakinek. A mosási utasításra biztosan rá fogom írni, hogy "csakis IGEN gyengéd kézimosással tisztítható."