"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma reggel volt egy igazán idilli negyedórám, a bank holiday miatt még alvó telepen: kimentem a kertbe, hogy levágjam azokat a klematisz-ágakat, -hajtásokat, amiket korábban megkurtítottam, és tovább hervadtak, jelezve, nem volt teljesen sikeres a teljes szár kihúzása a többi közül. Odakint süt a nap, a madarak ott mocorogtak a nagy fa ágai között, várva, hogy ugyan már, tűnjek el, mert jönnének az etetőre. Minden nedves volt egy kicsit, csillogtak az éjjeli eső cseppjei a leveleken. A kertnek nedvesföld és friss, édes illata volt, s olyan nyugalom fogott el, amilyen régen nem. Szedtem össze a phlox, vagyis lángvirág levert szirmait, hogy ne ragadjanak a többire, s betömtem egy gyanús lyukat a földjében: szerintem csiga vájta, tojásrakáshoz, mert szépen, valami fényesebb anyaggal volt bekenve a nyílás. Kegyetlen határozottsággal betömtem, betemettem ezt a földbevájt kürtőt, remélve, hogy valóban csak csiga készülődött valamire, amiben megzavarták, s nem valami más az, ami betelepedett ...