Már napok óta emlegetik az Ofélia nevű hurrikánt, hogy nahát, a sziget felé tart. Először csak a szokatlanságát emelték ki, hogy ilyen érdekes útvonalat még nem láttak, hogy egy, az Azori és a Kanári-szigetek magasságában megszülető vihar hurrikánná erősödve elinduljon észak felé. Ennyire keletre még nem jegyeztek fel ilyet. Napok óta nézegetem ezt a remek weboldalt, ahol a szelek valós idejű irányát, mozgását lehet szemmel tartani, találgattam, vajon mi lesz, tényleg ide tart, tényleg ide is fog érni? Úgy tűnik, igen.
https://earth.nullschool.net
Aztán tegnap délutánra már kiadták a vörös riasztást az ország nyugati felére, nálunk, a keleti oldalon csak narancssárga lett a riasztás. Volt már ilyen, erős széllökések miatt, ami, ha egybeesik a dagállyal, akkor problémát okoz az alacsonyabban fekvő területeken. Egy ilyen dagály/szél kombó okozta, hogy a hullámok felhordták a homokot/kavicsokat a promenádra, s itt-ott, a promenádi lépcsőknél átjött a víz a gyepre, s kiöntött az útra, amely a promenádot választja el a hotelek/házak sorától. A DART-on utazva láttam már nagy szél idején a kikötői móló fala fölött átvetődő hullámot, el tudom képzelni, mi lesz majd most. Nem ismeretlenek ezek a széllökések, csak most mégis egy hurrikánnak köszönhetőek, juj.
Amit elég hamar visszasoroltak ex-hurrikánná, majd erős trópusi viharrá... Valahol az volt az érzésem, szépen legyengül, netán el is hal, mire ide felér, de nem. Tegnap este 8-kor már vörös riasztást adtak ki az egész országra, s összeült a válságstáb, hogy mi legyen. Főleg a nyugati országrész készült fel alaposan, iskolák, irodák, intézmények bejelentették, hogy nem nyitnak ki, nem fognak járni a távolsági buszok, s felszólították az embereket, tegyenek fedél alá mindent, amit vihet a szél: kukát, virágcserepet, kutyát, macskát, állatokat behajtani...
Ez innen nézvést inkább pánikkeltésnek hathat, de ha az ember belegondol, hogy egy ilyen szél mire képes, akkor jobb a biztonság. 1990 januárjában Londonban voltam au-pair, amikor több szélvihar is alaposan megtépázta a várost, s azon túl Észak-Európát. Napokig voltak erős szelek, szélrohamok, letört ágakat, kéményeket, kukákat vitt a szél. A szomszéd házon lévő antennát a kémény köré csavarta a szél, s a saját szememmel láttam, hogy egy biciklista hogyan esik el a földön, majd egyik kezével a biciklijét húzta magához, amely időnként el-elemelkedett az úttól, s másikkal egy útszéli oszlopba kapaszkodott, míg nem siettek a segítségére, hogy valahogy talpra állítsák. Háziasszonyunk férje - akit egyébként sem lehetett távol tartani soha a munkahelyétől -, beautózott az egyetemre, s csodálkozva jelentette a feleségének telefonon, hogy "nahát, olyan kihalt a város". Naná, nem jártak a metrók, a buszok, azokat amúgy is könnyen feldönthette a szél a magas oldaluk miatt. Pár nappal ezelőtt a busz felső emeletén ültünk, s itt-ott bele-belekapaszkodott a szél, meglódítva a nehéz járművet, s durva kopogással vágta az esőt, letépett leveleket, kis gallyakat az szélvédőhöz, s mi diszkréten próbáltunk a tenyerünkbe sikoltozni félelmünkben a társammal. Ronggyá ázva értünk haza a megállóból. Érdekes emlék!
Itt reggelre már több bolthálózat bejelentette, hogy bezárnak, s minden olyan rendezvényt, amihez az embereknek útra kellene kelniük, elhalasztottak. Nem lesz állampolgári beavatás, már országszerte bezártak az iskolák, nem mennek a kompok, repülőjáratokat halasztottak el, a járóbeteg rendelések törölve... A DART még jár, de az Intercity járatok nem. Nem járnak a buszok, déltől a LUAS sem, minden kocsit visszavisznek a remizekbe (van pár hely az útvonalon, ahol hídon kell menniük, s ott ez most igen veszélyes lenne.) Alakul az időjárás itt Wicklow megyében is. Eddig csak a délnyugati országrészből jelentettek kidőlt fákat, leszakadt vezetékeket, egyelőre húszezer ember van áram nélkül.
Nálunk még süt a nap, de időnként meglódul a szél, és rázza a fákat. Két óra múlva és délutánra mondják az erős időt. Ideje kimennem, s lepakolnom mindent a földre, nehogy véletlenül bajuk essen. Trish mesélte, hogy a Gyár kérte alkalmazottait, otthonról dolgozzanak, és a Félcsöcsűbe sem kell ma bemenni, V. itthonról dolgozik. Fura ebben a napsütéses időben kinézni a kertre, s elképzelni, hogy ebből esetleg komoly szélvihar lesz. Fent, magasan, eléggé sietős igyekeznek a felhők északkelet felé, a madarak akrobatizálnak, s nekem egyetlen aggodalmam, hogy a kocsikhoz legközelebbi magas utcai lámpa eléggé kileng. Eddig még minden vihart kibírt, remélem, nem most adja meg magát.
Jó esetben a vihar szépen végigkúszik a sziget nyugati partja mentén, s csak az ottani megyékben okoz problémát, rossz esetben kicsit kileng keletre, s betakarja az egész országot. V., akit nem lehet ilyen figyelmeztetésekkel megijeszteni, ki akar menni ebédelni (bár a legtöbb hely zárva van, alighanem be kell érnie az én rántottámmal), én kiváncsi volnék, hogy néz ki a tenger, de azért bennem van a félsz. Inkább nem mozdulunk, s tető alól nézzük végig a vihart. De most cseréppakolás, mert nagyon kezd zúgni odakint...
