8.

"In times when nothing stood

but worsened, or grew strange,

there was one constant good:

     she did not change."

P. Larkin

Újra működöm

De azért csak módjával. Néha húzódik az új köldököm, az egyetlen láthatóan varrt rész, s bár - hurrá! - megint tudok hason aludni, azért még óvom a pocakomat. Ma hazahoztam egy kis könnyű bevásárlószatyrot a beszerző túrámból, aztán pedig munka volt, minek keretében kinyújtottam némi cukormázt, s utána ápolni kellett meghúzódott vállizmomat... Ennyire renyhe vagyok. Talán tudat alatt is óvom a hasam, mindent úgy csinálok, hogy az a rész kiessen a mozgásból, például még tüsszenteni sem merek. S mindent csak óvatosan, óvatosan, nehogy valami baj legyen. De eszem mindent, nem gond, lassan elfogynak a gyógyszerek, tapaszok, s akkor végre lepiszkálhatom a bőrömről a ragtapaszragacsokat.

A sok ágyban és/vagy tv előtt töltött órának a kísérletként kötött Shetland-i stílusú csipkesálam látta/látja hasznát, mert szépen növekszik. Még sohasem csináltam ilyet, hogy belülről kifelé kötök körkötőtűvel. Először egy négyzetet kötöttem, egy szemmel kezdtem a bal alsó sarkánál, s folyamatosan szaporítottam mindkét oldalán, s amikor elértem a kellő szemszámot, fogyasztani kezdtem, míg újra elértem az egyetlen szemet. Lett egy négyzet alakú sima lapom. Utána - mint kiderült, nem valami jól - felszedtem a csipkemintához szükséges szemeket a tűre, mind a négy oldalán, s nekiláttam a csipkemintának. Minden második sorban a sarkoknál szaporítok 2-2 szemet soronként. Így marad négyszögletes a sál. Alighanem félreszaporítottam itt-ott valamit, mert mindegyik oldalon más a szemszám... Nem sokkal, de más. Hogy ez mennyire korrigálható a sál végleges kiterítésénél-szárításánál, még nem tudom, sőt, nem is aggaszt, mert lesz még érdekesebb rész is: amikor befejeztem a sálat, a szélére kell kötnöm a széles szélmintát, s ilyet sem csináltam még. A fonal zöld, így ez a sál majd remekül fog jönni, amikor, mondjuk egy Szt. Patrik-napon, felveszem a régen viselt (értsd: kihízott) zöld ruhámat. Vagy talán ha (ha!) megkapom az állampolgárságot, akkor lesz mit felvenni az ünnepségre - csak fogyás kérdése, valamint kissé az írek jóindulatán is múlik :-)

Kötős rajongásom új célpontja egyébként egy Margaret Stove nevű hölgy, Új-Zélandról. Még nem hallottam új-zélandi kötős személyiségről, de mint hamar kiderült, ő odavalósi. Wrapped in Lace című könyvében elmeséli, miként lett kisgyermekként rabja a kötésnek, hogyan merült el egyre inkább a minták, fonalak, módszerek tanulmányozásában, hogyan tanult meg fonalat sodorni, hogyan fedezte fel a gyapjú és a merinó gyapjú közötti lényeges különbségeket a saját kárán... Számára a legnagyobb próbatétel az volt, hogy észt módra, olyan sálat tudjon kötni, amit át lehet húzni egy jegygyűrűn. Élete első ilyen sálja a könyvben fotón is megtekinthető. Margaret csak azt sajnálja legjobban, hogy sosem tudta szaktudását megmutatni a nagyanyjának, akivel legtöbbet kötött együtt. (Meg tudom érteni, én sem tudom már soha lenyűgözni nagyanyámat a sütni tudásommal, ami együttlakásunk idején még igencsak alapszintű volt.)

Ami a legnagyobb hatást tette rám, az az, hogy egy alkalommal egy új-zélandi család egy több mint száz éves sálat küldött neki, amit egy Shetland szigetéről elszármazott idős hölgy kötött egykor. A sál itt-ott felbomlott, megsérült, s Margaret-et kérte fel a család, hogy ha tudja, hozza helyre az értékes örökséget. Hetekig tartott a kutatómunka a minták után, valamint kellett ugye, a megfelelő fonal, s utána megint hetekig eltartott a helyreállítás bonyolult folyamata. De sikerült! Annyira sikerült, hogy közli a sál teljes kötésmintáját, ha esetleg valaki más is bele akarna vágni a Cheyne nagyi által kötött sál megkötésébe... Rendkívül bonyolult, aprólékos mestermű a sál, csak messziről csodálom.

A másik dolog, ami igen tetszik a hölgy munkásságában, az az, hogy hazája virágait megpróbálta kötésmintába ölteni. Sikerrel. Így alakította ki a páfrány mintáját (a sálak között szerepel egy csupa páfránymintával kötött igen szellős, csodaszép, kör alakú sál), a kowhai és rata virágok és a houhere fa virágának mintáját, addig ügyeskedve, a szimpla sima-fordított-ráhajtás szemeket addig alakítva, míg felismerhetőek lettek a virágok a kötésmintáin.

Ezek után talán nem meglepő, hogy amikor a Déli-sziget felvidéki birkatenyésztői ajándékot akartak küldeni az angol királyi családnak Vilmos herceg születése alkalmából, akkor Margaret Stove-ot kérték fel, hogy tervezzen egy keresztelői sálat, fonja meg hozzá a fonalat, és kösse meg... A sál a fenti virágok, páfrány- és a páfrányhajtások mintáiból áll, vagy másfél méter széles, helyenként másfeles (!) tűvel lett kötve, s ahogy Margaret Stove büszkén megjegyzi a fejezet végén, "természetesen" könnyedén áthúzható egy jegygyűrűn.

Elismertsége olyan nagy, hogy több munkáját is megvásárolta az Új-Zélandiak "Nemzeti Múzeuma", a Te Papa Tongareva. Ki tudja, talán láttam is valamelyiket kiállítva, csak nem emlékszem rá. (Mint ahogy sajnos, arra sem emlékszem, hogy régen, Skóciában hol láttam kiállítva az a finom mintával, levegősen kötött széles sálat, ami először keltette fel a figyelmemet a viktoriánus csipkekötés iránt... Valamilyen vidéki múzeum volt, de hol...?)

Nemcsak kötéssel, de fonalkészítéssel is foglalkozott, amíg az ideje engedte, de ahogy egyre elfoglaltabb lett, a családi üzlet átkerült lánya, majd unokája kezébe. Nemcsak csipkekötéshez, de más kötési célokra is alkalmas fonalaikat online is megrendelhetjük. Nem olcsó, de minőséget kap az ember!

Nemcsak új-zélandi motívumok szerepelnek a könyvben, hanem olyan országok mintái is, amelyek végigkísérték a hölgyet kötési kalandjai, szakmai fejlődése során: észt minta, shetlandi, orosz, Faroe-szigeti minta... mindegyik sálhoz fűzödik egy-egy személyes történet, például a sort a saját keresztelői sáljával kezdi, amit a mamája, nagymamája kötött neki. A netről regisztráció után pedig letölthető annak a stólának a mintája, amelyen - az orenburgi kézikötőknek tett tiszteletadásként - ötvözi a neki kedves új-zélandi növényeket és a jellegzetes orenburgi mintákat. Alig 12 oldalnyi minta... Sosem tudtam, hogy Orenburg-ban (eredetileg a rendkívül finom, pihekönnyű) kecskeszőrből készült sálak ugyanolyan orosz nevezetességnek számítanak, mint a szamovár, vagy a Matrjoska baba... 

Ezzel a könyvvel együtt most már három olyan kötős könyvem van, ami szerintem évtizedekre elég ötletet ad, s nemcsak megismertet a mintákkal, módszerekkel, hanem távoli országok mesterműveit is megcsodálhatom benne. 

***

Ez pedig itt a mai termés, egy nővér nyugdíjbavonulására készült. Egy 30 x 30 centis csokoládétorta tetejét fogja díszíteni: