Figyelemben, az írás (nem nyomokban) gusztustalanságokat tartalmaz!
Jamie Oliver áll a homokos tengerparton, mosolygó halászemberek között Costa Rica-ban, kikről meséli, hogy milyen egészségesen élnek, s ez főleg az általuk fogyasztott sok halnak köszönhető. Később ugyanezen halászemberek és családtagjaik körében ceviche-t csinál, ami nem más, mint vékony nyers halszeletek zöldcitrom-lével alaposan leöntve: a lében szinte "megfő" a halhús, keményebb lesz, kellemesebb ízű, mintha nyersen ennénk. Perui lakótársunk mesélte még régen, hogy a húsról leöntött, tejszerűvé vált zöldcitrom-levet tigristejnek hívják, s ők meg is szokták inni.
Tegnap csíptem el ezt a jelenetet a tévében, s megkívántam ezt az ételt. Amúgy is rámférne egy kis haleledel, gondoltam, egy ideje felhagytam a tőkehalmáj-olaj fogyasztásával, pedig azt kellene. Délután a Tesco-ban a halaspultnál nem állt senki, csak nem jött a felszolgáló, így eluntam a várakozást, s inkább a polcról vettem le egy húszdekás friss ördöghal-farok darabot, szép fehér húsú, kellemes ízéről ismert halat. Otthon aztán megnéztem, az általam kiválasztott recept (Nigella Lawson-é) azt írta, vagdossuk egészen apró kockákra a halhúst, s akkor csak 8-10 percig kell zöldcitrom-lében áztatni, s az apróbb haldarabkák fűszerekkel megszórva, kis pirított kenyéren elfogadhatóbbak az európai gyomornak, mint a nagyobb, halszeletek formájában.
A két darab halszelet szép fehér volt, csak itt-ott hálózták be őket rózsaszín erek, friss illatúak voltak, éppen csak az egyik oldalukon volt valami kevésbé könnyen vágható membrán, de semmi gond, az éles késsel szinte letoltam róla a halhúst, s nekiálltam apróra kockázni. Az elvághatatlan részt félreraktam, csak a halhússal voltam elfoglalva, amikor észrevettem egy hosszabb, szinte szabályos S-be kanyarodott rózsaszínes, hengeres valamit a vágódeszka kék felszínén (a halas vágódeszkám kék, ahogy azt a helyi higiéniai szabályok előírják). Nem tapadt oda a deszkához, mint a halhús, nem tűnt hússzerűen puhának, amikor megmozdítottam a késsel, elsőre érnek gondoltam, de valahogy túl egyenletes volt a színe...
S mozgott.
WTF!
Magamat is megleptem, hogy nem kiáltottam fel azonnal, mert ha valami, akkor engem a férgek nagyon kiborítanak, pedig volt macska/kutyatulajdonosként volt dolgom velük. De úgy meglepődtem, hogy inkább nekiálltam figyelni. Lassan, de biztosan mozgott, ehhez nem fért kétség. Féreg? Halban? Járt az agyam, lehetséges ez?! Még ekkor is adtam neki egy esélyt, mittudomén, száradó húscsík csak, s azért húzódik össze.
De nem: határozottan összepöndörödött az egyik vége, majd kicsit kinyújtózott, s a magát megemelve moccant, mint aki körbenéz. Nyilván nem nézett, de nem tudom másképp leírni.
Ez lehetetlen, gondoltam a tapasztalatlanok arroganciájával, ilyet még nem láttam, s azonnal mentem a netre. Mit mond erről a Gugli? Nem kellett sokáig keresgélnem, rögvest feljöttek a találatok, szakácsoktól, halászoktól, hivatalos forrásokból, hogy igen, előfordul, sőt, nem is ritka, hogy fonalféreg van az ördöghal és a tőkehal húsában. Sőt, a halászok tőkehal féreg néven emlegetik. Más, ún. fehérhúsú halak testében is megtalálhatók.
Eltávolításuk után a halhús - már ha megmaradt az étványunk - ehető, persze, át kell sütni alaposan.Elvileg a gondos halasnak, séfnek, vagy halfeldolgozó munkásnak kellene ezeket a férgeket kihuzigálni a halszeletekből, átvilágítással ellenőrizni annak tisztaságát, de ugye, nagyipari feldolgozásnál nincs mindig erre idő és lehetőség. Az előírások - na, ez meglepett -, UK-ben 3.2 kg fehérhúsú halban max. 5 fonalférget engedélyeznek...
A nyers halevésről azonnal letettem. Egy életre. A cikkek elolvasása után arról is, hogy további tisztogatást végezzek el, megmentve a halszeleteket. Az uramat kutatásom eredménye után hangos kiabálással értesítettem felfedezésemről, s a drága ördöghal a tartozékaival együtt ment a kukába, sőt, azonnal kivittem a nagy szemetesbe, míg V. telefonált a Tesco-nak, hogy esetleg nézzék meg a többi csomagot is. Ők mondták, hogy jaj, és hú, s természetesen megtérítik az árát. S amikor ma reggel visszavittem a csomagolást és a számlát, a néni szeme nem is rebbent, mesélte, hogy sajnos, ez előfordul, nagyon sajnálja, hogy ilyen kellemetlen élményem volt, legjobb megmaradni az alaposan ellenőrzött, füstölt, kezelt, szeletelt szeleteknél. (A többi, ránézésre étvágygerjesztő ördöghalszelet azért ott volt a polcon, miért is ne lettek volna, ha ez a fentiek szerint nem ritkaság: akár azt is mondhatnánk, egy-két féreg még megengedhető, amíg a vásárló nem találja meg, vagy hajlandó őket maga eltávolítani. Alaposan farkasszemet néztem a szeletekkel, nem tagadom, azt néztem, nem pöndörödik-e egy kis extra protein a szeletek felszínén...
Akit érdekel, s vizuális bemutatóra vágyik, itt van ennek a hölgynek a videója, erős idegzetűeknek. Ő nem csinál nagy ügyet a dologból, s szerinte - s ez végül is igaz - a hal frissességét bizonyítja, hogy él még benne a fonalféreg, amely fagyasztással és átsütéssel - khm - tehető harcképtelenné. Végül is, minden állatnak van parazitája, miért pont a halnak ne lenne. Gondos ellenőrzés, tisztítás, eltávolítás, alapos átsütés után a halhús gond nélkül élvezhető. De az étvágyat ez a tudat sajnos, nem garantálja.
http://www.beyondsalmon.com/2013/06/worms-in-fish-video.html
