A héten péntekig tartott a jó idő. Olyan csodás napsütéses délutánok voltak, hogy még. Aztán szombat hajnalban megjött a hűvös, az eső - a kertnek nem is árt -, lassan ideje elővenni a fleece-eket a szekrényből. Hurrá! Szeretem ezt a még nem túl hideg, de már pulcsis, ködöcskés, forró teás időjárást. Trish és Bernadette (p.k.) is jelezte, hogy szívesen adnak/hoznak nekem almát sütéshez. (Trish, mióta vezet, sűrűn lejár a szülőfalujába, Clare-be, a múltkor szabadkozott, hogy elfelejtette, s nem hozott nekünk jó kis krumplit.) Úgyhogy majd mindenféle almás süti-recepteket kell elővennem, saját és piaci felhasználásra. Bernadette-nek nagy lazán annyit mondtam, szívesen megeszem a fölös almáit, nem sütöm meg őket - mire igen kétkedően nézett rám, s mint kiderül, okkal. Az itt sütőalmaként használt Bramley-fajtájú almái olyan, de olyan savanyúak, még az átlagosnál is jobban - szó szerint összerántották a számat egy megdöbbent csücsörré. De almáspitébe, tart-ba azért sok cukorral jók lesznek...