- "Te figyelj, mi hová tartozunk?"
- "Mi nem tartozunk sehová."
***
Hehe, ez nem igaz, egymáshoz tartozunk.
- "Mi nem tartozunk sehová."
***
Hehe, ez nem igaz, egymáshoz tartozunk.
2010. szeptember 7.
2010. szeptember 6.
Zuhé
A "kis ködöcske" tegnap délután óta kitartóan szakadó (na jó, időnként azért szünetelő) esőzéssé változott, s eközben bebizonyosodott, hogy akadnak még szilikonozandó rések az ablakok, mert itt-ott továbbra is jön be a víz. Egyfolytában nyitogattam az ablakot, nézegettem, merre folyik kint az áradat, s hol találhat utat befelé. Egy ilyen nyitogatás során rácsuktam az ablakot a vékony függönyre, majd megpróbáltam azt odábbhúzni, s iziben kettérepedt. Egy darabig búslakodtam felette, majd levettem mindkét függönyszárnyat, így most bárki benézegethet az ablakon, ha akar. (S ha belát az elvadult bokroktól.) Jön a tél, a korai sötétedés, mire megtelne élettel a nappalink (be szépen mondtam), addigra már nyugodtan lehúzhatom a sötétítő rolót, amögé nem lát be senkit. Nappal pedig nem árt a fény.
Aztán majd tavasszal nézek valami áttetsző izét oda. A legtöbb nappali függönytelenül néz a világba itt a telepen, mi is ki fogjuk bírni.
Maska már tegnap kora délután elmenekült egy szárazabb helyre a beázott fészkéből, s csak ma délben került elő. Éppen csak a kaja idejére maradt, megőriztem neki tegnapról a sertésszelet zsírosát. Nem tudom, hol húzódik meg éjszakára, lehet, hogy a szeméttárolóban alszik, oda pár hete kiraktak egy régi ágyat, a matrac a falnak van támasztva, szélvédett, ideális alvóhely egy macskának.
***
Íme, a mostani kedvenc sütireceptem. Igen jól lehet variálni, készülhet mindenféle apróra vágott dióval-mandulával, szárított gyümölcsökkel. A legutóbbi változatot karácsonyiasra csináltam, szárított tőzegáfonyával és dióval. A sütikeveréket kisebb dió nagyságú gömbökké szaggatom ki, azokból 5-6 cm átmérőjű, kissé púpos sütik lesznek, 24 darab. A pekándiós-szárított cseresznyés ízlett nekem eddig legjobban. A recept Sonia Allison Biscuits Book c. könyvecskéjéből származik.
Hozzávalók:
Aztán majd tavasszal nézek valami áttetsző izét oda. A legtöbb nappali függönytelenül néz a világba itt a telepen, mi is ki fogjuk bírni.
Maska már tegnap kora délután elmenekült egy szárazabb helyre a beázott fészkéből, s csak ma délben került elő. Éppen csak a kaja idejére maradt, megőriztem neki tegnapról a sertésszelet zsírosát. Nem tudom, hol húzódik meg éjszakára, lehet, hogy a szeméttárolóban alszik, oda pár hete kiraktak egy régi ágyat, a matrac a falnak van támasztva, szélvédett, ideális alvóhely egy macskának.
***
Íme, a mostani kedvenc sütireceptem. Igen jól lehet variálni, készülhet mindenféle apróra vágott dióval-mandulával, szárított gyümölcsökkel. A legutóbbi változatot karácsonyiasra csináltam, szárított tőzegáfonyával és dióval. A sütikeveréket kisebb dió nagyságú gömbökké szaggatom ki, azokból 5-6 cm átmérőjű, kissé púpos sütik lesznek, 24 darab. A pekándiós-szárított cseresznyés ízlett nekem eddig legjobban. A recept Sonia Allison Biscuits Book c. könyvecskéjéből származik.
Hozzávalók:
75 g puha vaj
75 g kristálycukor
75 g barnacukor
1 kkanál vanília esszencia
1 tojás
175 g sütőporos liszt, vagy simaliszt 1 csapott kk sütőporral
50 g apróra vágott dió
50 g csokoládé lencse
A sütőt előmelegítem 180 fokra. Két tepsit kibélelek sütőpapírral. A vajat a cukrokkal habosra keverem. Hozzáadom az esszencsiát és a tojást. Majd belekeverem a lisztet, és a diót, csokilencsét. A 24 darab gömöcskét 4-5 centire rakom egymástól a két tepsin, majd 15-20 percig sütöm őket, amíg a szélük kezd megbarnulni. Én ropogósan szeretem, ezért kicsit tovább sütöm őket.
75 g kristálycukor
75 g barnacukor
1 kkanál vanília esszencia
1 tojás
175 g sütőporos liszt, vagy simaliszt 1 csapott kk sütőporral
50 g apróra vágott dió
50 g csokoládé lencse
A sütőt előmelegítem 180 fokra. Két tepsit kibélelek sütőpapírral. A vajat a cukrokkal habosra keverem. Hozzáadom az esszencsiát és a tojást. Majd belekeverem a lisztet, és a diót, csokilencsét. A 24 darab gömöcskét 4-5 centire rakom egymástól a két tepsin, majd 15-20 percig sütöm őket, amíg a szélük kezd megbarnulni. Én ropogósan szeretem, ezért kicsit tovább sütöm őket.
2010. szeptember 5.
"Kis ködöcske lengedez"
A héten péntekig tartott a jó idő. Olyan csodás napsütéses délutánok voltak, hogy még. Aztán szombat hajnalban megjött a hűvös, az eső - a kertnek nem is árt -, lassan ideje elővenni a fleece-eket a szekrényből. Hurrá! Szeretem ezt a még nem túl hideg, de már pulcsis, ködöcskés, forró teás időjárást.
Trish és Bernadette (p.k.) is jelezte, hogy szívesen adnak/hoznak nekem almát sütéshez. (Trish, mióta vezet, sűrűn lejár a szülőfalujába, Clare-be, a múltkor szabadkozott, hogy elfelejtette, s nem hozott nekünk jó kis krumplit.) Úgyhogy majd mindenféle almás süti-recepteket kell elővennem, saját és piaci felhasználásra. Bernadette-nek nagy lazán annyit mondtam, szívesen megeszem a fölös almáit, nem sütöm meg őket - mire igen kétkedően nézett rám, s mint kiderül, okkal. Az itt sütőalmaként használt Bramley-fajtájú almái olyan, de olyan savanyúak, még az átlagosnál is jobban - szó szerint összerántották a számat egy megdöbbent csücsörré. De almáspitébe, tart-ba azért sok cukorral jók lesznek azok is. Most éppen arra próbálom őt rávenni, hogy a nyáron igencsak kilevelesedett avokádómat fogadja be télire valamelyik melegházába, mert nálunk nem férne el. Bár nemrég visszavágtam a fikuszt, ha ügyesen Tetris-ezem a cserepekkel, talán annak a helyére beférne az avokádó.
A szombati piac elég csapnivaló volt. A dekorált sütik szépen fogytak, de rajtam maradt sok kenyér és mandulás-málnás pite... Később mondta valaki (s most már megjegyzem a jövőre nézve), az iskolakezdés kiadásai miatt az emberek kevesebbet költenek szeptember első 2-3 hetében. Úgyhogy jövő hétre csökkentett mennyiséggel készülök :-) Most először kínáltam eladásra az első kötött sálat. Megcsodálták, jajdeszép, jajdejó, Karácsonyra majd még ilyet, sokat... de meg nem vette senki, gondolom, az ünnepek közeledtével talán komolyabb lesz az érdeklődés. S javasolták, találjak ki valamilyen szép prezentálási módot, ahol jól látszik a csipkeminta finomsága. Mert így, összehajtva nem nagyon látszik.
Az ujjaim továbbra is viszketnek, s mivel az Innocent Big Knit-jének határideje novemberre módosult, nyugodtan köthetek mást is, mint sapkácskákat.
***
Hétfőn produkáltam egy hisztis rohamot, hogy miért nem hív már a festőember, amikor szépnek, esőmentesnek ígérkezik a hét. Megspórolhattam volna magamnak ezt a hülye hisztit, mert aztán az sms-emre írt, hogy jön, s valóban, pénteken ki is jöttek, le is festették az ablakokat, ajtót. (De azért zavart, hogy én kérdeztem rá, mikor jön, s nem ő hívott, ahogy korábban igérte.) A lakkozáson túl az összes repedést beszilikonozta, s elmagyarázta, hogy az eddig sem az üveg mentén eresztett az ablak, hanem a fa-elemek közti repedéseken át. Mert hogy a Rationale márkájú ablakkereteink szépen kiszáradtak, és feltűnő repedések keletkeztek a panelek között. Az üvegek mellől pedig esnek ki a meglazult, szétszáradt műanyag szigetelő csíkok... Csodás. A felettünk lévő lakó is - aki most bőszen felújít -, lecsapott Des-re, így hamarosan ott is ő fogja lefesteni az ablakkereteket. Legalább egyforma színűek lesznek.
A felettünk lakó kínaiak már hetekkel ezelőtt kiköltöztek, újra lettek szabad parkolóhelyek, s kevesebb az eldobott csikk. Most folyik a lakás felújítása. A zaj minimális, nem lehet panaszom. Hogy kiadják-e újra, vagy piacra kerül, nem tudom, de dolgoznak rajta szorgosan. Festés, új padlószőnyeg... A tulaj egy fiatal pár lehet, néha látom őket, amint újabb- és újabb dolgokat hoznak a lakásba, de köszönésen túl még nem váltottunk egymással szót.
Des amúgy rettenetesen sokat beszél, s mint kiderült, akkor költözött vissza Írországba az USA-ból, amikor mi kitelepedtünk. A gyerekeinek amerikai útlevele van, a "biztonság kedvéért". "Ha itt nem találnak munkát, szabad lesz nekik az út oda." - mesélte. Itthagyta a maradék festéket, még azt is elmagyarázta, hogyan mozgassam az ecsetet, ha magam akarok ilyen munkát csinálni - így húzzam, úgy tartsam, hogy ne legyen foltos a festés, vagy ne gyűljön fel a festék az ablak alján stb.
***
A piacon tegnap vissza akartam adni Adhaímhin-nek a Némirovsky-kötetet. Annyit áradoztam róla, hogy végül a kezembe nyomta, "ha ennyire tetszik, tartsd meg, neked adom". Majdnem a nyakába ugrottam örömömben. Ő inkább könyvtárba jár, csodálkozott, hogy nem iratkoztam be még a Bray-ibe. Na ja, én szeretem a könyveimet birtokolni :-)
***
Maska csinált magának egy fészket a bokor alá, a fal elé, a lehullott, összegyűlt levelek halmára. Már két éjszakát töltött ott, szinte teljesen belesüppedve a levelekbe. "-Gratulálok, van egy macskád" - mondta ma reggel éllel az uram, amikor látta, hogy Maska még mindig ott kuporog a bokor alatt. Nem csontszáraz a hely, szerintem ha tartósan esni fog, akkor feladja ezt a fészkét. Továbbra is fúj, bár egyszer-kétszer, amikor az ebédre vett halamból kapott, kegyeskedett vágyakozón nyávogni is, a kaját látva. De azt is csak röviden. Ezt a nyávogást alighanem haladásként kell felfogjam.
***
Továbbá a héten itt volt a tax advisor, odaadtuk neki a papírjainkat, s elküldtem neki a szépen Excel-be rendezgetett bevétel-kiadás táblázatomat a profitommal 2009-re. Büszke vagyok, mert ilyen korán még sosem próbáltuk lerendezni az adózást. Ő is rengeteget beszélt, többek között elmagyarázta, hogy az írek nem szeretnek nemet mondani, "megsérteni" a másik érzését, így üzletelni velük elég nehéz. Lehet, hogy ha odamegyek egy kávézóhoz, hogy árulnák-e a sütijeimet, igent mondanak, aztán amikor megjelenek egy tepsivel, menne a hümmögés-hámmogás. S a telefont sem szeretik felvenni egy visszahíváshoz, de ez már ismerős.
Valamint bármilyen hihtetlen durvaságokat követ el a kormány, bankok sz*rból kihúzása a mi adónkból stb., a népek nem mennek az utcára, hogy elverjék rajtuk a port. Tiltakozni is lusták. - mondta.
Trish és Bernadette (p.k.) is jelezte, hogy szívesen adnak/hoznak nekem almát sütéshez. (Trish, mióta vezet, sűrűn lejár a szülőfalujába, Clare-be, a múltkor szabadkozott, hogy elfelejtette, s nem hozott nekünk jó kis krumplit.) Úgyhogy majd mindenféle almás süti-recepteket kell elővennem, saját és piaci felhasználásra. Bernadette-nek nagy lazán annyit mondtam, szívesen megeszem a fölös almáit, nem sütöm meg őket - mire igen kétkedően nézett rám, s mint kiderül, okkal. Az itt sütőalmaként használt Bramley-fajtájú almái olyan, de olyan savanyúak, még az átlagosnál is jobban - szó szerint összerántották a számat egy megdöbbent csücsörré. De almáspitébe, tart-ba azért sok cukorral jók lesznek azok is. Most éppen arra próbálom őt rávenni, hogy a nyáron igencsak kilevelesedett avokádómat fogadja be télire valamelyik melegházába, mert nálunk nem férne el. Bár nemrég visszavágtam a fikuszt, ha ügyesen Tetris-ezem a cserepekkel, talán annak a helyére beférne az avokádó.
A szombati piac elég csapnivaló volt. A dekorált sütik szépen fogytak, de rajtam maradt sok kenyér és mandulás-málnás pite... Később mondta valaki (s most már megjegyzem a jövőre nézve), az iskolakezdés kiadásai miatt az emberek kevesebbet költenek szeptember első 2-3 hetében. Úgyhogy jövő hétre csökkentett mennyiséggel készülök :-) Most először kínáltam eladásra az első kötött sálat. Megcsodálták, jajdeszép, jajdejó, Karácsonyra majd még ilyet, sokat... de meg nem vette senki, gondolom, az ünnepek közeledtével talán komolyabb lesz az érdeklődés. S javasolták, találjak ki valamilyen szép prezentálási módot, ahol jól látszik a csipkeminta finomsága. Mert így, összehajtva nem nagyon látszik.
Az ujjaim továbbra is viszketnek, s mivel az Innocent Big Knit-jének határideje novemberre módosult, nyugodtan köthetek mást is, mint sapkácskákat.
***
Hétfőn produkáltam egy hisztis rohamot, hogy miért nem hív már a festőember, amikor szépnek, esőmentesnek ígérkezik a hét. Megspórolhattam volna magamnak ezt a hülye hisztit, mert aztán az sms-emre írt, hogy jön, s valóban, pénteken ki is jöttek, le is festették az ablakokat, ajtót. (De azért zavart, hogy én kérdeztem rá, mikor jön, s nem ő hívott, ahogy korábban igérte.) A lakkozáson túl az összes repedést beszilikonozta, s elmagyarázta, hogy az eddig sem az üveg mentén eresztett az ablak, hanem a fa-elemek közti repedéseken át. Mert hogy a Rationale márkájú ablakkereteink szépen kiszáradtak, és feltűnő repedések keletkeztek a panelek között. Az üvegek mellől pedig esnek ki a meglazult, szétszáradt műanyag szigetelő csíkok... Csodás. A felettünk lévő lakó is - aki most bőszen felújít -, lecsapott Des-re, így hamarosan ott is ő fogja lefesteni az ablakkereteket. Legalább egyforma színűek lesznek.
A felettünk lakó kínaiak már hetekkel ezelőtt kiköltöztek, újra lettek szabad parkolóhelyek, s kevesebb az eldobott csikk. Most folyik a lakás felújítása. A zaj minimális, nem lehet panaszom. Hogy kiadják-e újra, vagy piacra kerül, nem tudom, de dolgoznak rajta szorgosan. Festés, új padlószőnyeg... A tulaj egy fiatal pár lehet, néha látom őket, amint újabb- és újabb dolgokat hoznak a lakásba, de köszönésen túl még nem váltottunk egymással szót.
Des amúgy rettenetesen sokat beszél, s mint kiderült, akkor költözött vissza Írországba az USA-ból, amikor mi kitelepedtünk. A gyerekeinek amerikai útlevele van, a "biztonság kedvéért". "Ha itt nem találnak munkát, szabad lesz nekik az út oda." - mesélte. Itthagyta a maradék festéket, még azt is elmagyarázta, hogyan mozgassam az ecsetet, ha magam akarok ilyen munkát csinálni - így húzzam, úgy tartsam, hogy ne legyen foltos a festés, vagy ne gyűljön fel a festék az ablak alján stb.
***
A piacon tegnap vissza akartam adni Adhaímhin-nek a Némirovsky-kötetet. Annyit áradoztam róla, hogy végül a kezembe nyomta, "ha ennyire tetszik, tartsd meg, neked adom". Majdnem a nyakába ugrottam örömömben. Ő inkább könyvtárba jár, csodálkozott, hogy nem iratkoztam be még a Bray-ibe. Na ja, én szeretem a könyveimet birtokolni :-)
***
Maska csinált magának egy fészket a bokor alá, a fal elé, a lehullott, összegyűlt levelek halmára. Már két éjszakát töltött ott, szinte teljesen belesüppedve a levelekbe. "-Gratulálok, van egy macskád" - mondta ma reggel éllel az uram, amikor látta, hogy Maska még mindig ott kuporog a bokor alatt. Nem csontszáraz a hely, szerintem ha tartósan esni fog, akkor feladja ezt a fészkét. Továbbra is fúj, bár egyszer-kétszer, amikor az ebédre vett halamból kapott, kegyeskedett vágyakozón nyávogni is, a kaját látva. De azt is csak röviden. Ezt a nyávogást alighanem haladásként kell felfogjam.
***
Továbbá a héten itt volt a tax advisor, odaadtuk neki a papírjainkat, s elküldtem neki a szépen Excel-be rendezgetett bevétel-kiadás táblázatomat a profitommal 2009-re. Büszke vagyok, mert ilyen korán még sosem próbáltuk lerendezni az adózást. Ő is rengeteget beszélt, többek között elmagyarázta, hogy az írek nem szeretnek nemet mondani, "megsérteni" a másik érzését, így üzletelni velük elég nehéz. Lehet, hogy ha odamegyek egy kávézóhoz, hogy árulnák-e a sütijeimet, igent mondanak, aztán amikor megjelenek egy tepsivel, menne a hümmögés-hámmogás. S a telefont sem szeretik felvenni egy visszahíváshoz, de ez már ismerős.
Valamint bármilyen hihtetlen durvaságokat követ el a kormány, bankok sz*rból kihúzása a mi adónkból stb., a népek nem mennek az utcára, hogy elverjék rajtuk a port. Tiltakozni is lusták. - mondta.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)