"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Öt év (és 9 hónap) után megadta magát a korum madzagja. Ugyan nem látni jól, de a madzag maga is egy több szálból fonott cucc, szerintem szépen kitartott ennyi ideig, úgy, hogy naponta zuhanyoztam, néha másik nyaklánc tekeredett bele, pulcsipölyhöket gyűjtött, törülközőszálakat - nem kíméltem.  Mázli, hogy ma az Üzemben adta meg magát, s nem hagytam el sehol. Nem is tudom, mit csináltam volna bánatomban, ha elveszítem, s vele a szerencsémet. A másik új-zélandi jade-függőmről levettem a hasonló szalagot, mostantól ő fogja tovább viselni a koru súlyát. Most biztosan számadást kellene készíteni, hogy na, az elmúlt öt év... Öt éve költöztünk Bray-be, hogy csak egyet emeljek ki. Bő öt éve nyitott az Üzem. Egy éve mentem vissza dolgozni oda... S lehetne még idézgetni a múltat, de most vacsorakészítés, s már előre gyűlik a nyálam, tintahal lesz, vagyis chipirones! (Ez biztosan egy olyan spanyol szó, ami még egy darabig nem törlődik ki az emlékezetemből.) Bogi csinált egyik este, f...

A minap olvastam kedvenc blogomon egy beszámolót az új-zélandi zászlókról: http://www.pappito.com/2008/08/22/kiwi-ikonok-uj-zeland-lobogoja/ , s az egyik eszembe juttatta azt a csontdíszt, ami a nyakamban lóg. A külső része fehér, kicsit sárgul már, de az a fele, amelyik a bőrömet éri, bizony, már sötétebb. De állítólag így jó, lényeg, hogy az ember bőrét érje, mert a maori hit szerint lelkem a faragványba száll, és ha odaajándékozom valakinek, lelkem egy kis darabját is odaajándékozom vele. Eszemben sincs odaajándékozni, az enyim, és kész. Emlék egy csodás országról, egy csodás nyaralásról, egy újrakezdésről, nem adom. Aznap, hogy már több, mint két éve, felmondtam a Londisban, hazamentem, és felvettem ezt a koru-t, amely egy stilizált páfrányhajtást ábrázol. Úgy gondoltam, egy új kezdetet jelzek vele. Ez tetszett legjobban a motívumok közül, amikor - már nem is tudom, melyik boltban, és hol, Új-Zélandon- ajándékot néztünk, magunknak, másoknak. Fejlődést, újrakezdést, új életet, békét...