"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Öt év (és 9 hónap) után megadta magát a korum madzagja. Ugyan nem látni jól, de a madzag maga is egy több szálból fonott cucc, szerintem szépen kitartott ennyi ideig, úgy, hogy naponta zuhanyoztam, néha másik nyaklánc tekeredett bele, pulcsipölyhöket gyűjtött, törülközőszálakat - nem kíméltem.  Mázli, hogy ma az Üzemben adta meg magát, s nem hagytam el sehol. Nem is tudom, mit csináltam volna bánatomban, ha elveszítem, s vele a szerencsémet. A másik új-zélandi jade-függőmről levettem a hasonló szalagot, mostantól ő fogja tovább viselni a koru súlyát. Most biztosan számadást kellene készíteni, hogy na, az elmúlt öt év... Öt éve költöztünk Bray-be, hogy csak egyet emeljek ki. Bő öt éve nyitott az Üzem. Egy éve mentem vissza dolgozni oda... S lehetne még idézgetni a múltat, de most vacsorakészítés, s már előre gyűlik a nyálam, tintahal lesz, vagyis chipirones! (Ez biztosan egy olyan spanyol szó, ami még egy darabig nem törlődik ki az emlékezetemből.) Bogi csinált egyik este, f...

Vannak tevékenységek, amikbe nehezen vágok bele, mert túl erős az első alkalommal ért kudarc emléke... Sokáig így voltam a kenyerekkel, és - többek között - az almás pitével. Vagyis apple tart-tal... Valahányszor főnököm célzott rá, hogy eljött az apple tart-os időszak, húzódoztam, kerestem a kifogásokat... A hagyományos apple tart tésztája nekem sosem sikerült, szakadt, repedt, kész kínszenvedés volt a darabokat valahogy beleilleszteni a sütőformába, ezért is vittem örömmel az almás fahéjas torta receptjét be még annak idején az Üzembe, s a sikere segítségével megúsztam az apple tart-ozást. Egyik első itteni szakácskönyvem Darina Allen's Ballimaloe Cookery Course c. kötete volt, abban találtam a Cullohill-i apple tart receptjét, aminek a tésztája géppel is elkészíthető, s némi hűtés után már gyerekjáték vele kibélelni a sütőformát. Mindenféle gyümölcshöz jó. Az eredeti recepten csak annyit változtattam, hogy nem szegfűszeget, hanem fahéjat adtam az almához, s nem felkockázom az ...

Odakint lassú, ráérős eső veszi el a Halloween-ezők kedvét, gondolom, a mai dublini maratonozókat is alaposan eláztatta. Enyhe idő van, de mégis őszies a hangulat: volt néhány csípősen hideg reggel, így sok fa megszínesedett, hirtelen lettek szép aranysárga, barna színűk a levelek. De tegnap este kabát nélkül, pulcsiban mentem moziba, annyira langyos volt az idő. Pedig holnap már november! Munkás hét volt az elmúlt hét. Illetve, hogyan fogalmazzak - lehetett volna nehezebb is, ha nem készülök fel rá lelkiekben (már csak ezért is szeretem tudni, mikor mi vár az Üzemben). Az Royal Dublin Society-ben volt valami nagy IT-s rendezvény csütörtök-pénteken, s erre tőlünk rendeltek aprósütit, amit ingyen osztogattak a népnek. Félbevágott brownie-szeleteket, citromos szeletet, cupcake-eket. Sokat. Így Bilbaóból már úgy jöttem haza, hogy húzós napok lesznek, s valóban: úgy, hogy hárman dolgoztunk a sütésen, felváltva vagy együtt, az egész nap elment a kellő darabszám lesütésével. Ha lett...