A meglehetősen büdös fertőtlenítőfolyadékban áznak az innen-onnan összegyűjtött palackok, amelyek részben az én ivási szokásaimat tükrözik, részben a szomszédékét: adományokból összegyűlt 7.5 decisek, a bodzaszörpnek. Odakint remekül süt a nap, a munkásoknak ma sincs semmi nyoma, csak az állvány és a létra várja őket, s mi, rendületlenül, múlt szerdai utolsó felbukkanásuk óta. Az erkélyek korlátjának tetején most már kissé kiállva fekszenek a téglák, amik elvileg elvezetik az esővizet a faltól. Esőre, értsd főpróbára még várni kell, mert száraz, meleg van, szép, nyárias idő.
Kérdezgettem Zajosanyukát, tud-e valamit róluk, de még annyit sem tudott, mint én. Illetve, de: kiderült, hogy náluk a mi falbontásunkhoz hasonló nagy munka várna a munkásokra, a teraszon, de mint a főnökük kijelentette, fogalmuk sincs, hogyan kellene megcisnálniuk. Még hogy értenek a dolgukhoz! Legszívesebben riasztanám Aranykező Róbertet a feladathoz, de mivel őt nem a management company kérte fel, nem hívhatom, mindent ők intéznek, én legfeljebb háboroghatok, bár a lakóközösség vezetője lelkemre kötötte, el ne engedjem őket, amíg a fal nincs rendben. Mit csináljak, lasszózzam meg őket?
A szétdúlt közösségi kiskert fóliasátrainak helyreállítására indult gyűjtés párszáz eurónál megakadt, pedig ment a körlevél, hogy 10 eurót kérnek szépen lakásonként. (Elárulom, hogy barátaink többet adakoztak, mint bármelyik itt lakó!) Éppen csak hazajöttünk, amikor valakik tönkretették: szétszabdalták a fóliákat, letépték az ajtókat, s átnyomták a fólián, növényeket téptek ki, bútorokat törtek össze, s hasonlók... Üveg mindenütt, hadd ne lehessen gyerekeket, kutyákat kivinni oda... a Facebook-on már elsírtam a bánatomat. Most kamerára költik a pénzt, a rendőrségnek jelentettek, talán a helyi újságban is megjelenik majd egy cikk, de ez nem múlasztja el az ember szájából a rossz ízt.
A helyi közlekedést a közelünkben pedig egy vízvezeték fektetése borította fel, párszor sikerült jól beragadnom a forgalomba, ami múlt péntekig még sűrű volt az iskolák miatt. Most már automatikusan jövök a hátsó utakon, hogy a haladásom ne attól függjön, hogy a táblánál álló építőmunkásnak mikor jut eszébe szabadra állítania a táblát.
Ennyit a gondokról.
***
A Bp.-en vett vaníliás-tejporos porcukor nagyon jó illatot ad a sütitésztának, azzal kevertem most ki, a bolti cukros vaníliakivonat helyett. Susan-nak készülnek a sütik, a házassági évfordulójukra. Ez a hónap is sűrű lesz tortában, ha sütiben nem is annyira. Augusztusban azonban abból is bőven lesz megrendelés, sőt, tegnap egy volt kollégám kért fel az esküvői tortája, és a vendégváró sütifalatkák elkészítésére: már amikor a telefonszámomat kérte, tudtam, miért keres. Amúgy két éve nem hallottam róla, csak a FB-járól derült ki, hogy eljegyezkedett. Két éve egy kerti bulira hívott meg, ahol nem ismertem senkit, hamar el is jöttem. Most majd a tortája miatt fogok aggódni, s csodaszépen elrendezem a falatokat a papírtálcákon, mint caterer. Már zsong az agyam a tervektől, szerencsére amolyan DIY-esküvő lesz, nem lesz szervezőnő, aki papírgyűjtővel a kezében utasításokat ugat, s akivel egyezkednem kell, ellenben minden virágokkal és friss gyümölccsel lesz díszítve, sátrakban. A már említett kertben lesznek felállítva az asztalok, ott lesz a ceremónia is, s talán még énekel is a menyasszony és a bandája.
Közben beköltöztek új szomszédaink, az orosz Camilla, és az ír Colin, az előkertjük tele frissen vásárolt növénnyel és új kerti bútorokkal, mert néha kiülnek kávézni a lakás elé. A macskák - kik köszönik, megvannak, heten járkálnak itt, mint a gonoszok - már felfedezték maguknak az éjszakára is kint hagyott székeket, amin kényelmes az alvás. Amikor kora reggel kinézek, hogy jönnek-e enni, onnan ugranak le ablak/ajtónyitásra. A "barátom" még mindig feljár hozzájuk esténként etetni, így én csak reggel rakok ki nekik kaját, este már csak némi nassot kapnak, mert nem bírok ellenállni a nyávogásnak. S innivalót, mert azért ha hőség nincs is, de érezhetően melegebb van. Ennek ellenére sikerült kifogástalan croissant-ot csinálnom múlt pénteken, nem olvadt ki belőle a vaj, érdemes volt kereszthuzatban dolgozni a hátsó szobában. Hurrá, ezt sem felejtettem el a szabadság alatt!
A magamra pakolt 3 kilós "szabadsághájat" úszással próbálom ledolgozni. Egyik este alaposan megnéztem magam a tükörben, s másnap vettem uszodabérletet. S aztán úszódresszt, mert a régi már.... nos... feszül. Az uszoda itt van öt perc autózásra, s kora reggel még nyugodtan lehet élvezni a vizet. Órakor lehet csobbanni, aztán ötvenkor megszólal egy gong, s olyankor illik kimászni a vízből annak, akinek csak alkalmakra szól a bérlete. 9-kor átszervezik a sávokat, de olyankor már a zuhany alatt állok, s taposom a habos vizemet. Ami szokatlan, hogy van nyilvános öltöző, és van zárt is, külön férfi és külön női. Vagyis, ha az embernek olyanja van, az egész világ elé tárhatja a fenekét ruhaváltáskor, legfeljebb az öltözőszekrénye szárnya takar. Még nem jöttem rá, hogy ez miért és hogyan van, de eléggé zavarba jöttem, amikor beleütköztem egy öltöző nőbe a medencétől pár méterre lévő szekrénynél, a víz felé menet. S mintha a szekrénysor másik oldalán villant volna egy pucér férfisegg is. Erre még rákérdezek.
A másik, ami zavar egy csöppet, az egyik fiatal úszómester izzadtsággátlójának erős illata. Ahogy jön-megy a medence szélén, szemmel tartva a hozzám hasonlóan elszántan kűzdők hájas hátát, a parfümillat ott lebeg a víz felett. Nem tudom, én érzem-e csak így, de mintha elterülne az illat a víz felett, s nagyon erőteljes. Hiába próbálok a mozdulataimra koncentrálni, ha szinte torkon ragad az illat.
Jut eszembe, utána is akartam nézni, hogyan is kell helyesen mellúszni. Mert sikeresen megvan az 1 km (bár V. mondta, nem számít egyben leúszottnak, mert forduláskor megkapaszkodom egy pillanatra a medence szélében...), de szerintem mehetne gyorsabban is, elvégre edzésre használnám, nem laza fürdőzésre. S valamit rosszul csinálok, mert utána fájogat a nyakam.
