Új hónap, régi gondok
A meglehetősen büdös fertőtlenítőfolyadékban áznak az innen-onnan összegyűjtött palackok, amelyek részben az én ivási szokásaimat tükrözik, részben a szomszédékét: adományokból összegyűlt 7.5 decisek, a bodzaszörpnek. Odakint remekül süt a nap, a munkásoknak ma sincs semmi nyoma, csak az állvány és a létra várja őket, s mi, rendületlenül, múlt szerdai utolsó felbukkanásuk óta. Az erkélyek korlátjának tetején most már kissé kiállva fekszenek a téglák, amik elvileg elvezetik az esővizet a faltól. Esőre, értsd főpróbára még várni kell, mert száraz, meleg van, szép, nyárias idő. Kérdezgettem Zajosanyukát, tud-e valamit róluk, de még annyit sem tudott, mint én. Illetve, de: kiderült, hogy náluk a mi falbontásunkhoz hasonló nagy munka várna a munkásokra, a teraszon, de mint a főnökük kijelentette, fogalmuk sincs, hogyan kellene megcisnálniuk. Még hogy értenek a dolgukhoz! Legszívesebben riasztanám Aranykező Róbertet a feladathoz, de mivel őt nem a management company kérte fel, nem ...