Gondolom, senkit nem lep meg, ha elárulom, hogy esik. Tegnap a vasárnapi piacon is csak éppen volt időnk megvenni pár dolgot, s máris esett - megint. Nincs valami remek idő, hűvösek a reggelek, itt-ott még talajmenti fagyokkal... Minden kicsit késik, szemben a Magyarországon és - mondhatom bátran -, Európa-szerte tapasztalt virágzáshoz képest. De ez most jól jön, mert még elcsípem a bodzavirágzást, s tudok csinálni bodzaszörpöt, amihez még csinos palackokat is hoztunk Sopronból.
Amolyan 1.0-ás júzer módjára, addig dugdostam drótokat és kattintgattam, míg sikerült a fényképeket letöltenem a fényképezőgépről, s most a képek fordítgatásával és szelektálásával molyolok. Még nem tudom, hová fogom őket felrakni, de azt már most látom, hogy kicsiállatos kép is akad bőven, s növények. S pár igen jól sikerült fotó Popsikáról, aki - majdnem - csont nélkül vette a több mint 7000 km-es utat, hágókon és laposokon át. Igaz, 130-nál remegni kezd a kormány és vibrál a gázpedál, amitől V. jobb térde pár óra után erősen fájni kezd, ezért az máris eldőlt, hogy többet nem utazunk vele hosszabb távra, szigeten kívülre. Sőt, alighanem pár éven belül másik lesz helyette.
Álljon itt tisztelgésül egy fotó róla, amint szembenéz a Mont Blanc-nal, még az alagút francia oldalán
Minden gond nélkül visszarázódtunk a rutinba, szegény V. két napos konferencián izzadt Cork-ban, az első nap még a szokásos "megérkeztem épségben"-sms-ét sem tudta elküldeni, csak este, sokadik, egyre idegesebben tudakozó sms-re jött válasz, hogy nagyon elfoglalt, perc nyugta sincs, most is a közös vacsoráról lépett le, hogy felhívjon.
Állatka kissé durvára savanyodott az első etetés után, eléggé savanyú és a szokottnál laposabb kenyereket sikerült sütnöm, de a kliensek ezt is boldogan fogadták, hiányoztam nekik. De amiért külön odajött valaki, hogy ugye, lesz jövő a héten, az a kutyakeksz volt! Sőt, kiderült, hogy a kutyakeksz az Üzemben is felkerült a menüre, sőt, már hirdetik is magukat vele. Hehehe.
A paradicsomjaim legtöbbje a közösségi kiskertben elég jól néz ki, az én kertemben, fólia alatt lévők (az idelátogató Erika és a növényekhez értő társvendég minden erőlködése ellenére is) egy híján elég satnyák. Alighanem megválok tőlük, s inkább Willie paradicsompalántáival próbálkozom az idén. A kaput díszítő rózsák a közösségi kertben igen szépek, megint hoznak rengeteg virágot, s a kerítésként szolgáló füzek szépen hajtanak, igen sűrűek, a gyümölcsfék pedig rengeteg gyümölcskezdeménnyel vannak beborítva. Júniusban megint lesz Street Feast a telepen, jelentkeztem aktív segítőnek, s az eddigi emailek alapján úgy tűnik, csak az asszonyok mozgolódnak, férfi még nem iratozott fel a csoportba. Azt hiszem, ez lesz az az alkalom, amikor a régi shed-ben porosodó szép kerti székeket rátestálom a közösségi kertre, ott legalább használják is őket. A piacon nem kértek belőlük, mondván, túl nehezek.
A madarak pár óra után észrevették, hogy megint tele az etető és a madáritató, jönnek azóta is fürdödni, enni. A borostyán és a nagy fenyő hajtásai, valamint a klematisz rengeteg új hajtást hoztak, megnyúltak, majd velük is kezdenem kell valamit. Borostyánt meg kell kurtítani, a klematiszt felkötni...
Hollandiában kaptam igazi holland retekmagokat, azokat is elültetem a héten. S legnagyobb meglepetésemre a halottnak kikiáltott kisfenyőm, amely több mint féléve tojik fenyői feladatait ellátni, s csupaszon éktelenkedett az edényében, újra hajt! De jó, hogy nem dobtam ki szabadság előtt!
Közben régi kliensek bejelentkeztek, születésnapi torta és süti megrendelések, sőt esküvői megrendelések is jönnek, van, aki már augusztusra feliratkozott. Az Üzemből kérdezték, nem akarok-e szabadságon lévő ember helyett dolgozni két hetet, erre kis gondolkozás után nemet mondtam, mert a korai felkeléstől és a túlterheltségtől való ódzkodás erősebb már bennem, mint a kollégáim társasága és az ottani munka utáni vágy. De felajánlottam, hogy megcsinálom a tortákra kerülő cukormáz-dekorációkat, s úgy tűnik, ez elég is. Kenyeret már úgy rendelnek mástól, mert az én kovászosom drága lenne nekik. Egyébként séfet keresnek, s megtudtam, hogy Dubinban séfhiány van, úgy általában, sok a betöltetlen pozíció.
Kicsit furán gépelek most, mert mióta Simon úr, az optikus megerősített benne, hogy az itt készült szemüvegem nem teljesen kóser, azóta az agyam trükközik, s folyton forgatom a fejem, hogy rendesebben lássak. Most már biztos, hogy nem kísérletezem legközelebb, hanem kivárom, amíg ő csinál nekem szemüveget. Ami most van, azt folyton szorosan fel kell tolnom az orrnyergemen, túl alacsonyra csiszolták azt a részt, ami olvasáshoz, gépeléshez kell. Hiába modntam a hölgynek, nem ott hordom a szemüveget, ő egyre csak nyomta feljebb, a saját feje után ment, s nem azt adta, amit kértem.
Híztam majdnem két kilót... most visszatérünk a joghurtos reggelikhez, a sok teához, s már kitapasztaltuk a két új kávéfőző helyes használatát. Lassú tűz a titok nyitja! Most már amolyan olaszos háztartás lettünk, öt kávéfőzővel, egy-, két-, három- és sokszemélyes formában a Bialettik ellepték a konyhát. Hoztunk egy méter magyar nyelvű könyvet ("most már tényleg ne vegyünk többet, hanem töltsük le őket" - V.), s természetesen, szakácskönyv is került a kosárba. Utóbbiból aztán itthon is várt egy meglepetés-ajándékként: Erikáék annál a Gáll Tímeánál nyaraltak Erdélyben, akinek nemrég jelent meg A kölcsönkért kovász c. szép és - ha nem hangzik hülyén, hadd mondjam, Erika szavát idézve - szívet melengető könyve. Erika evett a főztjéből, s elsőkézből tapasztalta meg azt, amit csak sejteni lehet a könyvből: Tímea főztje egyszerű, de igen finom.
Tehát visszatértünk szépen a mindennapokba, de már tervezgetjük a következő utat, valami pihentetőt, lazítót, kissé tespedősebbet szeretnénk, mint ami volt, mert V. úgy jött vissza, hogy nem éreszte kipihentnek magát. Igaz, azt a 7000 km-t ő vezette le...
Most pedig megyek, beforgatom, kiválogatom a képeket, s aztán megpróbálok rájönni, hogyan lehetne a telefonomon készülteket is egy elfogadható albumba rendezni...
