Elkészült!

Akik nem bírják a giccset, nézzenek félre:

A 13 tojásos sűrű vajas piskóta-alap eperlekvárral megtöltve 2.5 kiló volt, erre jött a 1.30 kg rózsaszín cukorbevonat. A kövekként elsütött sötétrózsaszín bogyók joghurttal bevont magyar cseresznyék (a magyar boltban vettem), van rajta némi Zizi is (beszerzési hely: ugyanott), a Francia drazsé már nem fért rá. Sütéssel együtt 3-4 órát töltöttem a munkával. A torta 42 x 32 x 6 cm. Az ára? Azt takarja feledés, olcsóbban adom, mint amennyit ér.

Csináltam hozzá egy hintót lóval, de királyfit nem csináltam, bírjon még ki egy évtizedet a hatéves, míg eljön érte a pasi fehér lovon.

***

Volt egy kis csevelyem Amandával, mert ma reggel, amikor szállítottam, bent felejtettem az egyik citrom tart alatt a fémlapot, amin sült. Fel kellett hívnom őket, hogy rakják félre nekem - mert ha nem szólok, lába kel, elveszik, kidobják. Láttam, hogy ki van rakva neki a jövő heti rendelés a polcára, vagyis hogy az én 500 sütim mellé neki 1000 mini cupcake-et, mini citromszeletet és mini brownie-t kell produkálnia. Nem együtt ezret, hanem mindegyikből ezret...

Szóbahoztam, naná', mert elképzelhetetlen számomra hová fogják tenni ezt a rengeteg sütit?! Semmi közöm hozzá, tudom, de furta az oldalam a kiváncsiság. Panaszkodott, hogy sok megrendelés van, esküvők, születésnapok, a pulton pedig alig van sütemény, mert nem ér rá a kávézónak sütni. Khm, mondom, akkor miért is nem tértünk még vissza a heti kétszeri szállításhoz, miért nem szólt eddig a volt főnököm? "Mert nem akar neked még többet fizetni" - volt a válasz.

Aha.

Továbbá megtudtam, hogy megint megnyirbálták az alkalmazottak óráit, s volt főnököm most már minden nap dolgozik, de nem süt - pedig kellene -, hanem felszolgál. Hiába a sok megrendelés, igyekszik takarékoskodni, ahol lehet. S inkább a nagy extra megrendelésekre koncentrál, mint a sok, kávé mellé eladott tortaszeletre.

Ha innen nézem, akkor azt mondom, kár. Ha onnan nézem, akkor meg tudom érteni. Sehol sem könnyű most.

***

Tegnap este a nagygép gyógyultnak lett nyilvánítva! Van rajta néhány új program, pl. a fotókat most minden javítás nélkül tettem fel, mert a régi IrfanView-t levette az uram, s az új képszerkesztőt egyelőre még nem ismerem. De hála az Égnek, mindenünk megvan! S az én Kaporszakállúm verje meg azt, aki ilyen vírusok írásával szórakozik... öcsém is panaszkodott, hogy neki még a weboldalai is vírusosak lettek nemrég.

S megint fogyott a patkányméregből. Úgy látszik, ez egy kilátástalan harc.

Bodzaszörp - második nekifutásra

Még mindig laptopról... szegény uram folyamatosan futtat mindenféle vírusirtó programokat, egész éjjel zümmögött a gép, s még mindig lehet, hogy van rajta valami ármánykodó vacak...

***

A bodzaszörp második nekifutásra remekül sikerült. V. szerint jobb ízű, mint a nagyim, illetve Polcz Alaine változata, amivel eddig próbálkoztam (s befürödtem). Talán azért, mert nincs benne annyi cukor, ellenben több benne a citromsav. A most bevált recept eredetileg 2 felszeletelt narancs és 2 citrom felhasználását is javasolja, de mivel a narancs ellen valamiért berzenkedem, inkább négy citromot szeltem a cukros folyadékba.

A recept így szól, ha valakinek van kedve kipróbálni:

1.3 kg kristálycukor
1.8 l frissen forralt víz
50 gr citromsav (itt gyógyszertárban kapható)
25 frissen szedett, nagyfej bodzavirág
2 közepes narancs és 2 nagy citrom felszeletelve (négy közepes citromot használtam inkább)

Sok receptben az áll, hogy forrázzuk le a virágfejeket egy nagy lábosban, de a recept szerzője (Lucas Hollweg) azt javasolja, hogy előbb a felforralt vízzel öntsük nyakon a cukrot, s keverjük el, míg feloldódik. Míg hül a víz, a virágokat vágjuk le a szárukról, tényleg csakis és kizárólag a virágok kerüljenek bele a cukorszirupba, legyen minél rövidebb a száruk. Csak fél óra múlva rakjuk a citromsavat, a virágokat és a felszelt citromokat a már langyos vízbe, takarjuk le, s hagyjuk állni egy éjszakán át. Párszor keverjük meg.

Másnap aztán alaposan mossunk ki 3 darab, 7.5 decis csavaros fémtetejű palackot (áldja meg az ég az új-zélandi bortermelőket, hogy csavaros kupakkal zárják le a boraikat, így mindig van itthon néhány ilyen üveg!). Majd kapcsoljuk be a sütőt, és 140 fokon fertőtlenítsük az üvegeket fél órán át. Utána hagyjuk kihülni őket. Forrázzuk le a fémkupakokat, az eszközeinket, mindent, amit majd a szörp szűréséhez fogunk felhasználni. Konyharuhán vagy muszlin anyagon át szűrjük át a szörpöt, s vigyázzunk, nehogy egyetlen kis virágszirom is benne maradjon. Töltsük üvegekbe, zárjuk le őket, s tartsuk hűtőben. Elvileg egy hónapig eláll. A fenti adagból úgy 2.5 liter lesz. Ami a 3 palackba nem fér bele, azt akár le is fagyaszthatjuk műanyag palackban későbbi felhasználásra.

Amíg szoktam csinálni a kávézónak, azt prosecco-val vagy pezsgővel higították, koktélként árulták, de mi, egyszerű földi halandók csak hideg vízzel szoktuk inni itthon. Állítólag ginnel és fehér rummal is finom.

A francia és angol bodzaszörpök fél literes palackjait 5-6 euróért mérik a boltban, én 3.50-et fogok kérni érte.

***

Sajnos, a potenciális kuncsaft nem jelentkezett. Van ez így. Most jöhetnék olyan bölcselkedésekkel, hogy "ha egy ajtó becsukódik, majd kinyílik helyette egy másik", de általában tényleg ez szokott történni. Mint például ma. Mindennap kérem a Kaporszakállút, hogy segítsen hozzá extra megrendelésekhez, s lám, az imént hívtak a kávézóból, hogy a Top Shop 500 darab aprósütit rendelt tőlük, amit majd négy napon át fognak a vásárlóknak osztogatni. Ruha-cipő-kistáska alakúakat várnak főleg, de ami a "lányos" jelző alá belefér, mindenféle süti jöhet, design rám bízva, meg tudom csinálni?

Naná!

***

Most pedig felemelem a fenekemet, s némi kávéval megtámogatva megyek, megsütni a piskótalapokat a kastély-tortához. A gond az, hogy nagyon-nagyon előttem van, hogy majd milyen lesz, és milyen poénosan lesz díszítve, tele vagyok ötletekkel - de tudom, hogy az agyamban lebegő kép és a valóság nem szokta fedni egymást. Azért drukkolok, hogy szép legyen, s örüljön majd neki Jennifer, a hatéves.

A gyilkos vírusok támadása

Míg a világot a sertésinfluenza tartja lázban (hahaha!), addig minket a számgépes vírusok. A laptopot szerencsére ma sikerült V.-nek napközben lepucolgatni a Gyárban, így most tudok írni. De a nagy gép tisztasága még mindig kétséges, V. még mindig izzad felette. Egész éjjel ment a vírusirtás, de még nem vagyunk kint a vízből. Még nem tudom, mi minden veszett el.

***

A drukkokat köszönöm. Nagy szükség van rá. Egyelőre a reménybeli klienstől várt, megígért telefonhívásnak nyoma sincs, igaz, íreknél ez nem meglepő, ezért még nem ugrik össze csomóba a gyomrom az idegességtől, hogy "mé'nemhívmááá'" - majd meglátjuk, mi lesz.

V. ma reggel azzal szólt ki a konyhából, hogy de jó bodzaillat van! Nézem a fazekat (még egy-két napot kellett volna érnie), hát a virágok és a citrom szeletek eléggé neki voltak szorulva az üvegfedőnek. Rosszat sejtve felemeltem, a folyadék habzott - a fenébe is, megbuggyant. Emlékszem, Nagyi mindig haragudott, ha emelgettem az érlelődő bodzaszörp edényének tetejét, hogy jaj, kosz megy bele, megromlik! Alighanem nálam pontosan ez történt, sokat nézegettem, kóstolgattam, belekerülhetett bármi, az erjedésnek az is elég volt.

Most egy másféle, kétnapos recepttel próbálkozom. Még jó, hogy mára megint kisütött a nap, és tudtam virágot szedni a bokorról. Sőt, a jó időt kihasználva elültettem Willie paradicsompalántáit. S remekül szórakoztam a feketerigó csemetén, aki ott ugrált apukája körül a teraszon, tátogva, szárnyrezegtetve: adjál, adjál, adjál! Aztán amikor apu elunta a nyaggatást, s elrepült, az addig gyámoltalannak tűnő, kissé még bébitollas fióka - majdnem felnőtt méretű már -, odaugrált a földre rakott magokhoz, amiket nemrég öntöttem ki, s teletömte magát. Akárki szállt le a közelében, zöldike, cinke vagy veréb, mind elhajtotta. A kis "elesett", akit még etetni kell... Aztán lelapulva napozott a meleg köveken, majd elrepült maga is.

Van itt élet :-)

***

Nagyon büszke vagyok, mert tőlem szokatlan módon betartottam az időbeosztásom menetét. Ma megjártam Tolnát és Baranyát, tortadobozt és kartont vettem Dun Laoghaire-ben, majd elmentem Sallynogginba, szerezni egy nagybanihoz kártyát, amit majd négy hét múlva küldenek, de addig is kaptam napijegyet, s máris vásároltam: hurrá, most már tudok venni nagyzsákos cukrot, lisztet, nagydobozos fűszerszámokat! Nagyon oda kellett figyelnem, hogy ne kapjon el a hév, s ne vegyek felesleges dolgokat, csak azért, mert ott olcsó. Most már csak azt nem tudom, hová rakom a lakásban a zacskó cukrokat, a bödön mézet és társait. Át kell majd rendeznem a kamrát.

Most pedig igazi, ámerikai recept szerinti choc chip cookies-t sütök a kávékuckónak - diónyi méretű gömböcöket raktam a tepsire, de nem tartották meg a formájukat, szétfolytak, óriásiak lettek. V.-nek ízlik, kiváncsi vagyok, majd az öregasszonyok mit fognak szólni az óriási sütikhez.

S az a nagyszerű érzés fog el időnként, hogy ha figyelmesen beosztom az időmet, akkor minden rendben, nincs kapkodás, mindenre kerül idő. Csak nem szabad ellustulni, elinternetezni az időmet.

A többi adósságomról majd legközelebb.

Csak beköszönök

Volna írnivalóm, de majd később. Tegnap este V. észrevette, hogy a számgéppel valami nem stimmel, így ellenőrizni kezdte, s rá is akadt egy alattomos vírusra. Olyanra, ami az új vírusírtó elindítása után tette tönkre a programokat, ha jól értettem. Hajnali kettőig bajlódott vele, de most is használhatatlan a gép. A laptop, amin pöntyögök, nem rendelkezik Outlook-kal, úgyhogy a mára tervezett levélírások elmaradnak. Helyette vasalást, takarítást tervezek, meg kell venni a heti sütéshez a hozzávalókat, a bankba is be kell térnem... Elmenni a Woodies-ba paradicsomnak földért... Mindehhez hűvös idő van, olyan se nem nyárias, se nem tavaszias az idő, szombaton-vasárnap újra fűtöttünk, mert a kinti 8 fok miatt lehűlt a lakás.

A mini maraton kapcsán megjelent egy kissé gúnyoros szerkesztői ezemegaz a hétvégi újságban, hogy miért maraton, ha alig ezren futják-kocogják végig, a maradék negyvenvalahányezer nő csak végigsétálja, urambocsá', közben megáll egy kávéra (cigire... no comment, ez tényleg megdöbbentő volt). S minek ezért lezárni a várost, s megbénítani a közlekedést, micsoda félszívvel végzett megmozdulás is ez. Arról a tényről, hogy mennyi pénzt gyűjtenek össze azok a nők (is), akik nem képesek, vagy nem akarják végigfutni ezt a távot, de szívesen tennének valamit charity-k érdekében, arról nem szólt a megjegyzés - amire csak annyit mondanék, csinálj jobbat, ha tudsz. S sose kerülj oda, hogy valamelyik charity-nek kelljen állnia a kezelésed/ápolásod költségét, te pikírt hím.

Lehet, hogy a kívülállóak számára amatőrszagúnak tűnik ez a talán tévesen futóversenynek titulált, 1983 óta minden évben megrendezésre kerülő esemény - amin híres futók is részt vesznek ám -, de csak azért, mert több a sétáló, mint a futó, azért nem kellene így tollhegyre hányni.

Voltam színházban Trish-sel, erről majd még írok. Aztán Erika lánya, Csuri (a What's With You? blog tulajdonosa) hazatért az USA-ban töltött tanév után, volt alkalmam röviden beszélni vele, s azóta is kis aggodalom fog el, ha rá gondolok. Nagy tervei vannak, amikről TUDOM, hogy meg fogja valósítani őket, de az oda vezető út... no, az lesz nehéz. Csak azt remélem, hogy az irigység nem fogja útját állni a tehetségének.

Egy kocka vaj kapcsán leckét kaptam globalizációból. Majd erről is lesz beszámoló. Talán lesz egy újabb megrendelőm (kéretik drukkolni!), de egyelőre az agyam az előttem álló sűrű hét körül forog inkább. Extra süti, ügyintézés, market meeting, és a kastély-torta... nem fogok unatkozni.

Szóval, ha nem jelentkeznék, jó hetet mindenkinek, és jó időt mellé!